Te tiszteled az élelmiszert? (beszélgetés)

Nagyon tud bántani, mikor a kollégák a rendelt ételből kidobálják a maradékot. Vagy elteszik másnapra, későbbre, de általában elfelejtik, megromlik, az is a kukában végzi. Végtelenül elszomorít. Valaki megtermeli, elszállítja, valaki megveszi, elkészíti, becsomagolja. Sokan dolgoznak vele, míg a fogyasztó elé kerül. Aztán a kukában végzi egy része.

Még a félig megszáradt kenyeret is megesszük. Étel nálunk nem romlik meg, mert odafigyelünk, nem bontunk, nem főzünk 100 félét. Csak elálló élelmiszerből halmozunk (liszt, tészta, pálinka :D, cukor, bab, stb...) Nulla pazarlás.

Megtanultam, hogy meg kell becsülni. Igaz, hogy soha nem éheztünk gyerekként, de sohasem válogathattunk, hogy ezt szeretem és megeszem, vagy... a válasz volt: majd megeszed, ha igazán éhes leszel.

Amikor a saját konyhámat kezdtem el vezetni, párom nem ette meg az előző napi maradékot. Megtanultam a maradékot felhasználni máshoz, mert "kaját nem dobunk ki". Ezek voltak az iskoláim.

Persze ezek után is erősen oda kell figyelni, és a korábbiakhoz képest még jobban meggondolni, hogy mikor, mit veszek meg, és mit hagyok ott az üzletben.