Te hogyan hagytad abba a fogyókúrázást? (beszélgetős fórum)

Persze, csak annál egészségesebbet is lehetne éppen választani.;) De őszintén szólva az egyetlen gyorsétterem amit szeretek.

Most én ezeket azért írtam mert említettétek, hogy ösztön stb., de tulajdonképpen csupán ösztönből nagyon kevesen esznek. Esetleg aki csak kenyéren és vízen él vallási okokból stb.

Szerintem nincsenek kritériumai. Ha éhes vagy de nem izgat mit eszel vagy nincs időd, kinyitod a hűtőt és megkensz egy kenyeret vajjal. Vagy eszed amit találsz.

Na igen, öreg hiba, amikor (kenyérrel, tésztával) üres szénhidráttal tömik magukat kínjukban.

Én világ életemben nagyon kevés húst ettem, 5 éve már semmit, főzni is kreatívan és jól tudok, úgyhogy párom ebédjeit mindig csodálattal lesik a kollégák. :)

....😂

Mondjuk egyik ismerősöm 4 évig volt vegán, borzalmasan nézett ki. Aztán rájöttem, hogy olyannyira nem tud főzni kb üres tésztán élt...:D csoda hogy túlélte.

meg amikor rámcsodálkoznak, hogy jééé, ahhoz képest hogy (majdnem) vegán vagy, nem is vagy sápadt meg nyeszlett!!

Nemmondod...😅😆

"Szabályok és megszorítások nélkül nincs élet."

Ez elgondolkodtató, de nekem van ezzel az állítással bajom, csak egyelőre nem tudom megfogalmazni. De gondolkodom.

Azt nem mondtam, hogy emberi fogyasztásra nem alkalmas.:)

Szemét alatt csak azt értem amit csak az élvezetek kedvéért eszek meg, de a testemnek semmi szüksége nincs rá, sőt rendszeresen fogyasztva káros. (Nem tartom szó szerint szemétnek:D)

Ahogy írtam a KFC-t, pl gyorséttermek, cukrászda... Nem azért megyek be mert annyira tápanyagfölvételre lenne szüksége a szervezetemnek.

Attól még valódi ételek...

Én egyet tudok, tapasztalatból, hogy az evés az egyik legbefolyásolhatóbb ösztönünk. Ha csak abból indulunk ki, hogy a gyomor gyönyörűen tágul-szűkül, így befoylásolva az étvágyat.

18 éves korom óta alig eszem, kb. mint Ghost, és normál súlyban vagyok, 172 centihez 54-55 kg körül. Aki velem él(t) is fizikai anomáliának tartja, hogy van energiám, és többnapos gyalogtúrákat nyomtam le napi egy kefírrel és pár sörrel. :D ez utóbbiban van bőven kalória és anyag, de az alapanyagcserémhez sem kellett volna elégnek lennie.

Az elmúlt 20 évben annyira hozzászoktam, hogy minimálisat eszem, hogy egy alma eltelít.

Voltak persze extrém időszakaim, a huszas éveim elején, akkor tényleg éheztem, és bömböltem egy alsó-hámori panzió wc-jében, hogy én már sohasem lakhatok jól. Na ez nyilván nem volt normális, nem is követendő, de az biztos, hogy le lehet szokni az evésről, főleg, ha nem ez a központi téma az életedben.

Bele is halnék, ha csak egyszer lenne fullon a gyomrom!!

Hetek óta nem ettem kenyeret, de nem fáj a fejem.

Jaj, erről az "önkorlátozásról" jut eszembe.

Túlsúlyos ismerősöm ősszel nagy fogyókúrába kezdett.

Nagy elhatározás, nagy célok.

Kalóriabázis, stb.

2 nap után jöttek a panaszok.

Jajj, neki reggel muszáj kenyeret enni, mert különben megfájdul a feje.

Jajj, milyen már, hogy a férje 2 pofára eszi a krémest és ő nem ehet?

Jajj, hát délután neki korgott kicsit a pocija, hogy lehet úgy élni?

Gondolom sejted, hogy azóta is csak hízott, mert neki úgy jó, úgy kényelmes, finom kajak után téli gyomorral eldőlni napjában többször.

Szabályok és megszorítások nélkül nincs élet.

A mai világban nem nagyon működik ez az azt eszem amit kívánok, akkor amikor...

Annyi szemetet árulnak, hogy nem lehet nem odafigyelve ha az egészségünk is fontos. Bemehetek én ösztönből a KFC-be családi kosarat venni mert éppen azt kívántam meg és éhes vagyok, de ha hetente 4x megyek el előtte és tör rám az "ösztön" és nem gondolkodom akkor megnézhetem magamat pár év múlva.

Szóval ez nem feltétlenül "diéta szemlélet" ha az ember odafigyel, inkább megvédi magát a sok káros ételtől. Amikor édesanyám kicsi volt a legnagyobb "bűnözés" egy banán vagy szelet csoki volt amit csak karácsonykor kaptak. Nekik túl sokat nem kellett a diéta kérdésen gondolkodni.

Mondjuk a betegség miatti diétáról is érdekelne a véleményed, akkor is ösztönösnek kellene-e lenni. Azon átsiklottál.

Ha meg így mondod, akkor számomra az általad említett ösztönösség szimpla butaság.

Ezek szerint az nagyon király, ha tömöm a hambikat sült krumplival nap mint nap, mert a testem azt jelzi, hogy azt nagyon kívánja ... 🤔 Kitérdekel, zsíros-e, sós-e, adalékanyagos-e, okosságot/tudatosságot nem viszünk bele, mert akkor már beszűkülünk ...

Jajjjjj ...

Elvileg a táplálkozásnak olyan ösztönszerű folyamatnak kellene lennie, mint a pisilésnek. Ha már okosan akarod csinálni, akkor az nem ösztönszerű.

Diétán önként vállalt önkorlátozást értek, ami nem veszi figyelembe a test természetes jelzéseit.

Ha azt érzed hogy nem hagy élni, meg az egész napod az ételek meg a kalóriák körül forog, az eléggé étkezési zavarnak hangzik... Ezek sajnos nem csak a tiniket érintik. :(

Az egy dolog hogy az ember próbál egészségesen étkezni, meg némi önuralmat gyakorolni, esetleg néha akár még fogyókúrázik is, de ha átveszi az egész életed felett az irányítást, az már régen rossz.

ez nehéz, mert általában az evés örömforrás, nem csak biológiai szükséglet

kórossá akkor tud válni, ha vmit helyettesít, pótol (ilyenkor képesek emberek extrém elhízni)

az én esetemben bekavart, hogy anyukám egész gyerekkoromban "üldözött" az evéssel. most utólag már látom, hogy bizonytalan volt az anyaságában, és az, hogy mennyit ettem, nőttem egy számszerűsíthető, mérhető eredményt jelentett neki, ezért volt nála ez központi kérdés

én viszont erre úgy reagáltam, hogy megutáltam az étkezéseket, evést, mert mindig lesték, hogy mennyit eszem, valószínűleg innen ez a nem túl jó viszonyom az étkezésekkel kapcsolatban :-)

én sosem tömtem a gyerekeimet, nem aggódtam, ha épp nem ettek, mindkettőnek kitűnő étvágya van és egészséges kapcsolata az ételekkel

Nálunk én találom ki mi legyen a kaja, én is főzök.

Férjem azt se tudja, hogy kell begyújtani a gázt. (elnagyolva)

Meg ugye az sem mindegy, hogy ki hogy dolgozik.

Most jöttem haza 24-ből.

Lefekvés előtt eszek péksütit, majd este csipegetek valamit, mert ilyenkor olyan a gyomrom, mint a mosogatórongy.

Jó, hát ha te nem vagy túlsúlyos, akkor nem kell olyan diétában gondolkodnod, ami (betartva) fogyást eredményez.

Viszont a diéta nem csak ezt jelenti, hanem "gyógyélelmezés" is.

A cukorbetegeknek, máj-, vesebetegeknek, szívbetegeknek is megszorításokban kell gondolkodni, szabályok között élni, mert az életükről van szó. Nem az a kérdés, hogy beszűkül-e a tudatuk (???), hanem, hogy meddig léteznek egyáltalán.

Mint mindent a világon, a táplálék bevitelt is lehet okosan csinálni, nem muszáj állandóan azon pörögni, hogy mit mivel hogyan mikor.

Okosan:)

Úgy látszik, arra születni kell, hogy az embert ne foglalkoztassa annyit az evés kérdése.

Vagy lehet, hogy mindent a diétaszemlélet ront el? Nem is csak az a törekvés, hogy minél karcsúbbak legyünk, hanem hogy a legegészségesebbre, a legjobbra törekszünk. Szerintem nehéz ebből a körből kitörni, és visszamenni valami olyasmi gyermeki állapotba, mint amilyenben te vagy: eszel, mert éhes vagy; azt, amit kívánsz; annyit, amennyire szükséged van.

Én is hasonló típus vagyok, bár fogalmam sincs, mennyi kalóriát eszek naponta.

Sokáig nem vagyok éhes, de ha megéhezek, akkor ennem kell, azonnal. Általában olyankor azt teszem. :-) De csak addig eszem, míg jóllakok. Sosem eszek vmit vagy vmiből még egy kicsit csak azért, mert finom.

Nem foglalkoztat az evés, mit főzzek, mit együnk, mit vegyünk, ezért nálunk a férjem a konyhafelelős. Őt ez érdekli, látszik is rajta. :-) De cserében jól főz, én meg lélek nélkül, ha muszáj, de azon meg is látszik.

45-46 kiló vagyok, amióta felnőttem.

Kedvencem volt ebédre a rizs, belekeverve 2 nagy friss paradicsom kis kockákra vágva. 😋

Vacsira meg a családnak főzött húsból ettem szénhidrát nélkül. Nem olyan nagy ördöngősség.