Tegnap meghalt autóbalesetben a férjem egyik munkatársa.Képtelen vagyok elhinni.Miért visel meg ennyire? (tudásbázis kérdés)
Sehogy:(
Nekem anyám halt meg.A mai napig nem dolgoztam fel.Persze nem omoltam össze, mert az élet megy tovább, de attól még hinyzik.Szerintem rossz lesz neked is, de előbb utóbb kicsit "kopik" majd az érzés, de nem múlik el.
Persze, igazad van.
Csak attól félek, mi lesz ha közelebbi ismerős, rokon megy majd el? Akkor mit fogok csinálni, ha már ez is teljesen kikészít?
Hogy lehet egy ilyet feldolgozni?
Nem jártunk össze,de már voltunk egymásnál, inkább csak a férjeink munkahelyén találkoztunk néha, és karácsonyi céges vacsorákon.
Szóval elég távol állunk egymástól, de lélekben mégis 100%-ig velük vagyok.
A férjemnek közvetlen munkatársa volt.
...és amit még nem írtam: nem egyedül volt a kocsiban.A másik munkatársat a tűzoltók szedték ki, ő életben maradt, de még nem tudom milyen sérüléseket szenvedett.
Tegnap este 6 körül történt...
Én is nagyon haragszom a főnökükre, hogy miért engedte vezetni.
..és próbálok nem erre gondolni, de mindíg vissza-vissza térnek a gondolataim hozzájuk. Ha nem beszélek/írok róla, akkor is ugyanúgy zakatol az agyam.
Borzalmas lehet egy ilyet feldolgozni a családnak, és úgy szeretnék rajtuk segíteni vala
hogy,de tudom, hogy ilyankor semmi se segít.Én pl. régen csak arra vágytam, hogy mindenki hagyjon békén....
Gyakran az egyik tragédiát egy újabb követi.Pihenhetett volna egy két napot,de ha menni kell,akkor menni kell.Mondjuk a főnökei is figyelembe vehették volna,hogy mi történt vele.
Ne rágódj ezen,próbálj elvonatkoztatni róla,mert így be fogsz fordulni.Kitartás!!
Csatlakozom az előttem szólókhoz és belegondolod magad a családja helyébe,hisz te is tudod milyen elveszíteni valakit.Ha nektek is van gyereketek,akkor még inkább átérzed milyen lehet apa nélkül maradnia a picinek.De biztos benned van az is,hogy majdnem a férjed is ment vele.
A szörnyűség mellett örülj neki,hogy nem így történt.
Engem is megrendít minden haláleset,főleg ha a környezetemben történik,és ez nagyon rossz.Lehet abból ered,hogy 9éves voltam,mikor anyu meghalt.
Anyuék munkatársa múlthéten halt meg...egyik percről a másikra...reggel még együtt kávéztak, délben meg már amiatt hívták őket hogy meghalt...
Szívroham...
Nagyon sajnáltam, pedig nem ismertem és szörnyű hogy emberek 45-50évesen elmennek...
Mindig attól rettegek hogy velünk soha ne forduljon elő ilyen tragédia! De senkivel sem!
Anyuék munkatársa múlthéten halt meg...egyik percről a másikra...reggel még együtt kávéztak, délben meg már amiatt hívták őket hogy meghalt...
Szívroham...
Nagyon sajnáltam, pedig nem ismertem és szörnyű hogy emberek 45-50évesen elmennek...
Mindig attól rettegek hogy velünk soha ne forduljon elő ilyen targédia! De senkivel sem!
Az ilyen halál értelmetlen, érthetetlen, mert bizonyára fiatal egészséges emberről van szó.
Amikor már idős, beteg emberről van szó, az ember jobban elviseli de így megdöbbentő ,és belegondolunk hogy bármikor, bárkivel megtörténhet.
Valahogy, valamiért nagyon nehezen dolgozom fel a haláleseteket.
Illetve tudom, hogy miért: én is elveszettem az első szerelmemet, de azt gondoltam, hogy ezek után már könnyebb lesz, mert van benne "gyakorlatom".De nem, pont az ellenkezője.
Igen ez is benne van...
Úgy volt hogy a férjem is megy vele, de végül nem kellett mennie.
Szia!
Talán azért visel meg annyira, mert ismerted! Vagy csak mert ha valaki a közelünkben szenved súlyos,halálos balesetet, akkor óhatatlanul is arra gondolunk, hogy a saját szerettünk is lehetett volna!:(
Sirasd meg nyugodtan, úgy könnyebb lesz!
Talán azért, mert ez ráébresztett arra, hogy bárki, bármikor meghalhat egyik napról a másikra.
Amíg csak a tv-ben látja az ember v. hallja a hírekben addig csak sajnálkozik, de igazán nem érzi át, hogy ez lehetne az ő férje, fia, apja stb.
Hozzátartozik, hogy a halála előtti napon temetette el az édesanyját.Az egész történet regénybe illő.
Annyira sajnálom, őt és a családját, hogy majd meg őrülök.
Pedig nem is közeli ismerős volt.Ismertem, szerettem, tiszteltem, de nem voltunk napi kapcsolatban.
4 éves a kisfia...
Szia! Ismerted? Gondolom egyidős lehetett a férjeddel, talán emiatt.
Nekem apu gyerekkori barátja halt meg nemrég, mikor meghallottam elbőgtem magam, nagyon csíptem, pedig sokat nem találkoztunk.
További ajánlott fórumok:
- Miért olyan nehéz munkatársakat (alkalmazottat) találni?
- Tetszik egy munkatársam, de nem lenne szabad, a kora...
- Mit tegyek, ha a munkatársaimat, vagyis a tényleg hétköznapi embereket nehezen viselem, a témáik zavarnak inkább? (Tv, híradó, pletyka, stb)
- A munkatársnőim cikiznek, mert akkor is kiöltözök, ha egyszerű hétköznap van... Hogyan szólhatnék nekik vissza valami találót?
- Szakítás után miért állítja azt egy férfi a munkatársainak, hogy a mai napig hívogatom, holott semmilyen jelet nem adok felé?
- Még képtelen vagyok elhinni, meghalt a volt párom. Évek óta...