Te mit tennél ha az öcséd bejelentené, hogy római katolikus pap lesz vagy szerzetes? (beszélgetős fórum)

Örülj neki,hogy ilyen öcséd van aki ennyire szeret másokon segíteni. Az alább említett Őrült szerelem című film a duna tv-ről fönt van neten,én is neten néztem meg, a volt papunk szerepel benne. (Bence atya).

Egyébként a legjobb barátom pap. Nagyon jó fej, ő is imádja a gyerekeket,amikor csak teheti és ideje van siet haza a nővéréhez és a keresztgyerekeihez és minden szabadidejét velük tölti. Nagyon jó ember ő is...De neki első az Isten. Ezt el kell fogadni. Biztos az öcsédnél is volt egy jel ami rávezette őt erre az útra.

Ne félj, ha netán felszentelik és szolgálata teljesítése közben valamiért mégsem tetszik neki a dolog, akkor felmenteti magát a papság alól és utána lehet családja és csinál amit akar. Nem egy életre szól a döntése.....Persze az a jobb eset szerintem ha élete végéi megmarad az Úr szolgálatában, hiszen akkor az életét szenteli neki,és neki ez biztos fontos. Kívánom, hogy neki sikerüljön amit szeretne, neked pedig nyugodj meg és támogasd...és majd járj a miséire :)

Nagyon jó fej lehet az öcséd!:)

Nem baj, ha aggódsz érte, ezt természetes.:)

Nem tudhatom, mennyire érzi elhivatottnak magát, de azért pár évre szükség van, amíg pappá szentelik...elképzelhető, hogy közben meggondolja magát és maradhat abban a közeben, csak más pozícióban, ami kevésbé kötött.

A környezete imádja mint embert... a múltkor odament egy síró utcalányhoz és meghívta kávézni..közben elmeséltette az életét..a lány megnyugodott...a feljebb valói meg imádkoztak és kérték, hogy ezt máskor azért ne tegye... :)

Neki mindig az ember számít... lehet idős, fiatal, gyermek...borzasztó nagy szeretet van benne... de humoros... Próba prédikációnál úgy szólt be a mikrofonba, hogy "1,2,3 ...mikrofonpróba :)"... szeretem nagyon és talán természetes is, hogy féltem..de Én már csak ilyen vagyok...talán picit aggódós...

Ahogy valaki írta, van lehetősége bármikor változtatni. Ha úgy adódna, mégsem jön be neki, amire számított, majd abban kell mellé állnotok.:)

Így szép az élet, ha zajlik!:D

Biztosan észre fogjátok venni, ha megváltozik benne valami a hivatása iránt, mégha szavakkal nem is mondja. Úgy látszik abból, amit eddig írtál, hogy nagyon erős testvéri kötelék van közöttetek.

Zafira! Én nagyon büszke lennék rá, ha a környezetemben lenne egy ilyen humánus, empatikus személy, mint az öcséd.

Nem mond le a családról, sőt, sokka nagyobb családja lesz, mit azt el tudnád képzelni.:) Ha ő ebben látja a boldogságát, támogassátok!:)

Én egyházi gimibe jártam, és ha döntenem kéne a tanáraim között, elsőként biztos R. Atyát jelölném meg!A legjobb fej az egész suliban, aki imádta a kutyáját, tele volt sztorikkal, amiktől majd kiestünk a padból, úgy röhögtünk. Nagyon tiszteltük, talán őt legjobban!

Attól még az Öcséd marad, engedd, hogy tegye a dolgát! :)

Egyetértek a többiekkel, hagyd, támogasd és legyél büszke rá.

Amúgy, ahogy írod, eldobja a család lehetőségét magától így.... úgy őszintén a mai világban van olyan leány/nő, aki méltó társa lehetne egy ilyen férfinek? (hih, én már párkapcsolatban élek, tehát nem számííííííííítok. ;D)

Én örülnék neki, hogy egy hozzám közel álló megtalálta azt,ami a legfontosabb neki és boldoggá teszi.

Ahogyan írtál az öcsédről egy átgondolt döntést hozott, attól, hogy pap lesz nem kell elveszíteni sem az életkedvét, sem azt, hogy embereknek segítsen.

Elvileg ez lenne a feladata egy lelki vezetőnek.

Persze nem olyan könnyű elfogadni, ha a szeretteink egy a mienktől ennyire különböző életformát választanak, de ami a legfontosabb az az, hogy őt ez boldoggá teszi.