Tényleg annyira csodálatos a terhesség? (beszélgetős fórum)
Értem én, hogyne érteném. Neked soha nem kavarogtak hasonló gondolatok a fejedben,. Mondjam azt, hogy szerencsés vagy? Másnak meg kavarognak. És akkor mi van? Az ember általában nem tudja irányítani a gondolatait.
A hoxa hőse? Már miért volna az? A világ nem hősökből áll, hanem emberekből akik élik az életüket. Ki könnyebben, ki nehezebben. Gyereket szülni nem hősiesség, hanem az élet normális menete. Van akinek könnyebben megy, van akinek nehezebb vele.
"mert aki így áll a világ egyik legcsodálatosabb érzéséhez és a nők legfontosabb feladatához,az nem méltó a normális emberek figyelmére!"
Hmmm... nők legfontosabb feladata? Összezavarsz. Most feladat, vagy legcsodálatosabb érzés?
Nekem 14éves koromban meghalt anyukám,nővérem meg nincs.Az első gyerkőcömet 21 évesen szültem,és voltak félelmeim,meg most is,amikor a lányomat szültem 34 évesen.De soha...érted? SOHA! nem kavarogtak hasonló gondolatok sem a fejemben!Olyan volt,h el voltam keseredve,h majd hogyan nyerem vissza az alakom....de,h kiabáljak a babámmal,mert megnyomta a bordámat a lábacskájával...örülne,h mozog basszus!És,h azon agyaljak,h nyugatókat szedje,v egy fél üveg bort döntsek le,ha majd nem bírom a gyerek sírását...pfff.Ez márcsak azért sem jutott eszembe,mert szoptatás alatt ezek a dolgok tilosak,de az ő esetében a szoptatás gondolom fel sem merül!Szóval nehogymár ő legyen a hoxa hőse,mert milyen faszán leírta a véleményét,meg az érzéseit!Mind1,lejjebb beszúrtam egy linket,szerintem az ott az anyaság alfája és omegája,és többet nem kívánok ehhez a témához hozzászólni,mert aki így áll a világ egyik legcsodálatosabb érzéséhez és a nők legfontosabb feladatához,az nem méltó a normális emberek figyelmére! Ti pedig hordozzátok továbbra is körbe a vállatokon és vezessétek félre azzal,h ez a normális,amit érez!
Szerintem nem! Csak nem vagyunk megszokva, hogy valaki el is mondja a kétségeit. Urámbocsá', le is írja.
Férje, persze, segít neki a fizikai problemákban. Így is kell! De a lelkiekben nem tud az istenadta, mert férfi! Honnan tudná, mit indít meg egy nő lelkében a terhesség. Anya kell ide, vagy idősebb nővér, esetleg barátnő.
Ja és szerintem a pánikhangulaton kicsit túlmutat,amiket ő érez a saját kisbabájával kapcsolatban.
Lejebb megírta,h ott van neki a férje.Segít felhúzni a cipőjét.....
Bocs, elment, mielött befejeztem volna. Igen beleolvastam, és egy pánikba esett kismamát láttam, akit igyekeztem megnyugtatni. Hasonlót éltem át, de nekem ott volt anyám, aki tartotta bennem a lelket, tényleg, hol vannak a családtagjai, akiknek ez volna a feladatuk? Mert ha valahogy nincsenek, nem csodálkozom, hogy ITT keres segítséget. És teljes értetlenséget és mocskolódást kap helyette.
beleolvastál Ildikó naplójába?
Látod, ez nem mindenkinél van így. Tudod, ahány ember, annyiféle. Más félelmeik, indulataik, kételyeik vannak. Ha valaki másként érez, mint a többség, nem feltétlenül beteg. Vagy gonosz...
Kívánom,h minél előbb átélhesd!Tényleg semmihez nem hasonlítható!:-)
Beleolvastam. Gyönyörű pillanatok lehetnek ezek. Én csak álmodni szoktam hasonlókat, de olyan boldogságot, amit akkor álmomban érzek, még igazából sosem éreztem,pedig vannak/voltak gyönyörű pillanatok az életemben...
