Távkapcsolat (beszélgetős fórum)

Valóban akkor jön ki az emberből a "legalja" is.

Én kb 35 éves koromig mindig éltem valakivel-pontosabban a családdal,amibe születtem,és a volt párommal.Most nagy köynnyebbség,hogy nem kell folyamatosan alkalmazkodnom,hanem vannak napok rendszeresen,amikor egyedül lehetek,és azt,és úgy csinálom,ahogy én szeretném.Valószínű bárki az agyamra menne,ha együtt kéne élnem vele,még a párom is.Sőt,én is az agyára mennék bárkinek.Nem zavar,hogy emiatt ez nem látszik"igazi" kapcsolatnak.

Azért tegnap a hóhér sem biciklizett volna abban a "pompás" őszi időben...

Pláne 13 km-t.

Mi sok éve élünk már távkapcsolatban-közben összeházasodtunk és született két közös gyerekünk-voltak hosszabb rövidebb idők amikor együtt voltunk de a távolság volt inkább a jellemző....baromi nehéz mindkét félnek és ha család van annak is-emberpróbáló,kapcsolatpróbáló...nem feltétlenül távol élni nehéz,hanem összehangolni a közös időszakban a külön háztartást külön életvitelt megszokó ,esetleg külön szokásokat felvett feleket....meg lehet csinálni azért:)

az emlitett esetet közel sem mondanám távkapcsinak,gyalogszerrel is áthidalható táv:)

De őt érdekli a te tevékenységed, téged érdekel az ő tevékenysége, akkor a te tevékenységed is és az ő tevékenysége is közös érdeklődési pont, mert feltételezem, a saját dolgaitok után érdeklődtök.

Az az annyi dolog az élettel, szépséggel ésatöbbivel szintén azonos érdeklődési kör, nem?

És hogy miről beszélgetünk? :) Rengeteg segítség jön tőle az ő nézőpontjából az én tevékenységeimhez, és ő is gyakran kéri, hogy olvassam el, amit kreál. Megtisztel vele, és tudunk külső nézőponttal egymás elefántcsont-tornyába bevilágítani.

Meg aztán annyi dolog van az élettel, annyi szépség, annyi tevékenység, íz, hangok, szerelem, érzés, akkora végtelenség! Jó így! Szeretem! :)

Hát igen, nem mai csirkék, ill. kakaskák vagyunk, így aztán rengeteg dologba mélyedtünk el egészen, méghozzá nagyon ritka tevékenységekben. Nem kell, hogy én ugyanazt csináljam, mint ő ahhoz, hogy elmondhassa, rá tudjak hangolódni, és bíztatni, erőt adni, őrülni a sikerének.

A volt férjemmel két vonal is azonos volt, de a kapcsolat rideg, ám ésszerű volt. Most meg szerelmes vagyok! Hát ezért! A legnagyobb boldogság ez, nem az ésszerűség.

Nemááá'! Csodajó, hogy az ember tartozik valakihez, aki számíthat rá, de beteljesülhet a saját tevékenységeiben, a saját tempójában, a saját kreativitásában! Kétszer voltam férjnél, többször éltem együtt, legnagyobb lelki béke, ha van egy jó kapcsolat, szerelemben, bizalomban és nem kell alkalmazkodni időben, zajban, érdeklődésben, kajában, nem kell egyeztetni semmit, magam döntök mindenről...

Persze, a gyerek-téma az más... Egy gyerkőcért igenis teljes elszántsággal kell átadni magunkat, hátha sikerül. Az még nekem is ment egy-két évig! :) Tisztelem azokat, akik képesek fájdalommentesen átadni magukat egy szoros kapcsolatnak!