Te felajánlod a szerveidet a halálod után? Mások életéért! (beszélgetős fórum)

Egy orvos sem megy szemeben a joggal.

Ha a család nem akarja nincs donáció.

Szia!

Sanyi nagyon jól van, a suliban gondnok,lányom a 10 éves fiával egy osztályba jár....nagylánya 15éves.

Nem,ez nem így van. ezek a gyerekek egészségesek,aztán egyszer kiderül hogy mégsem.

Ez a tragédia. a szív kompenzál egy ideig,aztán feladja. És akkor van tünete ha feladni készül.Ezért nehéz. Van egy egészségesnek hit gyereked,éli a gyerekek hétköznapi életét,aztán becsap a villám,és borul egy élet,egy egész család élet.

Tragédia.

Nagyon igazad van.

Bár biztos nehéz lehet feldolgozniuk a szülöknek ezt az egészet!

Mert a gyerekek talán sosem voltak egészségesek,azt sem tudják milyen is az,ha nem beteg az ember.

Ja,értelek. Én is így gondolom. Sokan azt mondják borzasztó hogy valaki halála révén kap új életet(szervet)

Én meg azt mondom,hogy az aki meghal,nem azért hal meg mert a szerveit akarja átadni. Az amúgy is meghal,segíteni már rajta nem lehet,de ő tud másokon segíteni.

Ezzel próbáljuk vigasztalni azokat a szülőket akik azt mondják,hogy az ő gyerekük úgy kap szervet ha ahhoz másnak meg kell halnia.

Én tisztában vagyok avval amit irtűl,mert ápolónő vagyok és bár nem közvetlenül,mert én kardiológiai belgyógyászaton dolgoztam,de nekünk is volt szivátültetett betegünk.

De azt gondolom,ha csak azt nézzük,hogy ha gyógyszert is kell szediük életük végéig,de már az is valami,ha a tünetek amik eddig megkeseritették az életüket csökkenek vagy megszünnek és van akinek családja lett később.Ami az átültetés nélkül esélytelen lett volna.

A sors azért nyújt segitséget,hogy éljen vele,meg azért mert még dolga van az illetőnek itt a földön.Valószinű azok az emberek kapnak valami pluszt az élettől akik transzplantáción esek át,mint ha nem lett volna meg..

Az sok sok hosszú év míg egy transzplantált dolgozhat,és teljes életet élhet.

Olyan transzplantált még em volt,ahol ne indulna meg I-II fokú kilökődés...

Ezek hosszú kórházi hetek,gyszerek amik mellett nem nagyon mehet közösségbe,stb.

A transzplantált beteg mindig egy időzített bombán ül sajnos.

Megnyugodni,hátradőlni nem nagyon lehet.

Talán a májtranszplantosok.

De a szív tüdő vese,az nagyon nem egyszerű.

Megtoldják az életét,de mire teljes életete élhet az hosszú idő.

De tudni kell hogy nagyon kevés pozitív gondolkodású ember van. Betegek közt pláne.

Pedig a pozitív gondolkodás 90% siker.

Ha csak megnézünk egy paraolimpiát...azt a küzdést,akarást.

A transzplantált betegeknek a mentálhigiénés támogatása egyenlő a nullával.

ahhoz hogy egy krónikus beteg,egy transzplantált felépüljön nagyon fontos hogy szerető család vegye körül.

Pedig nagyon fontos lenne.

Mo-on semmi értéke sincs az életnek.

Minden orvosi dolog rengeteg pénzbe kerül.

Vegyüka lombikprogramot.Sír az állam,hogy kihala nemzet,kevesen vagyunk,de milliós nagyságrendű,ha nem megy természetes úton.

A szerváültetések is drágák,pedig a betegek kezelése még több pénz és a transzplantáción átesett ember,ha megyógyul,hasznos tagja lehet az országnak,nem egy rokkantnyugdíjból élő "vegetáló lény".Most nem akartam senkit megsérteni,de mire elég a rokkantnyugdij?Csak vegetálni....Legalábbis nekem ez a tapasztalatom...Éhenhalni sok,megélni nem lehet belőle...

Nem ! Magára a transzplantációra,És az egészet

körülvevő folyamatra gondoltam .Ez pénzbe kerül, mint minden az életben...

Sajnos mint mindenhez ehhez is pénz kell.

Gondolok itt, az egész rendszer működtetésére.

Nem igazán érdekelt ebben senki sem .

Az más. Azt fel kell ajánlani,hogy halálod után a tested felett ők rendelkeznek.

Úgy tudom azért némi pénz is jár.

Értem. Ez baj.Lehet gyerekek esetében más,mert ga kisgyerek hal meg,akkor ez a kérdés a szülő felé felmerül mindig. Igaz mi kapjuk a szervet(szívet),nem mi adjuk.De tudom nem egyszerű a mente ,7 tagú orvosbizottság aki egyenként állapítja meg és mondja ki hogy agyhalott a beteg,aztán odautazni annak a csapatnak aki kiemeli a szervet,elhozza,és összeáll a team aki beülteti.

És akkor még ott a 72 óra várakozási idő,és az idő alatt a hozzátartozó visszamondhatja az egész procedurát.

Volt már ilyen sajnos,meggondolták magukat,nálunk meg ott feküdt a gyerek,mert behívtuk..

Ez egy jó kérdés és könnyű rávágni, hogy persze, amíg az ember nem kerül éles helyzetbe. Nagyon sok feltétele van annak, hogy valaki donor lehessen.

Én is annak idején amikor dializált voltam és fel akartak tenni a transzplantációs listára azon gondolkodtam (mivel családon belül senki nem jöhetett volna számításba) hogy arra kell várnom, hogy valaki pl. feltekerden egy villanyoszlopra és megkaphassam a veséjét. Még belegondolni is rossz.

Tényleg jó, hogy sokan így gondolkoznak, hogy segítenének, csak sokszor mégsem lehet vagy nem tudnak.

Ez a segítség még úgy látom magyarországon elég kényes kérdés(nem itt persze). Nagyon sokan várnak valamilyen szervre és nagyon sokan hallnak meg úgy, hogy segíthetnének valakin, mégsem tehetik meg.

Csak az agyam.

Így tovább élhetek...

A kórházi háttérre gondoltam..kevés az az orvoscsapat, aki ezt bevállalja..

Például ha nálunk meghal valaki, vagy balesetben elhunyt...nincs az az orvosgárda (mert nincs háttér)aki véghez vinné ezt a beavatkozást...hiába ajánlom fel a szerveket, nincs, aki kivegye!-:) Érted?

24 éve dolgozom..még egyetlenegy ilyen esettel nem találkoztam!