Alig várom,hogy átélhessem...
tudjátok szerintem itt kár koptatni a billentyűket, csak egy keveset olvastam, de szerintem ide egy pszichiáter kellene. Ha valaki így érzi magát terhesen és ilyeneket tesz, azzal mi lesz a gyerekágyas időszakban? Én eddig bíztattam volna a kismamát, de az az igazság, hogy a terhesség csak egy dolog, a szülés már keményebb, és a neheze csak aztán jön. Akki már a terhességnél feladja azzal nem igazán lehet mit kezdeni....
Tényleg jószándékulag:olvasd végig ezt és própálj meg azonosulni ezekkel az anyákkal!
[link]
Kedves Ildi! Ajánlom figyelmedbe a következő cikket: [link]
Lehet hogy a 36. hétre nem fogják megcsinálni, de próbáld meg. Minél hamarabb, és minél könnyebben így lennél túl rajta,és tutira nem raknák utána Rád a babát,majd csak tisztán,"becsomagolva". Ez való Neked.
Az,hogy mennyire jó ez a babának,más kérdés (szerintem semennyire),de azzal úgysem foglalkozol olyan sokat,ahogy eddig olvastam...
Egyetértek. Szomorú...
Ha másért nem,talán pont azért kellene a széltől is óvni azt a babát,hogy ne legyen olyan szomorú élete,mint az anyjának. Tanulni kellene a rossz dolgokból,nem tetézni azokat...
Ja és védőnőt nem azért írtam,h rajtad segítsen (mert sztem rajtad nem lehet),hanem azért olvasson el,h az alapot szolgáltasson arra,h munkaköréből adódóan szólhasson a megfelelő szerveknek-a gyermekvédelmiseknek-hogy kísérjék figyelemmel a gyereked sorsát!!
Annak a gyereknek már az is egy bazi nagy saller,h ti lesztek a szülei....De nem gond,majd max megpróbálja ő is felvágni az ereit egy ollóval.Mint te!!
A védőnő a gyermeket védi, nem az anyát.
de jó lenne, ha jobban odafigyelne rád, mert az a hozzáállás, ha hisztis lesz a gyerek, majd nyugtatózol, vagy hogy megiszol egy fél üveg bort, az NEM FELELŐSSÉGTELJES, SZÜLŐHÖZ MÉLTÓ hozzáállás.
Egyszerűen nem vagy elég érett és felnőtt egy gyermekhez.
Egy síró, hisztiző gyermeket, szeretni, megnyugtatni kell,majd védeni, védelmezni felnevelni, támogatni, nem magadat kiütni, mert nem bírod....
Egyszerűen felháborító, amiket írsz, arról nem is beszélve, hogy letagadod, amit írtál.
Ettől az őszinteségtől nem vagy fasza csaj, csak faszfej csaj.
Bocsánat a káromkodásért, de én gyakorló anyuka vagyok és úgy gondolom, épeszű ember ilyeneket nem ír le, mint te.
JA ÉS NEM VAGYOK KÉPMUTATÓ, IMÁDTAM A TERHESSÉGEM MINDEN NAPJÁT, ÓRÁJÁT (még ha nem is volt mindig leányálom)ÉS BIZONY MINDENT MEGTETTEM VOLNA, HA SZÜLÉS UTÁN MEGFOGHATOM, RáMTESZIK Mátét.
de erre esélyem sem volt és a mi napig fáj.
Pedig hidd el,Ildi,hogy pont emiatt a hozzáállás miatt lesz "hisztis" a gyerek. Az a gyerek aki nem érzi,hogy Ő a világ közepe, akit nem kedves szóval vigasztalnak, hanem kiabálással, és "sallerrel" az nem hogy nyugodt baba/gyerek nem lesz,hanem ahogy növekszik egyre csak "rosszabb" lesz. Először a szeretetért esedezik folyamatos sírással, aztán majd a figyelemért,aztán már csak azért mert boldogtalan. Én az Apuka szerepét többnek gondolom,mint hogy segít felvenni a cipődet, vagy segít kiszállni a kádból. Nyilván jó,hogy ezt is megteszi. De szerintem Neked elsősorban lelki segítségre lenne szükséged amellett hogy fizikailag támogatnak amiben kell. Azt is megkapod? Ha elmondod neki,hogy megbántad a babát, arra is bólogat,hogy igen Ő is? Ő is szeretné ha hetekkel előbb érkezne? Mert ha igen, akkor gratulálok hozzá,hogy megtalálta a zsák a foltját,de továbbra sem értem,mi a f**nak kellett nektek gyerek.... Mielőtt még rám fognád hogy irigykedek, szeretném tisztázni hogy SOHA nem irigyelnék egy ilyen életet mint a Tied. Inkább SOHA ne is legyek anya,mint hogy ilyen legyek mint Te.
