Te szeretnél már babát, de a párod még nem? (beszélgetős fórum)

Az a baj, hogy a férfiak ezt nem fogják fel, hogy a nőnek van egy bizonyos biológiai órája... mert ugye ők ugyanúgy apák lehetnek simán még 40 évesen is... tudom elvileg a nők is, de szerintem az nem ugyanaz. Én nem 60 akarok lenni, mire a gyerekem 20...

Egyébként pontosan ezt mondja indoknak, amit írtál, hogy még nincs kész rá. Szóval tulajdonképp megindokolta.

Lidababával egyetértek! Én sem azért szeretnék anyuka lenni, mert rágörcsölök, már "öregedem", nem azért mert elvárják tőlem. Egyszerűen azt érzem így nem vagyok 100%-ig boldog, annak ellenére, hogy párommal nagyon jól megértjük egymás, okom nem lehet panaszra. De a babó hiányzik az életemből és szeretném ha egy család lennénk, szeretném látni a babánkat a párom védő karjaiban.

Ő is szeretné ha belefoghatnánk a tervezésbe, de egyszerűen annyira rágörcsöl az anyagiakra, pedig minden megoldható lenne szerintem. Csak neki inkább az kellene hogy mindent megtervezzek neki, kész költségvetést kellene a szeme elé tennem az elkövetkező 2-3 évre lebontva. Na de ez lehetetlen, sőt a mai világban már semmi sem biztos. Jó az is meglehet, hogy ma így állunk anyagilag-érzelmileg, holnap meg már nagyon nem így!

Csak nem tudom, hogy hogyan magyarázzam el ezeket neki még egyszer másképpen. Gondoltam ha látja hogy gyerek kori barátainál szinte sorra jönnek a babák akkor majd ő is feldob mindent és neki is kell család. Na erre várok már egy ideje! Valami változást tapasztalok, de még mindig nem bólintott rá! Pedig tudom, hisz ismerem, hogy ha itt lenne a karjaiban a saját gyereke úgy olvadna el mint a vaj!

Én nem tudom, nehéz ezt megmagyarázni. Én nem mondanám, hogy az idő miatt "sürgetem", 27 vagyok. És nem is nevezném sürgetésnek, egyszerűen azt érzem folyamatosan, hogy már semmi sem hiányzik az életemből azon kívül, hogy anya legyek. Nem érdekel már, hogy jaj nem tudok akkor majd elmenni ide-oda vagy hogy meghízom. Egyszerűen csak szeretnék anya lenni, megtapasztalni, hogy milyen érzés a világ legszebb dolgát átélni.

Plusz nálam biztos belejátszik a tavalyi műtétem, meg hogy az orvosom mondta, hogy minél előbb kéne, de én ezt olyan 20%-ra tenném.

Tudom, hogy nem lehet elvárni, hogy lelkes legyen, én ezt megértem, és tisztában vagyok vele, ezért megpróbálom kivárni azt a pillanatot, amikor már ő is akar.

Nekem mindig olyan érdekes,mikor ilyet olvasok.,amiket írtok..Persze,ha lenne gyerekem,nagyon örülnék neki,de én nem tudok erre a "dologra" ilyen görcsösen gondolni,és ennyire vágyakozni egy baba után.Nem tudom miért..

Azt írjátok le légyszíves,hogy konkrétan mit éreztek..? Ösztönt? Vagy csak az idő miatt sürgetitek? A nagy szerelem miatt amit éreztek a párotok iránt? Meg szeretném érteni..

Számomra a gyerekvállalás,/az én agyamban,mert még nincs/ a világ legnagyobb felelőssége,és az élet legnagyobb adománya.Nem mernék soha ennyire görcsösen akarni.. Lelkileg,és fizikiailag is fel kell készülni,persze,de az érzés a legfontosabb,nem?Ha meg a másik fél pont nem "ebben van",akkor meg úgysem érdemes..Így látom..

Hm, nagyon úgy érzem az írásodból, hogy a párodnak csak kifogás, hogy nem vagytok megfelelő helyzetben. Sajnos manapság tényleg ez az általános, hogy a pasik nem akarnak gyereket elég sokáig, és amikor már igen, sokszor akkor is csak azért, mert a párjuknak már tényleg nagyon ketgyeg az a bizonyos órája. Ez nagyon elszomorító. Van néhány kolléganőm, akik mégrosszabb helyzetben vannak, mert ők már 35-36 évesek, és ugyanitt tartanak a párjukkal!

amúgy az enyém semmi konkrét indokot nem hoz fel, egyszerűen annyit, hogy még nem akar és kész. Nekünk az anyagi helyzetünkkel semmi gond, a lakáson van hitel, de az autónk saját és megtakarítani is tudunk minden hónapban. Így ez nem lehet kifogás.

Fogalmam sincs, hogy mit tegyek! Néha úgy érzem, fogom magam és elmegyek, mert nem bírom már tovább. De mi lesz jobb? Legalább 2-3 év, mire mással eljutok idáig, ráadásul mennyire nehéz manapság egy normális kapcsolatot létrehozni, plusz hát persze őt szeretem, tőle szeretnék gyereket.

