"Te csak otthon vagy..." (beszélgetős fórum)

Hát én nem tudom, nálunk Svédországban egyéves korig vannak otthon a gyerekek, utána mennek bölcsibe, ahol tökjól fejlődnek és jól érzik magukat.

Én térdelőrajtban vártam, hogy valami mást is csinálhassak már, mint hogy otthon üljek vele, és mióta így van, kiegyensúlyozott vagyok, nem stresszelek, és minden percet kiélvezek, amikor vele vagyok. Arról nem beszélve, hogy a kisfiamat már nagyon nehéz lekötni otthon, a bölcsiben meg egy csomó izgalmas dolgot csinálhat, profi pedagógusokkal és felügyelettel.

Biztos,hogy ez alkati kérdés, de én olyan típus vagyok, akit nem elégít ki az egésznapos gügyögés, meg a tápszeres pólóban való házimunkavégzés, én kiborulok,ha nem találkozhatok felnőtt emberekkel és nem dolgozhatok, tanulhatok, stb. Mindenki más, a lényeg,hogy az anyának és a gyereknek is jó legyen.

(Hozzáteszem, ha lenne segítségem, lehet,hogy nem adtam volna bölcsibe, bár szerintem hiba lett volna, annyira jól érzi magát és annyit fejlődik ott.)

hát igen míg otthon voltam napközben elvégeztem és este fektetés után valóban pihenés volt, most meg fektetés után jön a konyhában az üzemmód...

amit muszáj volt hogy bírjam meló mellett is az ember: vissza kell venni, nem tudok annyit pl felmosni, de jó így is, na meg mivel mi is kevesebbet vagyunk otthon eleve nem is lesz olyan hamar maszatos... ill. kijelöltünk 1-2napot mikor nem én főzök, hanem veszünk.

Mondjuk én sosem panaszkodtam mikor otthon voltum, tudtam jól, hogy szerencsés vagyok hogy 1,5-2évig itthon lehetek és CSAK a családra, otthoni dolgokra koncentrálhatok, mikor újra dolgozni kezdtem, jó ideig nehéz volt megszokni, hogy még több felé kell gondolkozni és képben lenni.

Én visszajöttem dolgozni, és inkább takarítónőt fizetek, hogy több időt tudjaka családommal tölteni.

Nekem sok szempontból fárasztó votl otthon, sok szempontból fárasztó dolgozni is, másképpen fárasztanak le ezek a dologk, éna fiam 18 hós korában jöttem vissza dolgozni, amit nem bánok, pont jó volt ennyi és eddig otthon.

ha volt nagyszülős segítséged, persze hogy nem érted... nem beszólás, csak tény.

Én is szeretném nem érteni...

Szép napot!

Kezdhetném azzal, hogy ez a cikk akár rólam is szólhatott volna úgy 38 évvel ezelőtt. Mondhatnám, hogy bezzeg a mi időnkben......Én óvónő voltam, és volt, hogy a lányom ült egy másik óvodában/ körzetesítés/ amíg én egy másik oviban vártam, hogy elvigyék az utolsó kisgyereket. A gyerekorvos megkérdezte, mikor kapom meg a munka érdemrendet, mert rendszeresen a férjem vitte orvoshoz a gyerekeket, mert nem volt aki beálljon helyettem. Éppen ezért amikor a két nagyobbik unokám megszületett a lányom mellé álltam, tudtam, hogy milyen jó néha csak kinézni a fejünkből. De most van egy tündér tíz hónapos unokám, de a legnagyobb bánatom az, hogy nem tudok segíteni. Legalább is nem annyit, amennyit szeretnék. Ma már tudom, hogy senki nekem azt az időt amit nem a gyerekeimmel töltöttem vissza nem adja. Időm most lenne, de erőm.......Ez nem panasz, csak néhány gondolat.

Jol irta Szurikata, Szloveniaban :)

Egyebkent tenyleg nem 16-ig van ovi, hanem 16:15-ig :)) Es nem neznek rondan, ha kesel. Kifizeted szepen a kesesert a (borsos) tulorajukat, oszt' jovan. De senki nem szokott kesni, mert a tuloradijbol kb. egesz napra fizethetett volna babysittert, annyi.

Szal nem tudom, lehet, megis inkabb a parezer forintos ovit valasztanam 5 utan rondan nezessel :D

Ők nem Ausztiriában élnek, szlovéniában, de javíts ki Moncsa, ha hülyeséget beszélek..