A kedves apuka még mindig szeret,minden nap elmondja,de szemrebbenés nélkül hallgatta, hogy nem akarom, hogy rám tegyék a gyereket.Segít felvenni a cipőmet,számtalanszor megkérdezi miben segíthet.Mellettem van.Védőnő olvashatna?Ő volt az első,akitől úgymond segítséget kértem.És mit kaptam?"Lehetőleg ne hízz többet!Ja,hogy még mindig diétázol és tornázol?Le a kalappal előtted,de az a 14kg...kicsit sok."Saját erőmből próbálok túl lenni a terhességemen.És igen,még mindig azt akarom, hogy jövő hét után héten megszülessen.Hogy mi lesz utána?Fogalmam sincs.Tegnap az auchanba eltoltak mellettünk egy hisztiző gyereket.Az apja:Te jó ég! Mire én:És ha a tiéd is ilyen lesz?Ő:Nekünk nem lesz ilyen a gyerekünk!Én:És ha mégis,sose tudhatod!Ő:Kizárt,vagy ha igen,kap egy sallert.
Nos?Hozzá fűzni való?Ugyan olyanok vagyunk.Akkor hol is kellene lennie az apának?
Sztem nem fogad el senkitől segítséget,mert itt is voltak akik tényleg olyan dolgokat írtak neki,ami segíthetett volna rajta,és azokat is "megtámadta".Belelovallja magát a negatív dolgaiba és abból sztem senki nem tudja kibillenteni:-S
Azért egyszer a védőnője is beleolvashatna a naplójába....
Kíváncsi lennék,hogy a kedves Apuka hol a francban van ilyenkor?! Ha látja,hogy a párja ilyen szintű lelki nehézségekkel küzd elsősorban az Ő feladata lenne megpróbálni segíteni rajta. Lehet,h ez így is van, nem tudom, erről sosem szól a fáma, csak a panaszáradatról...
a cikk íroja sürgősen segítséget kellene kapjon a környezetétől és a szakemberektől akik foglalkoznak vele.
Pl: senki nem mondta el neki, hogy ilyenkor rengeteg vizet köt meg a szervezet? Azt látja a mérlegen. Én az első terhességemnél 24kg-t "híztam" a 6 hetes kontrolon már 13-mal kevesebb voltam, 6 hónapos korára már csak 4 kg-val voltam több mint terhesség előtt és javában szoptattam. Zsírból nem lehet ennyit fogyni...
És igazából ő még a szerencsése közé tartozik, hogy nem problémásabb a terhessége.
Szóval minél hamarabb segítségre lenne szüksége mert a neheze még csak most következik.
Ez így igaz,viszont a cikk írója egy elmebeteg állat,már most üvöltözik a kicsivel,pedig még a hasában van!!!
A terhesség valóban egy teher testileg,de a világ legcsodálatosabb dolga egy életet létrehozni és undorító,hogy egy ilyen degenerált,önző,önsajnálkozó szemétláda úgy fogja fel,mintha a világ bánata lenne rajta!
Én is mikor terhes voltam még alig látszott a pocim,de én azért is kinyomtam,mert büszke voltam az állapotomra és mikor megszülettek a gyermekeim ahhoz hasonló szép dolog nincs másik az életben!:-)
Szerintem a terhesség nem a külsőségektől szép, hanem a tudattól,hogy odabent egy picike emberke fejlődik a legjobb belőled és a párodból,aki ha megérkezik magával hoz nagyon sok szeretetet és aggodalmat. Amikor rád néz azt fogod érezni rá vártál eddigi életedben.
én is vártam :) ezért volt hogy amikor 3hósan épp csak dudorodott valami én már kinyomtam..:) valahogy úgy mentem,hogy észrevegyék :D na meg 16évesen párnát dugtam a pólóm alá és nézegettem magam milyen leszek pocakosan :D
További ajánlott fórumok: