Távolság szakítás után, ha még él a szerelem? (beszélgetős fórum)
Többször ujrakezdtetek, és nem ment.
Le kellene zárni ezt a történetet.
Ne haragudj a batyadra, nyilván nem véletlenül ajánlott az exednek munkát, és nagyon jól tette.
Ez egy se veled, se nélküled kapcsolatnak tűnik, aminek ritkán van a végén happy end.
A legjobb mindkettőtok számára, hogy kiment, ha állandóan találkoztok, nagyon nehezen fogod elengedni tudat alatt.
Nem taliztok egy ideig, legalább kicsit megerosodsz lelkileg.
Tessék magad osszeszedni, csak egy párkapcsolat vége, nem az életedé!
Fel a fejjel :) egykettőre túl leszel rajta...
azert egy 2 honapos szakitas meg nem a regmult :D teljesen ertheto, ha meg szenved, es ketsegbeesik arra a hirre, hogy az exparja kulfoldre koltozik, es nem latja tobbet
de szolgaljon neki vigaszul, hogy manapsag kulfold sem azt jelenti, hogy soha tobbet nem latja es nem hall rola. ha ok egyszer ujra egy par lennenek, nem ez lesz az akadalya. sot talan jot is tesz, hogy egy idore nagy tavolsag lesz koztuk, es nem tudjak ujrakezdeni a csikicsukit, mert annak nincs ertelme
egy ujrakezdesnek akkor van ertelme, ha olyan mely erzes kot ossze ket embert, ami nem mulik el egy kis idovel vagy tavolsaggal, es tudnak annyit valtoztatni a viselkedesukon, hozzaallasukon (jo esetben erofeszites nelkul, magatol, mert annyira akarjak), hogy egy jo kapcsolat alakulhat majd ki. ha nem, akkor meg ugyis tullepnek egymason, elmulik a szenvedes, es jon a kovetkezo szerelem
Szakitottatok, mert nem mukodott.
A testvered pedig annak segit, akinek akar, ez mar nem tartozik rad.
O nem segit neked haragudni meg nyalogatni a regi sebeket.
Kicsit nagyon leragadtal a multban.
mind a kettotoknek megvannak a bajai a masikkal. szakitas utan az a normalis, ha mindket fel szenved, faj neki. mert ha nem ez lenne, azt jelentene, hogy semmit az egvilagon nem jelentettetek egymasnak
biztos te is szereted meg, akkor miert csodalkozol, hogy meg o is? nekem sem lenne partner hosszu tavon egy feltekenykedo, hisztis, duhkitoros, kiabalos ember, akkor sem, ha szerettem volna. ezek egyreszt kiolik az erzeseket idovel, masreszt szarul ereznem magam vele, az pedig egy parkapcsolatban eleg ciki, nem?
probalj inkabb tanulni a hibaidbol, elgondolkodni azon, miert vagy ilyen egy kapcsolatban, es ezen valtoztatni.
..gyerekek vagytok még mind a ketten...
A szerelem nem a zenei megosztásokból és az uralkodási vágyról szól. Ha most nem érted meg, akkor majd tizenév múlva megérted... miben is rejlik a párkapcsolat titka...
Had menjen, addig is érik és te is...
szerintem döntsd végre el, h vele vagy nélküle és ahhoz tartsd magad.
a bátyád csak segíteni akart, ne őt hibáztasd.
pedig ez mindkettotoknek jo, mert ha sokszor szakitottatok, az nem volt igazi szerelem. ugyis tovabb leptek, te is, o is, miert hagyjon ki egy jo munkat csak azert, mert te meg remenykedsz az ujrakezdesben?
majd ha tul leszel rajta, belatod ezt. ha igazan szeret valakit az ember, nem viselkedik ugy, hogy abbol mindig szakitas legyen, es nem szamitana az sem, ha kulfoldon dolgozik
Hívd el és beszéljétek meg, kérdezd meg, hogy akkor mi ez az egész, és mindazt, amit leírtál ide. Hallgasd végig, mi okozott neki gondot a kapcsolatotokban, veszekedés, vita nélkül.
Nem értem, ha két ember szereti egymást, miért nem lehet ezeket normálisan megbeszélni?
Aztán ha szembesített azzal, hogy mi a problémája, gondolkozz el azon, valóban megfelelő vagy-e számára, te vagy-e az az ember, akivel tényleg passzol, aki mellett önmaga lehet és elégedett. Hiszen egy igaz szerelemtől szárnyalunk, nem pedig szenvedünk.
Ha szereted, már annak is örülsz, hogy veled van, és főleg, ha szereted, az egész személyiségét szereted és nem akarod megváltoztatni.
