Egy segítőkész barát,aki a férjed halála miatt kötelességének érzi,hogy segítsen.Ezt ne rontsd el azzal,hogy többet képzeldsz a dolgok mögé.Inkább légy hálás,hogy nyújt egy segítő kezet.
Azt, hogy te mit tegyél, nem mondhatom meg. Én nem tennék egyelőre semmit a közöneten kívül. Nagyon kedves és tiszteletreméltó, hogy így segít titeket, de ha többet szeretne, mint barátság, ki fog derülni. Megvárnám, amíg ő lép, pont azért, amit az utolsó mondatban irtál.
Ugyanakkor lehet, hogy ő is így gondolkodik és nem mer többet belegondolni, vagy kimutatni.
De: egy dolgot nem írtál. Egyedülálló? A karácsony estéről erre következtetek. Ha mégis van valakihe, akkor sztornó az egész, maradjon meg annak a jó barátodnak aki eddig is volt.
Nekem úgy tűnik, van egy jó barátod. Fogadd el úgy ahogy van, nem sok van belőlük. Őszintének hangzik, ha más érzelmei is lesznek, tudatni fogja veled.
Először is nagyon sajnálom,ami a férjeddel történt! Sajnos nem tudsz mást tenni, mint azt hogy eléd az életed tovább! Mert nem állt meg. Van egy gyereked is, ne felejtsd el.
Ha ezzel az emberrel kialakul valami, hagyd. Ne élj boldogtalanul, a férjed sem akarná, hogy életed végéig társ nélkül legyél.
Elhunyt a férjem másfél éve, egyedül maradtam a kisfiammal. Akkor azt mondtam, nem lesz már más az életembe! A férjemnek volt egy gyerekkori barátja, akivel úgy szerették egymást, mint két testvér. Őt is azóta ismerem, mint a férjem, mindig is az életünk része volt. Temetés után azt mondta, hogy amíg él, fél szeme mindig rajtunk lesz, nyugodtan szóljak bármikor, ha segítség kell, rá számíthatok. Havonta minimum egyszer meglátogat minket, játszik a gyerekkel, mi beszélgetünk egy kicsit, és ennyi. Dec. 17-én lebetegedtem. Pont akkor hívott, hogy vagyunk, mondtam, hogy a gyerek remekül, de én szenvedek, mint a kutya, alig bírok felkelni. Munka után már itt is volt, mondta, hogy segít, amíg nem leszek jobban, nem hagy minket egyedül. Úgy helytállt, mintha együtt éltünk volna. A gyerek nagyon élvezte az együtt töltött időt. 26-án amúgy is jött volna hozzánk, mondtam neki, hogy maradjon 24-én itt, ne legyen egyedül ő se. 27-én hazament. Azóta feltűnt, hogy sokszor eszembe jut. Talán megkedveltem, vagy csak a hála miatt, nem tudom. Ő pedig minden másnap felhív, jókat beszélgetünk. Egyébként soha semmilyen módon nem közeledett, nem volt félreérthető megjegyzése, de ezek után nem tudom, mi tévő legyek. A jó viszonyt nem rontanám el!