"Te csak otthon vagy..." (beszélgetős fórum)

Biglike :) Jó kis cikk, megfelelően humorosan tálalva. Ismétlem az előttem szólókat: én is írhattam volna :)

Egy kis plusz gondolat hozzá: Ha újrakezdhetném, szültem volna még egyet, míg "csak otthon voltam". Így, hogy visszajöttem, kicsit távolabb került már az a korszak, és bár TÉNYLEG (nem kiabálás) nagyon szeretnék még egyet, de belegondolni, hogy újrakezdeni még egyszer az egészet ... aztán megint visszarázódni... és persze kettővel ugyebár nehezebb, mint tartja a közhely, főleg a logisztikázásra gondolok itt ...

hát, nem könnyű ma sikeres nőnek + anyának + feleségnek lenni, de régen is voltak kihívások, csak mások.

Pont errol az oviproblemarol beszeltem egy masik forumon.

Nalunk jobbara ugy oldjak megy, hogy az a szulo, aki kesobb kezd, viszi a gyerek(ek)et, aki korabban kezd (es vegez), az hozza. Esetleg osszeszedi oket valamelyik nagyi.

A problemak akkor kezdodnek, ha az ugyeletes szulonek tuloraznia kell, vagy nincs nagyi, vagy egyidore jar a ket szulo. Igen, sokaknak gondot okoz a rovid ovodai nyitvatartas. De meg ez is tobb, mint a semmi...

Mit sírsz vissza a régi időkből? Szerinted mi volt akkor jobb?

ma is megteheted, hog úgy választasz férjet, hogy el tudjon tartani, régen sem ez volt az általános. Csak ma van választási lehetőséged, a többi rajtad múlik. Ha akarsz élsz vele, de nem kötelező.

"És sokszor pont az intézményekben, mert te mész legkésőbb a gyerekért, vagy éppen korán viszed... "

Én Németországban élek és itt még most kezd kialakulni az ovi/bölcsi rendszere, ugyanis 1-2 generációval ezelőtt még a nők nem dolgoztak, így nem volt szükség gyerekmegőrzőre. Most odáig jutottak, hogy ha fel is veszik a gyereket, 8 előtte nem lehet odavinni és 4-ig el kell hozni, illetve pénteken 2-ig. Ha 5 percet késel, már megszólnak,hogy nekik is van családjuk,nem fognak a gyerekeddel ott dekkolni.. Melyik munkahely engedi meg, hogy fél9-fél4-ig legyél bent aztán tipli?

Apa este 6ig dolgozik minden nap. Eddig a gyerekek oviba,suliba voltak úgyhogy napközben el tudtam intézni mindent.Most egy kicsit nehézkesebb a nyári szünet miatt.Kisfiam autista és vele nem egyszerű postára,boltba menni így ezeket a dolgokat akkor intézem ha férjem hazaér,vagy ha nem kell sokmindent vásárolni a nagylányom szívesen elmegy a boltba.Szerncsére férjem vezető beosztásban van,és ha valami ügyintézés akad,akkor el tud jönni bármikor a munkahelyről,és tud vagy vigyázni a gyerekekre,vagy elintézi amit kell.

Abban viszont nagyon igazad van,hogy ebből jó lenne kiszakadni.Jó lenne felnőttekkel beszélgetni,felnőtt témákról,és nem mindig csak a család dolgaival foglalkozni.Mert hiába van segítségem,azért valóban egyhangú az életem.De ettől függetlenül nem tartom az otthon létet munkának.

Nekem pl a gyerekek körül nincs segítség,viszont hála az égnek,a párom még munkaidőben is mindent el tud intézni: posta,vásárlás,hivatal,stb.

Ha ez nem lenne,ilyenkor nyáron,mikor mindkét fiam itthon van,a hajamat tépném a 40 fokban,ha sorban kéne állnom!

Persze,azért van,amit én intézek,de ez ritka, Olyankor viszem a 2 gyereket is,és kész.

Ma pl állatorvosnál voltunk,kutyával,gyalog,de betudtuk sétának! :-)

Szóval,jól jön a segítség,még akkor is,ha nem épp a porszívót kapja el apjuk! És köszönöm Neki!

Leírtam már, de leírom még egyszer:

Nem azért nehéz, mert több munka. Hanem azért, mert ugyanazt kell csináljad egész nap, és nincs belőle kiszakadás.

1. Magából a házimunkából, főzésből, játszóterezésből

2. Abból, hogy nem vagy a gyerekek nélkül, nem tudsz agyilag tényleg elmélyedni valamiben.

3. Mivel te otthon vagy, a család minden egyéb szaros dolga a tied, a postától a hivatali ügyintézésig, a vásárlástól az ajándékvásárlásig. Sűrűbb a naptár sokszor, mint munka mellett - mert akkor azért más is hajlandó ezekbe besegíteni - és sokszor a hivatal, stb is üvöltő gyerekkel van ellátva, mert ugye "te otthon vagy".

Tehát ismét leírom:

Ez is nagyon függ attól, hogy mennyi a segítséged, esetleg ilyen dolgokra van-e, és mit csinál apuka.. Mert ha el tudsz este 6-kor szaladni a postára, ha apa hazaért, akkor ok. De ha apa jó, ha este 10-re beesik, akkor megint más a dolog..

Ja és még egy a cikkirónak:

A nyavajgás általában nem azoktól az anyukáktól szokott jönni, akik 1 gyerekkel voltak otthon kb. 2-3 évet. A második gyerek, úgy a 4. év környékén...

De ezt igazából te is leírtad.

A másik dolog meg: azt viszont, aki meg korán dolgozni megy vissza, azt meg bizony még ma is, még városban is megszólják, leszaranyázzák. Ha nem is mindenki, sokan. És sokszor pont az intézményekben, mert te mész legkésőbb a gyerekért, vagy éppen korán viszed...

Tehát sokakat nem a lustaság tart vissza, hanem ez, pláne, ha ez még a családon belülről is jön..

Nem könnyű azért ez a kérdés.

És eljutottunk oda is, mint egy másik fórumon:

Hogy biza nagyon függ a külső segítségektől, nagyszülőktől, és a férj munkájának milyenségétől. Nem csak az anya nagyszerűségétől.

Én mind a két oldalt megéltem, élem.

(A nagybetű nem kiabálás, hanem kiemelés.)

(Az apuka kérdésre meg: az enyém mindvégig éjszakáig dolgozott, nagyon ritkán tudott beszállni a gyerekezésbe. Régebben azért, mert annyira csórók voltunk, hogy nagyon kellett, ma meg azért, mert olyan munkája van, hogy nem tud 8 óránál megállni, mert akkor köszönik, ez volt az utolsó megbízása. Filmes, ha forgatás van, akkor az van, ha kell a kellék holnapra, akkor kell, mese nincs. )

Az első két gyerekem mellett napi 12-16 órát ültem a számítógép mellett, a tervek mellett, vagy éppen az ország másik végében felmérésen voltam már a gyerekek 6 hetes korától. Pár hónapos koruktól fogva bölcsisek voltak. Kemény volt, talán túlzottan is. De akkor nem tudtam volna másként elképzelni én szándékoltan úgy éltem, mintha nem lenne gyerekem, legalábbis meg akartam mutatni - abban a korban még meg akarjuk - hogy gyerek mellett is lehet.

Előnyei ennek a korszaknak:

23 évesen nem éreztem azt, hogy kettétörik az életem, hogy nem lehet karrierem. Az egyetemen még jobb tanuló lettem, megtanultam NAGYON BEOSZTANI az időmet. Akár a munkámban, akár a gyerekekkel kapcsolatban. Amire 28 éves koromra kézhez kaptam a diplomámat, két beszokott ovis gyerekem volt.

A mai napig mintaképük vagyok ebből a korból, és ők is tanulnak, követik az ebben az időben látott teljesítményt.

Ja, és senki sem vágta a fejemhez, hogy "csak otthon ülök".

Hátrányai ennek a kornak:

A lányom 5 évesen, amikor a játszón voltam velük ugyan, de még a színes krétával is a tervemet skiccelgettem a földre, megkérdezte: "mikor lesz nekünk is olyan rendes anyukánk, mint a többieknek?" Hát asszem ebben minden benne van.

Nem volt karácsonyom, a karácsonyi vacsora után vissza kellett ülni az asztalhoz. Ha beteg volt a gyerek, cipeltem be az egyetemre, vagy szívességet kellett anyáméktól kérni, de az se mindig ment.

Évekig nem mentem oda, ahova akrtam, csak az egyetem és az otthonom közti útvonalon jártam, minden a szakmának volt alárendelve, a családi kiadások is: programok, digitális gép, szkenner, plotter, méregdrága papírok, ceruzák, pasztellkréta, stb..

A végére több súlyos pánikrohamom volt, kórházba is kerültem.

Viszont amit ehhez tudni kell, ez úgy volt lehetséges egyátalán, hogy akkor még anyáméknál laktunk a kisszobában. Nem, nem ők gyerekeztek, de azért mégis más volt, egy-egy kolbászvég akadt a hűtőben, apám járt vásárolni..

