Te kiszolgálod a férjedet? (beszélgetős fórum)

Soma erre azt mondaná...FÉRFI ÁLLAT!

Bocs nem akarlak megbántani, de ez kijött belőlem:)))

:DDD

Egyértelműen csak egy férfinak van ekkora nagy szája és ilyen "teremtés koronái" komplexusa... :DDD

Akkor most mindenki menjen mosni a patakba? :DDD

Nem az a nő dolga! Ennyi erővel az is jó szerinted ha a nőt megalázza a férje? Ha veri? Ha megcsalja? És a nőnek tűrnie kell mondjuk azt is? Mert az a dolga?

:)

meg sem kellett néznem, a válaszodból kitaláltam hogy férfi vagy :D

Valóban a szélsőséges kiszolgálásra gondoltam, a "cselédségre" amikor a nő alsóbbrendű.

Amikor fel sem merül, hogy néha a férfi is körülugrálhatná a nőt.

Természetesen nincs azzal baj, hogy akit szeretek, annak adok egy tányér ételt, vagy ágyba viszem neki a kávét.

Köszönöm szépen a válaszokat.

Hát ez igen érdekes téma, kíváncsi leszek a reagálásokra :)

Hogy nálunk mi megy?

Kicsit ez is, kicsit az is :)

Még úgy nevelődtem, hogy a nagymamám sosem dolgozott és igyekezett mindig a nagypapámat, nem kiszolgálni, inkább a délben hazafutó ebédjét gyorsan elfogyasztó embert, azzal segíteni, hogy közben nem Papának kellett felugrálni vízért, mert odakészítette, vagy sóért, mert ott volt az asztalon, stb.

Viszont ha Papa kért valamit, nem az volt rá a válasz, hogy .... idézet Kira-tól ... hanem gond nélkül állt fel.

Nem attól egyenlő valaki, hogy szolgálja ki magát a férfi is, hanem attól, ha bármelyik fél elfelejtett valamit az asztalra tenni, hát mindegy ki áll fel.

Nálunk a férjem ugyanúgy odateszi nekem az asztalra, amire szükségem van, mint én Neki.

Ez így normális, szerintem.

És ha kéri, nem fogom azt mondani, hogy a női egyenjogúság miatt hozd ide magadnak, de engem nyugodtan kiszolgálhatsz :DDDD

ez buta hozzáállás, már bocsika :)

ha szeretem a másikat, legyen az férj, apa, barát, testvér, nem mindegy, hogy mit és ki hozza oda, akár az asztalra, akár csak úgy?:D

Nem feltétlen lemaradásnak vélem az ilyesmit.Huszonévesen így gondoltam én is,már csak azért sem szolgáltam volna ki senkit sem :-)

De megismertem a Páromat,és szívesen kiszolgálom Őt,de fordítva is így van nálunk.

Abban a korban voltak fiatalok a nagyszüleid,amikor a férfi a pénzkereső volt,a nő a kiszolgáló a szó jó értelmében véve.

Hát igen ez elég kényes téma!!!

Én abszolút Nő vagyok a mi kapcsolatunkban....nekem szépnek és csinosnak kell hogy legyek:-) (nem kell takarítsak, mossak, vasaljak, van bejárónőm) ha van kedvem akkor főzhetek....imádok is:-)))nálunk nincs otthoni ruha....(kinyúlt elhasznált ruhák) és soha nem fáj a fejem :-))))) Imádom és tisztelem a férjem és Ő is viszont engem. Minden reggel ágyba kapom a kávét csokis keksszel.....arany életem van:-))))

De Ő a férfi....ha azt mondja hogy megyünk, vagy elég....akkor az úgy van:-)))Elfogadtam és nekünk így jó:-)))(dolgozom, nem vagyok pénz nélkül, saját kocsim van amit én tartok fent)

Tudom ez nagyon ritka.....de ilyen is van.....de akkor is Ő a férfi:-)))

Én ilyen formában nem szolgálom ki!

Igen is van hogy ő áll fel a mikroba a kajáért, vagy ha többen vagyunk ő szeli fel a kenyeret pl, ergo segít, többnyire kérésre, de lassacskán magától is észreveszi a dolgokat :)

De alapvetően nálunk is áll, hogy az női munka, de segítünk egymásnak!

Én nem, de nem is várja el.

Viszont van bennem egy egészséges adni akarás, amibe beletartozik az is, hogy NÉHA elmegyek egy pohár vízért pl pedig neki is ugyanolyan messze van a csap.

Semmiképp nem tartom helyesnek ha ki van szolgálva egy férfi, ha még el is várja akkor ott szerintem gondok vannak!

Hát teljesen igaza van a nagyidnak is. Meg neked is.

Én sok mindenben kiszolgálom a párom, de ha épp csinálok valamit akkor ő is elém rakja ami kell. Bár én alapból is ilyen vagyok.

Én a kapcsolat elején megmondtam hogy négy férfi munka van (már a dolgozáson kívül): porszívózás, kocsimosás, ágyazás és a szemetet levinni. A többit nem is nagyon csinálja. Én szeretem egyébként kiszolgálni Őt.

De mindenki úgy él ahogy ő szeretne és ahogy nekik jó. Ha ti így érzitek jól magatokat akkor nincs ezzel semmi baj.

Mindig meglepődök, amikor a nagyszüleimnél töltöm a hétvégét, mintha le lennének maradva néhány évtizeddel. A minap az ünnepek miatt is mamánál voltunk, és engem baromira zavar az, ahogy ő a férfi-nő viszonyt látja: szerinte a nőnek ki kell szolgálni a férjét, ha a nagypapa leül enni, egy pohár vízért sem áll fel, mert a mama ugrik és mindent elé tesz. Még el is fogadnám ezt, hiszen idősek, ebben nőttek fel, már nem fognak megváltozni. De azt már nem, hogy mama szerint nekem is így kellene gondolkodni. Közölte, hogy hozzak az apukámnak poharat és italt, mire én mondtam, hogy mi nem így élünk, a nő nem cseléd, ha apa szomjas majd hoz magának. Hát gondolhatjátok mit kaptam :)))

Kíváncsi vagyok, Ti hogy látjátok a dolgot, főleg a férjes asszonyokra gondolok. És sajnos nem igaz, hogy csak mamám korosztálya ilyen, vidéken több fiatal nőt is tudok, aki konkrétan így él, és "alárendeli" magát.