Barátnőmék viszont Ausztriában, Bécs közelében Badenben élnek. Ingyenes ovi 1-ig van. Utána ügyelet. Az övéké 3-ig voltak befizetve. Öt perccel 3 után már balhéztak az óvónők, ha késett..

Tetszik a cikk. :-)

Én annyit tennék hozzá, hogy igen tényleg vannak Anyukák, akik túl akarnak licitálni mindenkit a napi munkateljesítményük hangoztatásával.

Miért is teszik ki az Anyaság nehézségeiről szóló posztokat?

Nem mondom, hogy régen nem volt dolguk a nőknek a gyereknevelés mellett, de amióta "egyenlőség" van férfi és nő között, a férfiak elfelejtették értékelni a nők, asszonyok mindennapos munkáját és törődését.

Van aki nem igényli, hogy elismerjék , hogy főz, mos, takarít, gyereket nevel és mellette dolgozik (amivel hozzájárul a családi költségvetéshez).

Szerintem többen vannak azok a nők, akik vágynak egy kis elimerésre az otthonlét idején, imádnak Anyukák lenni és mellette nagyra értékelik a férjük munkáját is.

Nagyon aranyos a cikk, tetszik, jókat mosolyogtam rajta, és hát valljuk be minden sora igaz:)

Régen sem volt ez másképp, életem egyik legszebb, legboldogabb időszaka volt mikor itthon voltam három évig a lányommal.

Nem értem a problémakört.

Én is felneveltem két gyereket, egyik nagymamám hatot, a másik hármat, de ilyen gondjaink nem voltak. Persze, hogy fárasztó a gyereküzem, de tán nem kellene ekkora feneket keríteni neki. Tenni kell a dolgunkat, és kész.

(Igaz, volt segítségem az apuka és a nagymama személyében.)

Igyekszem megközelíteni úgy, hogy mindenki a saját jól bevált, kipróbált módszerét akarja nekem önként és dalolva átadni :) Tényleg alapvetően jót feltételezek az emberekről, minap a mi mamink is felhívott, hogy szeretnék-e eltenni befőttet. Már hogy ne szeretnék!? Csak éppen míg rotyogott a tojásos lecsó, online voltam, és egy kérdőívet segítettem még sos egy ügyfelemnek kitölteni, mert nem tudtanm már neki időpontot adni egy hétre előre sem, hiszen a másik irodában helyettesítettm. Mami nem tudhatta... el is engedtem a gondolatot, hogy most vajon azt gondolja-e, micsoda csapnivaló "asszonyka" vagyok. Nekem ez a normális, neki meg a befőtt elrakása, mikor roskadozik a fa.

Igazat adok a "máz" dologban. Picit nyiltabban tudunk már beszélni erről, ill. van hol. Anyukám nem fórumozott, de biztosan voltak hasonló gondolatai.

A kineziológusom is azt mondta, hogy engem az segít át a legtöbb nehézségen. Remekül ki tudom nevetni a magam nyomorát (persze kell némi idő, míg vicces lesz, hogy pofára estél:) ), de nem bagatellizálok. Én így dolgozm fel, idejét nem tudom, mikor pityeregtem nem meghatottságtól.

Maradjon meg Neked is!

Teljesen igazad van.

Az elvárások honnan jönnek? Valahogy a környezetünkben látottakat képezzük le. Nekem egyébként jött oda anyósom, hogy ne merjem az unokáját bölcsibe vinni, ő se vitte.. Én meg mondtam neki, hogy akkor minden reggel 7-re ott vagy, mert én indulok az egyetemre.. Aztán ő kért bocsánatot pár hónap múlva, amikor látta, hogy a kiscsaj hogy fejlődik a bölcsiben..

Meg kaptam megjegyzést játszótéren is, de még a kollegáimtól is.

Teljesen igazad van, midenkinek a saját életét kell élnie. Csak ahhoz is idő kell, amire erre rájön az ember..

Meg van aki gyárilag hajtós, maximalista, van aki meg képes mindent lesz.ni.

Bizony, ezek a különbségek az emberek között régen is megvoltak, csak a máz változott..

Úgy nagy összességében meg azt gondolom a témáról, hogy minden fajta létezésnek van létjogosultsága.

Csak ott kell észen lenni, hogy nem szabad egy dologban benneragadni. Kell tudni váltani, ha nem jó, változtatni. Ha kell elmenni dolgozni, felöltözni, felnőttek közé menni, pénzt keresni, alkalmazkodni, leválni a gyerekről, megmutatni, hogy erre is jók vagyunk, sőt..