Aztán volt olyan, hogy 3 gyerek mellől jártam én is dolgozni, összesen 3 óra utazással:

Előnyei:

A szakmámban kaptam állást, tényleg építész munkát végezhettem, szépet, kastélyfelújítást. A gyerek gond nélkül beszokott a bölcsibe, szépen ment minden.

Igaz, minden nap én hoztam-vittem a három gyereket, sok gyaloglással, mégis, amikor hazaestünk este 6-ra, még volt erőm 1-1 lecsót megfőzni, vagy kipucolni a wc-t..

AZ OTTHON LEVŐS KORSZAKBAN EZ AZÉRT ESIK JOBBAN AZ EMBER NEHEZÉRE, MERT EGÉSZ NAP AZT CSINÁLTA, ÉS 120-ADSZORRA KELL NEKIFOGNI.

Munka mellett meg azért esik szinte még jól is, mert MÁS tevékenység, tehát részleges pihenés. Erre rájöttem, és örültem neki.

Tehát kezdtem embernek érezni magam.

Hátrányok ekkor:

Idegbetegség a bölcsis betegségek miatt. Nem volt igazán kire hagyni a gyereket, ha beteg volt. Emiatt sokat stresszeltem.

A melóhelyemen összesen 70ezret kerestem egy hóapban, tehát majdnem többe került a buszbérlet, meg a többi járulékos költség.

A hétvégéken nem volt segítségem, és az a része volt fárasztó, hogy a hétvége sem volt semennyire a pihenésé.

Azóta született egy 4. gyerek. Most éppen ott tartunk, hogy kiéleződtek a dolgok. Még nincs két éves, itthon vagyok. Egyrészről kezd néha a férjem is nyekeregni, hogy hát dolgozzak. Igenám, de mivel tőle továbbra sem kapok napi szintű segítséget, így ha ki kell mozdulnom, akkor anyámék vannak, ez már ciki. De másrészt ő is küldene doglgozni. Igaza van, én is mennék.

CSAKHOGY MINDENKI ANNYIRA HOZZÁSZOKOTT AHHOZ, HOGY ÉN MINDENT DE MINDENT MEGOLDOK, HOGY HA VALAKINEK ADNI KELL A GYEREKNEK EGY POHÁR VIZET, AZ MÁR NAGY MUNKA NEKIK.

Tehát igazból én ugyanazt elmondhatom fordítva.

Eddig nem is nagyon volt kérdés, mert nem volt munkám.

Most viszont kaptam egy kihagyhatatlan ajánlatot, egy régi egyetemi tanáromtól, mellette kell dolgoznom majd, igaz, elővárosban, szóval vidéken.

Augusztus 1.-én kell kezdenem, tehát az augusztust - mind a 4 gyerek otthon van még - anyáméknak kell megoldaniuk. Sőt, a kicsi bölcsibe szoktatását is, sőt, majd a tanév eleji dolgokat is.

Eddig nagy volt a szájuk, hogy persze, menjek csak dolgozni, majd ők.. Most kezdik végiggondolni, ahogy közeledik, mit is jelent ez.. És kezdenek vakarózni.

Mostmár viszont én mondom azt, hogy no nem, igenis elmegyek dolgozni, oldják meg ők. Még akkor is, ha a gyerekeknek is kicsit keményebb lesz, sebaj, nekik is kell okulni.

ÉS VÉGÜL AZÉRT, HOGY RÁJÖJJENEK, HOGY NEM ÉN FOGOM EZT AZ IDŐSZAKOT VISSZASÍRNI, HANEM ŐK. MOST FOGJÁK MEGTANULNI ÉRTÉKELNI AZ EDDIGI KŐ KEMÉNY MUNKÁMAT.

A korszak előnyeiről, meg hátrányairól meg írok majd egy cikket, ha jövő nyáron szabin leszek. :-)

Igen :)

Nekunk csak egy kis kertunk van, egy nagyobb gyumolcsos, meg tyukjaink, es bizony nem unatkozom. (Ha mar itt tartunk, megyek is gyomlalni :p)

Azt, hogy anno az apa tartotta el a családot szeretik emlegetni nagyon. Mondjátok már el: mikor volt az a kor, mikor ez így működött, nagy általánosságban?

A nők többsége régen is dolgozott, aki nem munkahelyen az a ház körül. Egy gazdaságot ellátni több munkát igényel, mint ma a legtöbb munkahely. Én biztos nem bírnám a hajnali etetéstől, a kert rendezésén át egészen estig azt a munkát.