Mindenesetre jól kiszúrnak velünk, nem?! :-(

Szia! Ismerős a helyzeted :( Én 28leszek idén, párom 30, 6éve vagyunk együtt. Nagyon szeretnék már kisbabát, de párocskám még nem szeretné addig amíg nem keresünk egy kicsivel jobban. De ez mikor lesz már?? Igaz albérletben lakunk és van hitelünk is az autónkra, de eddig sosem nélkülöztünk, szerintem ki tudnánk "gazdálkodni azt a pénzt amibe a baba kerül". Nem igazán értem mi a problémája, mert tőlünk kevesebb havi bevételből élők is vállalnak gyereket és boldogok! Már többször beszéltem vele erről, kértem tőle határidőt, hogy meddig várjunk még a meggazdagodásra, de eddig sosem kaptam konkrét választ. Na meg persze számára azért mindig vannak fontosabb dolgok amit még meg kell venni a baba érkezése előtt (pl. neki új teló, számítógép turbósítás, új tv...stb) mert ha ezeket nem szerezzük be most akkor ha már lesz gyerek bizti nem lesz rá keret. Bezzeg minden másra tudna kiszorítani pénzt csak a babára nem....Különben meg mondtam neki azt is, hogy nem is kerülne olyan sokba, mert az én családomban elég sok kisgyerek született az elmúlt 10 évben és tőlük nagyon sok bútort, használati tárgyat, ruhákat kapnánk, nekünk nagyon kevés dolgot kellene vennünk. Igaz nem a legújabb divat szerint lenne öltöztetve, de kit érdekel az, a lényeg, hogy szeretettel várnám! Az a szörnyű, hogy a baráti körünkben egyre több pár kisbabás már és csak mi vagyunk azok akiknek nincs, nagyon fáj! Én is el szoktam bőgni magam ha egy boldogan kacarászó bébit látok,meg rossz látni a barátainkat hogy milyen boldogok. Persze nem úgy rossz, csak úgy hogy nekem ez nem adatik meg most.

Lidababa, a párodnak mi az indoka, hogy ne legyen babátok? Beszéltetek róla konkrétabban is?

Sziasztok lányok! Én is nagyon hasonló cipőben járok, én már nagyon szeretnék babát, de a párom még hallani sem akar róla... idén leszek 27, ő 26. 3 éve vagyunk együtt, másfél éve együtt is élünk.

Azt hiszem, hogy én már lassan belegolyózom ebbe az egészbe lelkileg. Azért az már súlyos, hogy nem bírok egy játszótéren megmaradni a rokon kisgyerekkel, mert rámtör a sírhatnék.

A másik része a dolognak, hogy tavaly februárban műtöttek endometriózissal (szerencsére enyhe változat), és a dokim akkor mondta már hogy nem ártana, ha 1-2 éven belül szülnék... na most azóta már 1 év eltelt... :(

Én teljesen tanácstalan vagyok, és megoldhatatlannak érzem az egészet, úgy érzem felőröl.

Sziasztok!

Én is nagyon szeretnék már kisbabát, de a párom sajnos nem.Mi még a szüleimmel lakunk, és sajnos van hitelünk is. A páromnak mindig ez a kifogása. Mondta hogy majd ő is szeretne, de nem most. 4éve ismerjük egymást. Én nagyon félek hogy kifutok az időből.

Szia!

Leírnád, ha megkérlek rá, hogy pontosan mire gondolsz? Min mentél keresztül lelkileg?

Mert közben lett pozitív tesztem is, ma töltöttem be a 8. hetet. :-D

Sziasztok. Nálunk ez pont fordítva volt. Én 26 éves voltam amikor terhes lettem és a párommal madarat lehetett volna fogatni én meg sírtam:(

Már 1 éves a kiscsaj és imádom de hosszú utat tettem meg lelkileg:( Nem volt egyszerű.

Minden esetre sok sikert és kitartást, erőt kívánok Nektek!

Mi is eljutottunk odáig, hogy próbálkozni szeretnénk, de én sajnos megbetegedtem, és nem tudom, mikor lehet majd próbálkoznunk.

Igaz, már 6 napja késik, és voltunk védekezés nélkül együtt, de 2 nappal a kimaradt vérzés után negatívat teszteltem.

Sziasztok

Hát tényleg nagyon el tünt mindenki :)

Remlem hamarosan újra éleünk :)

Szia!

Nálunk minden változatlan. Én nem találok munkát, de mostmár konkrétan beszélünk a babáról. 4-5 hónap múlva elkedzünk próbálkozni. Azért várunk addig, mert múlthéten beadattam magamnak a bárányhimlő elleni oltást, 1 hónap múlva megismétlik, és onnantól még 3 hónapot kell várni.

És felmerült bennem, hogy abbahagyom a jogot, és felvételizek matek szakra, hogy matektanár legyen belőlem, ez az én nagy álmom. Tudom, hogy másnak furcsa, hogy pont tanár, de én nagyon szeretek tanítani.

Úgy tűnik, nem vagytok közös nevezőn pároddal. Ha csak beszélgetés szintján hozod szóba azokat a dolgokat, amiket írtál, hogy reagál? Egyáltalán mit mond, ő akar majd gyereket, és ha igen, akkor mikor?

