Tengerimalac - a család kedvence (beszélgetős fórum)

Nekem is van egy ilyen kis szőrcsomóm itthon, nagyon kedves, szeretnivaló kisállat! Ha jól számoltam most 5 éves, sajnos egyedül van szegénykém. Gondoltam rá, hogy veszek mellé egy társat, de közben született egy kisfiam, aztán nem akartam több "gondot", hisz így most őrá is kevesebb idő jut, nemhogy ha ketten lennének. Most meg már nem biztos, hogy elfogadna egy másik malackát maga mellé... :S

A legelső tengerimalacom egy gyönyörű, hófehér, kékszemű volt, soha nem láttam még ilyen fajtát, hosszúszőrű, kócoska! Sajnos nem maradt velem sokáig, talán 2 évet sem.

Egyik napról a másikra előjött nála valami betegség, ami az állatorvos szerint elég gyakori a tengerimalacoknál, és nem tudni az okát! Egyszer csak azt vettem észre, hogy nem evett, nem ivott, napról-napra gyengébb lett. A doki tanácsára C-vitamint próbáltam belediktálni, de mondta, hogy ne számítsak semmi jóra. Sajnos ez a betegség általában elviszi őket, így is történt! Nagyon megsirattuk és minden kisállatom elvesztésénél megfogadtam, hogy soha többet nem akarok még egy állatkát, túlságosan fájdalmas az elvesztésük!

DE aztán idővel mindig rájövök, hogy nélkülük meg olyan üres lenne az élet! :) A gyerkőcöm is nagyon szereti az állatokat, úgyhogy azt hiszem, mindig lesz nekünk valamiféle rágcsálónk... :)

Nekünk is van - most már kettő és jön az utánpótlás - és a gyerekek nagyon szeretik.

Helyesek, kedvesek, tele van a hangjukkal a lakás, amikor éhesek, vagy csak úgy "gurguláznak" egymással...