Ma is vannak olyan családok, ahol az anyának nem kell visszamennie dolgozni, ahogy régen is voltak, de ez mindig kisebbség volt a társadalomban.

Jó régen volt már az, amikor az apa tartotta el a családot...

Lehet, hogy nem úgy kellett visszamenni dolgozni, mint manapság, "csak" a földekre kellett menni kapálni, vagy napszámba, TSZ-be, az akár egész kicsi babával. A teljesség igénye nélkül...

"régen nem panaszkodtak az anyák, nem volt olyan "keserves" a sorsuk, nem harcolták ki az elismerést, pedig nem volt mosógép, nem volt mosogatógép, nem volt porszívó és a vasaló is szénnel működött, de ami szintén nem volt, az az internet..."

DE: Régen több generáció lakott együtt és 1-1 generáció között se volt ekkora korkülönbség, és amíg az anya mosógép nélkül mosott, porszívó nélkül söprögetett, addig a fiatal 40-50 éves nagymama dajkálta a gyerekeket. Jah és az anyáknak nem kellett visszamenni dolgozni a kicsi gyerek/ek mellől, mert az apa tartotta el a családot. Jah és szerintem ugyanúgy voltak akkor is panaszkodós anyák és kevésbé panaszkodósak, csak nem az interneten panaszkodtak egymásnak, hanem a piacon, a közértben. Az uruknak meg azért nem mertek panaszkodni, mert az lekevert egy nyaklevest...

Egy picit a félig idegbeteg egy gyerekes anyák védelmében:

amíg otthon voltam csemetémmel, én is a majdnem (vagy teljesen) idegbeteg anyukák táborát gyarapítottam.

Mióta dolgozom, azóta megszűnt az idegbetegség. Félreértés ne essék, imádom a fiam, fél napokat képes vagyok vele elcsavarogni, de nekem kell a változatosság. Otthon megzakkantam (Bár nem sipákoltam, csak olyan depresszió közeli állapotba kerültem).

És a környezetemben sokan vannak így, akiknek egy gyereke van. A több gyermekesek nem érnek rá ilyenekre. :)

"...ezúton üzenem az emancipációt támogató nőknek, hogy jó ötlet volt, köszi. :-D"

Ezen hangosan felnyeritettem :D

Aranyos cikk volt, es azt mar csak halkan merem hozzatenni, hogy az otthonules gyerekkel nem csak a gyerek miatt faraszto. Egyeseknek szukseguk van a valtozatossagra, no meg vannak problemas gyerekek is. A vedonom pl. meselte, hogy a harmadik gyerek horror volt, se ejjele, se nappala nem volt mellette. 8 honapos koraban ment vissza a munkahelyere - pihenni :D

Hálistennek, én jó alvó vagyok, akármikor megyek aludni, szinte azonnal elalszom, de én is észrevettem, hogy rövidülnek a napok, nem is tudom, amikor 1 gyerekem volt, le tudtam tenni aludni 8-kor, most a 3-at nem lehet fél 11 előtt. Pedig nálunk csapatmunka van, úgyhogy ezen soha nem is panaszkodtam, mi pikk pakk megoldjuk a melót, amit meg nem lehet, ott gépesítettem:)

Játszótérre nem viszem őket, de van a kertünkben röplabdaháló, focikapu, csúszda, tessék ott játszani, meghívják a barátokat is. Nem buszozom, még csak az kéne, szerencsére van kocsim, enélkül megoldhatatlan lenne. Az apuka, a nagyi, nagynéni/bácsi mind mind szeretnek közreműködni, ahol szükség van rájuk, tisztelet és köszönet érte. De igazad van, sokan panaszkodnak tényleg feleslegesen, néznék csak meg, hogy más mennyivel többet is csinál és mindezt vidáman. Nálam a félig idegbeteg 1 azaz egy gyerekes, otthon lévő anyukák viszik a pálmát, emiatt is meguntam már rég a játszóteret, nem bírom elhallgatni azt a tutulást... Mintha csak nekik lenne gyerekük, más meg olyan jól ellavírozik sipák nélkül, pedig 3x annyit csinál.

Én szívesen voltam/vagyok itthon a gyerekekkel, bár már mindkettő tizenéves. Nagyon fárasztó volt, amíg picik voltak, de imádtam. A nagyobbik fiam kicsit problémás volt az örökmozgóságával, de amikor a kicsi megszületett, ő óvodába került, így csak a kicsivel kellett foglalkoznom napközben - ő pedig pont a nagy ellentéte, vele könnyű dolgom volt. Sajnálom, hogy felnőttek - olyan gyorsan megy az idő! :(

A cikk legutolsó mondata tetszik a legjobban!