De ugyanúgy néha kell visszavenni, visszamenni 4 órásnak, az állandóan üres hűtőt, és a féjünk (feleségünk) lelkét kicsit gondozni, a gyerekkel tanulni, vagy éppen melléjük állni nehezebb periódusaikban.. Később az is visszatérül még anyagilag is, amit a 15 éves gyerekednél nem költesz el pszichológusra, vagy éppen államin tanul költségtérítéses helyett..:-)

Semmi más ez, mint ügyes hintapolitika, a lehetőségek és kényszerek bábui között.

Szerintem alapvetően mi rakjuk magunknak magasra a lécet. Van valami eszményképünk arról, minek hogy kéne működnie, miféle elvárások vannak velünk szemben (mindegy, hogy otthon maradunk, vagy visszamegyünk), és ostorozzuk magunkat. Mindig "őket" emlegejtük, akik azt mondják: te csak otthon ülsz, vagy pocsék anyának hivnak, mert visszamentél, de kik azok az ők? Belegondolva, hozzám sosem jött oda senki, és vágta a szemem közé, hogy otthon ülök, ill. utána azt, hogy szaranya vagyok, mikor a lányom bölcsis lett. Ha valakinek az voltam, annak vajmi kevés köze lehetett konkrétumokhoz, annak akart látni, de a szemembe sosem mondta egyiket sem senki, így innen a feltételezés, ezt mi csak gondoljuk, hogy mások rólunk így vélekednek. Vagy uram bocsá' mi vélekedünk így a másik táborról, mert zavar a döntés, amit hoztunk (maradtunk/visszamentünk) és könnyebb bezzegelni, mint hozni egy újabb döntést.

Időnként puffogok mai napig, hogy mennyi teendő marad munka utánra (onnan tudja a párom, hogy fáradt vagyok), de az az igazság, hogy sosem hajszolt senki, hogy ennyit dolgozzam. Mindig én vállaltam újabb és újabb feladatokat. Ezért meg kár lenne mást hibáztatni, főként azt, akire számíthatok.

Tetszett a cikk :)

No ugye..

Már sokszor kitárgyaltuk.

Ez bizony kincs.

De azt azért tudni kell hozzá, hogy meg is szólják, akinek 5 után ott van a gyereke..

Sőt, a bölcsiben is néztek rám, hogy 3/4 7-kor én már sokszor viszem a kicsit.. Fél 8 előtt szinte senki más.. Én nem is értem ezt sokszor.. Mindenki vállalkozó? Akkor ki dolgozik, szoktam én ugye kérdezni.

Szia kollega..

Hát én se hittem volna. Még mindig nem hiszem el, hogy lehet, hogy lesz melóm.. Igaz nem teljesen hivatalosan leszek építész, hanem szakasszisztens.. Tehát egy mérnöki szakértői osztályon "titkárnő". De azért olyan titkárnő, akinek kell tudni a szakmát is. És egyenlőre 4 órában..

Persze 80 pénzért.. Nevetséges, de pont az általad leírtak miatt kezdek bele, mert még ilyen állás sincs, mert semmilyen sincs.. Ez is egy csoda.

És ezt csak mi tudjuk igazán..

Amikor mondom, hogy mi vagyok, akkor jön a válasz, hogy "jaj, hát az jó, mert akkor tudsz otthonról dolgozni". És akkor az ember nem is tudja egy mondatban elmondani, hogy ez akkor úgy miért is lehetetlen, és hogy ez mivel jár...

De mindegy is, mi akartuk, erről tényleg nem más tehet.

És ne add fel, a puskaport mindig tartsd szárazon..

Jó a téma is, és örökzöld.

Minden korban más az értelme, és a hozadéka.

Hát hogy most minek nevezzük, az részletkérdés.

Fel lehet ezt fogni így is. De ha te nem lennél otthon, és fizetett segítség csinálná ugyanezt helyetted, akkor meg már annak minősülne.

Magyarán te vagy az egyetlen, aki ezt ingyen csinálja.. :-))

Igen, ezt sz.ja sok ismerős család odakint.. Van megoldás, csak nagyon sokért.. Tehát még a súlyosan fizetős gyerekfelügyelet miatt ma is sokan meggondolják, hogy érdemes-e, hogy az anyuka dolgozzon.

Bár a lényeg pont azon lenne, hogy ne azért dolgozzon, hogy megérje, hanem azért, mert ez jó, és mint önálló nőnek igénye van rá.

És súlyos kényszer nélkül még jobban lehet válogatni az állások között is.