Te Mit csinálnál az anyukáddal...? (beszélgetős fórum)

Most kicsit szemét leszek. Mi az, hogy még nem volt külön családi életed?

Ha azt, hogy édesanyáddal laktok, az ő lakásában, nincs saját kuckótok, hát igenis szemétség, hogy ilyeneket írsz.

Főleg, hogy írod a gyerekre is vigyáz bármikor.

Uramatyám!!

Jesszusom!

Mekkora egy oroszlán zabálás kellős közepébe kerültem.

Hihetetlenek a nők.

Vagy talán az a hihetetlen, hogy írásban mennyire félreérthetőek vagyunk:/

A kisgyermeket, ha neveled, gondoskodsz róla akkor az fejlődik, és a probléma szépen lassan megszűnik vele.

De egy idős beteg ember esetében ez nem mondható el. Ott csak visszafelé van fejlődés a haláláig.

Illetve az ellen tehet az ember valamit, hogy a nem kívánt gyerek ne foganjon meg. Viszont az öregedés és az ezzel járó betegség ellen nem.

?

Hogy empátia bennem mennyi van, azt te honnét tudod eldönteni?

Bár erre inkább ne is írjál semmit.

van az az élethelyzet amikor a legcsodálatosabb anyát is otthonba kell adni.

A kérdező anyukája nem ilyennek tűnik, ha csodás anya és csodás nagymama lenne, akkor fel sem merülne az otthonba adás lehetősége.

Ja, és könnyű ítélkezni, ha nem kerültél ilyen helyzetbe. Soha ne mond, hogy SOHA!!!

tudod, valszeg neked szerencséd van a szüleiddel...de empátia nem sok lehet benned...

Minek írsz akkor?

Te ne mond másra, hogy tudatlan, hanem örülj a szerencsédnek :(

Apám 77 éves, Anyám 73 éves.

Soha, de SOHA nem tudnám elképzelni azt, hogy bármikor "szabadulni" szeretnék tőlük.

Persze nem vagy "gonosz", csak tudatlan.

Ha magambol indulok ki, mostani helyzetembol, igyekszem nem belegondolni.

Kulonben olyan fajdalmat ereznek belul, amelybe belepusztulnek.

Ma jarkaltam az ures lakasban, amelyben a paromra immaron csak az illata emlekeztetett, amely belengte a szobakat es megtalaltam az egyik nekem irt erzelmes-jatekos levelet kapcsolatunk elejerol.

Eszembe jutott, hogy kibirt csaknem mindent, amit anyu elkovetett ellene. Szeretett.

Nem tudom leirni, mit ereztem. Embertelen fajdalmat. Nem gondolhatok erre. Tennem kell a dolgomat, ahogy neked is.

Vagy megyunk, ameddig tudunk, vagy feladjuk.

Mert mi lesz vele egy otthonba?Bezárják,kínozzák,nem adnak neki enni,és soha többet nem láthatod?

Nem értem komolyan...

Soha az életben nem adtam volna anyukámat otthonba!!SOHA!!

Habár én elfogult voltam Vele,de Ő adott életet Nekem,és nem lett volna erőm ezt megtenni..,de szerencsére nem is került rá sor..

Ket ember mar belehalt. A parom es en. Pedig nala jobbat soha nem talalok. Elfogadott ugy, ahogyan vagyok, annyit tett ertem, tett es nem csak igerte, mint soha senki.

S ezek utan, mit lehetne tenni anyuval, vagy a tieddel? Fogalmam sincs...

Idősek otthonába adnám.

Én már most 26 évesen is azt gondolom,soha nem akarnék a gyerekem terhére lenni,soha nem akarnám azt,hogy miattam ne legyen élete,vagy rá menjen arra,hogy engem kelljen ellátnia.Szerintem ez a normális,bár az is igaz,hogy anyukámat akármeddig ápolnám ha rászorulna (gondolom most)de tudom ő sem akarná ezt.

Nekünk rokonaink (idős házaspár,betegek) most mentek idős otthonba,szerintem csúcs szuper a hely,még 40-50 év és megyek én is :D Szép szoba,külön wc,zuhanyzó,finom étel,jó társaság,helyben az orvosi ellátás,segítség,és ez nem egy "elfekvő" vagy börtön,szabadon jöhet mehet,akármikor,olyan mint egy szálloda.

Hat tudod, kar, hogy nem beszelhetunk szemelyesen errol.

Anyu eljatszotta a vagyonunkat. Aztan - mivel lakasa nem volt - velem es a parommal elt. Ott tett alank, ahol tudott. Amikor elkoltoztettem, akkor is. 70 eves, erzelmileg zsarol, de a becsulet nem engedte, hogy NE gondoskodjak rola.

Ma este elmentem hozza. Megprobaltam beszelni vele, hogy miert is tette tonkre a kapcsolatomat a parommal. Nem lehetett, mert csak onmagat fenyezte.

Ha viszont elhagynam, meghalna, mert belul gyamoltalan es egy megtort oregasszony.

Igy viszont elobb-utobb nekem lesz vegem...