Sziasztok!

Tényleg nagyon kihalt ez a fórum. De én most visszatértem. :)

Ti merre vagytok?? Mi van veletek??

Nálam semmi változás, a munkahelyem ugyanaz, csak annyi a változás, hogy most már nem érzem magam túl jól itt, valami másra vágyom, nehezebb, keményebb munkára, kihívásokra.

Párommal sincs változás, ugyanúgy vagyunk, hol jobb a kapcsoltunk, hol rosszabb. Jó, ha szóba sem hozom az összeköltözés, a házasság, a ház vásárlás és a gyerekvállalás fogalmat, és rosszabb, ha mindezeket felhozom.

Szóval, ha az élet csak a buliról, szórakozásról, mászkálásról, következmény nélküli összebújásról szólna valószínűleg mi lennénk a legboldogabb páros, de sajnos nem ez az élet értelme... :S

Na, meséljetek ti is magatokról valamit! :)

Addig is sziasztok!! És pusziiii!

Sziasztok! Nagyon kihalt ez a fórum. Mi van veletek?

Mostanában nagyon megjött a kedvem a babázáshoz, de a körülmények még mindig nem túl alkalmasak. Még mindig nem találtam magamnak munkát, nem tudom, mikor lesz már szerencsém...:-S

:) Hát igen :)

Nagyon kíváncsi vagyok :)

Köszönöm!

Akkor nagyon örülök h. minden a lehető legjobban alakult!!!:)

Várom a képeket :)

Köszi szépen! :-)

Az esővel úgy voltunk, hogy kegyetlen nagy mázlink volt. Befutott a hintó a kastély parkjába, bement a násznép a kastélyba, és abban a pillanatban leszakadt az ég, szóval senki nem ázott meg. A polgári alatt láttam, hogy szakad kint az eső, de nem is gondoltam volna, hogy akkora vihar volt, hogy fák dőltek ki tőle.

Különben minden gyönyörű volt, tökéletesen ment minden, iszonyat jól éreztem magam, rám nem volt igaz, hogy nem tudtam élvezni. Én minden egyes pillanatát kiélveztem, mondta is mindenki, hogy látszott rajtam. A zenekar és az étterem üzemeltető pedig elmondta, még nem láttak ennyire felhőtlen és bulizós menyasszonyt, szóval tényleg jól ment.

Majd ha lesznek képek, teszek fel róluk.

Gratulálok az új munkádhoz! :-)

Vicus!!!

NAGYON SOK BOLDOGSÁGOT KÍVÁNOK!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Sajnálom h. nem jött be teljesen a vihar mentesség :)De legalább nem volt túl hosszú :)

Hát a válság hozzánk is beköszöntött.Ennek köszönhető h. nem vagyok már ott.

De ez is nagyon jó.Bár még csak egy hete csinálom:)Most áruhitel ügyintéző vagyok.

Hát tény nem kell megszakadni mert nem sok ügyfelem van.De azért akad :)Remélem később majd joban megy.

Hát tényleg többet alszunk együtt.Azért így írtam mert többet nem látom egy nap csak amikor késő este fel jön a garázsból.Jó azért több mint a semmi de azért jobb lenne ha azért az alvásnál kicsit több időt lehetnénk együtt.

De így könnyebb minden mást elviselni.

Veletek Zolival mi a helyzet?????Minden ok??

Anyóspajtás??

Ma már elmondhatom h.van egy ifjú feleség a csapatban :)

2 hónap munkanélküliség után? Mi történt a bankkal? Hogyhogy ott hagytad őket? Vagy ők küldtek el?

És a pratikerben, hogy tetszik? Jó a munka? Mesélj róla egy picit!

Visszaköltöztél Párod szüleihez? Huha! És milyen az együttélés?? Legalább többet vagytok együtt, nem igaz??

Velem minden változatlan, ugyanúgy tengnek a napjaim, mint kb. 2 hónappal ezelőtt. De nem panaszkodom, jó ez így! :)

Szombaton szép idő lesz!!!!!!!!!!!!!

Azt mondják boszi vagyok mert mostanában szinte minden bejön :) És most is befog :)

KITARTÁST!!!!

NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNJÜK :)

Munka?Most kezdtem 5 napja dolgozni a praktikerben mint áruhitel ügyintéző :) 2hómap munkanélküliség után nagyon kellett már. :) Ja és legalább együtt lakom a párommal még ha egyelőre a szüleinél is.Nemsokára albérletet keresünk.

Eljegyzés?ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ Dehogy!!!

Baba? Majd jövőre állunk neki mikor befejeztem a sulit :P

Huha! Most szombaton lesz az esküvőd?? Jól elment az idő.

Akkor már biztos nagyon izgulsz. Nászút lesz?

Drukkolok, hogy ne essen az eső. Küldöm felétek a szerencsenapocskámat, bár amikor nálunk 2,5 héten keresztül folyton esett az eső, kértem, hogy bújjon ki, de messze elkerült. :S:S

És sok- sok boldogságot kívánok nektek is! :)