Na látod: ezek mind olyan jellemvonások mindkettőtök részéről, amelyek azt mutatják, hogy nem vagytok egymásnak valók.
Fáj, ez természetes! Mindenkinek fáj a szakítás, akiben egy csepp érzés is szorult.
A kérdésem csak az, hogy miért vannak neked dühkitöréseid, hisztirohamaid, miért féltékenykedsz? Ezek mind a félelem jelei. Mitől félsz?
Ő a viselkedésembe köt bele mindig, szerinte uralkodási vágyam van, hisztizek, dühkitöréseim vannak, kiabálok, és féltékeny vagyok nagyon -EZEK IGAZAK bevallom. És én ezt be is ismerem.
De Ő nem ismeri be,hogy türelmetlen, indulatos, sokszor túlságosan is határozott, egoista és nagyravágyó
de ha nem szeret, akkor minek ugrik egyből ha hívom, minek mondja hogy szerelmes belém...miért látom és hallok róla hogy szenved, és miért posztol szakítós zenéket?
Miért nem találja a helyét az életben, amióta szétmentünk?
Oké, lehet megjátssza magát.
És, ennek mégis mi az értelme?
Most valami szokatlant fogok írni: a szakítás olyan, mintha a másik meghalt volna (végül is a kapcsolat számára igen), ott sem lehet üzletelni, hogy még egy kicsit, pár napot maradjon az eltávozott.
Miért akarod meghosszabbítani magad számára a szenvedést? Ha látod, akkor csak szenvedsz tovább.
Értem én, hogy nem akarod elfogadni, hogy kész vége, ennyi volt, de azt te is tudod, hogy a kapcsolatotok nem működőképes. Azon viszont érdemes elgondolkodni, hogy ő miben hibáztat téged a kapcsolatotok romlásában. Van alapja? (Ne, ne vállalj át mindent magadra, csak azt amiben tényleg hibáztál. Őt miben látod hibásnak? Ha leírod, akkor akár láthatod te megad is, hogy ti ketten nem illetek össze.)
Miért ne menjen? Nem vagytok már egy pár, szakítottatok, oda megy, ahova akar. Miért akarod itt tartani, ha kap egy jó lehetőséget?
Teljesen más, ha meglévő kapcsolatról van szó, de az exed szabad ember, oda megy, ahova akar.
Ha még mindig szeretne, akkor veled lenne normális esetben.
Igen, igazad van.
De ha kb fél év múlva menne ki azt mondom oké, túlléptem.
De nekem ez még túl friss lenne.
Erre még nem állok készen :(
én 20on túl vagyok, Ő elmúlt 30.
Biztos vagyok benne, hogy szeret még...de azt nem értem,hogy akkor miért mindig csak engem hibáztat a kapcsolatunk megromlásért?
AMikor én mondom hogy Ő is hibás, azt nem fogja fel és azonnal visszatámad.
Ugyan,ha élne a szerelem,nem szakítanátok 5 percenként.
Így legalább mind a ketten tovább tudtok lépni,aztán cső.Gondolom még holt gyerekek vagytok,ha így látod a dolgot,hogy a bátyád hátba támadott. Pffffff!
De miért menjen?
Bármennyire is tudom hogy vége, még szeretem s nem szeretném hogy elmenjen és soha többé ne lássam :(
Azt mondta hogy "Minek maradjak? Nézzem végig hogy majd másnak szülsz gyereket?"
Sokak szerint nem fog kimenni, mert gyáva hozzá, és egy nyelvet sem beszél a magyaron kivül
A barátommal 2évig voltunk egy pár.
Sokszor próbáltuk újrakezdeni, sajnos mindig beláttuk: nem fog menni.
2hónapja mondtuk ki végleg, hogy ennyi.
A napokban azonban megtudtam, hogy a saját bátyám ajánlott neki munkát Németországban.
Mondanom sem kell, hogy késként hasított a lelkembe a hír.
Még mindig szeretem, s szabályosan rettegek, hogy elköltözik külföldre, s nekem szétszakad majd a szívem :(
Tudom,hogy Ő is szeret még, és többek között azért is menne el, mert menekül előlem, az emlékek elől...és nem találja a helyét.
A bátyámra is haragszom, hisz rengeteg haverja van, miért pont az én exemre kellett ráírnia a külföldi munka miatt?
Nagyon magam alatt vagyok, bár igaz még gondolkodik rajta s ha megy is, max csak jövőre.
Mit tegyek? Joggal haragszom a bátyámra is, vagy csak szerintem volt egy hátbatámadás és alattomos húzás a részéről?
Félek.