Tényleg annyira csodálatos a terhesség? (beszélgetős fórum)

Szerintem egyáltalán nem vagy egyedül ezzel a problémával, én is 21 hetes terhes vagyok és én is gyakran aggódom a súlyom miatt! Engem is sokszor gyötörnek mindenféle kérdések, amikre úgy érzem nincs válasz!

De fel a fejjel, majd meglátod, hogy minden jó lesz! A súlyod miatt meg ne aggódj, majd szülés után leadod, ha terhesség előtt sikerült, utána is fog! Fel a fejjel és kitartást!!!!

Aranyos vagy, de én nem önszántamból várok. ha minden jól ment volna már lehetne egy 2 éves kislányom vagy kisfiam...

De nem sajnáltatni akarom itt magam, nehogy félreértsétek! Csak azt mondom, hogy ha egyszer végre eljutok odáig, hogy megmarad a babám, és érezhetem, és pocim lesz biztos,hogy nem lesz nálam boldogabb ember, hízás, és kötöttségek ide vagy oda. (pedig most sem vagyok egy nádszál kisasszony, de VAN fontossági sorrend...)

Azért ezt is lehet cáfolni. Igaz ugyan, hogy az utolsó hónapban már itthonról dolgoztam be (de még a szülés napján is dolgoztam), de szülés után 3 nappal ott folytattam (persze szintén itthonról) a munkát, ahol abbahagytam.

Persze, van mosógép és pelus a kukába és ez nagy segítség.

hát lehet nem volt közvélemény kutatás,de ha picit belegondolsz, kivolt minden anya ugyanígy..de fáradtság miatt,nem pedig depizett! Mert a mai kismami mit csinál? dolgozgta egy darabig,aztán a terhesség vége felé valamikor vége a munkának,hazamegy takarít és egész napja ott van netezni! Aztán megszületik a kicsi és nem főz,mert lehet ételt rendelni,takarít max és élvezi a babát! na meg emellett van ideje megintcsak a gép elé ülni :) mosni nem kell kézzel,a pelus megy a kukába,azt sem kell beáztatni. Azért akkor is egy orvoshoz járt a körzetben sok kismama és az orvosok is ezt mondták -kevesebb depi volt és boldogabbak voltak terhesen,mert nem olvastak szüléstörténeteket és nem néztek videót róla.

A mai világban komoly népbetegség a stressz! Régen nem volt! Egyszerű azt hiszem ezt belátni.

nem biztos hogy így fogod megélni! :) én már 16évesen párnát dugtam a polóm alá,milyen leszek ha babát várok majd :) Anyum mindig nevetett rajtam :) és még 3hósan alig volt egy kis domborulat az alhasamnál,mégis büszkén nyomtam ki és már kismamacuccokat hordtam :) nekem a depim az életmódváltástól jött ki! éjszakai élet,buli,zsongás -ból a 4fal közé kerültem. Kibőgtem magam,néha rámjött ez a depi,aztán meg mikor sétáltam ki a vonatállomásra 3km-en énekeltem a pocaklakómnak :)) szóval én nagyon vágytam már rá :) a végén megint pici depi jött,mert 25kilót híztam (ami 5hó alatt csak szopival lement) és sírtam,ha mondta húgom mekkora tehén vagyok..én is így éreztem,de sikerült néha szép fényképet is csinálnom magamról :D a vége már nem sokszor jó,de amikor megszületik a bébi,hamar elfelejted :) akkor más gondok jönnek...és ez így lesz,amíg fel nem nő..sőt még utána is :D ilyen az anyai szeretet : önzetlen és örökké tart :))

Na bocsi,hogy hosszú lett :) a lényeg,nem kell félni semmitől,nem szabad hogy bármilyen történet befolyásoljon vagy eltántorítson! minden ember más :D szerencsére :))

Nem kell messzire menni :(((

Nem baj, inkább várok rá, mint hogy ilyen legyek, vagy így éljem meg!

akkor lemaradtam,mert a múltkor még másként írt...

mindegy,ettől még lehet jó anyuka...ha meg nem Isten előtt számol el mindenki a lelkiismeretével :)