Társfüggő vagyok :( (beszélgetős fórum)

Én társfüggő vagyok (remélem, csak voltam), és sokkal boldogabb vagyok kapcsolat nélkül.

Míg nem mentem férjhez, volt vállalkozásom, autóm, diplomát szereztem... éppen az tetszett meg a volt férjemnek bennem, hogy agilis, önálló voltam, és egyetem mellett dolgoztam, építettem a vállalkozásom, 18-19 évesen már!, amit sokan jóval felnőttebb emberként sem érnek el.

Sikereimet úgy értem el, hogy nem volt szülői hátterem, támogatásom.

Abban az időben divat volt 18-19 évesen férjhez menni, a rokonságban én voltam az egyetlen aki ezt később tette meg, már "vénlánynak" kezdtek csúfolni.

Aki egyedül életképtelen, az nem társfüggő, hanem szerencsétlen.

Nem ez a társfüggő, hanem az, aki ha kapcsolatba kerül, akkor feladja önmagát, csak a 2. helyre kerül a saját életében.

Ha a párjának valami defektje van, akkor igazodik hozzá. Hajlamos elhagyni a barátait, feladni a hobbiját, lemondani dolgokról, stb.... csak a másik kedvéért, akkor is, ha szenved miatta.

Ha egy társfüggő olyan párt talál, aki nem használja ki, vagy hasonló beállítottságú, akkor egy életet is boldogan leélhetnek együtt.

A társfüggők sokszor boldogabbak egyedül, mint párkapcsolatban.

Reméljük semmi bajod nem lesz, ismerősödnek is jobbulást!

Nem törvényszerű, hogy mindenki beteg legyen, aki dohányzik.

35 év épp elég, hogy 60- 70 éves korában tüdőrákos legyen valaki. Én 50 éve, és még nem gondoltam, hogy le kellene szokni róla.

Egy ismerősöm 2 évvel fiatalabb, most tüdőrákos. Felveszi a kemót, műtétet, mindent. Ha én odajutok, semmit, mert csak húzza, és fájdalmasabb.

Sajnálom :(

Nekem dédnagyapám 75 évesen szokott le a cigiről. Munkást szívott. És akkor még nem volt mindenféle hiper-szuper leszoktató módszer, szóval igazad van.

Mondjuk a dohányzás annak ellenére, hogy káros és drága, nem annyira gáz, mint a pia, vagy kábítószer. Egy szerencsejáték függővel is szintén nehéz lehet együtt élni. Aki dohányossal él együtt azt nem mondanám társfüggőnek.

Nyilván ha már felmerült benned hogy társfüggő vagy, az nem véletlen. Sokan egyébként be sem vallják maguknak, ill. fel sem ismerik a problémát.

Nagy a rokonságom, elég sok férfi tagja küzdött alkoholproblémával. Miben nyilvánult meg a társfüggőség a család részéről? A tagadásban. Nyilvánvaló volt, hogy ezek az emberek súlyos alkoholisták, de mindig ideologizáltak. "Ezért, meg azért iszik", vagy "minden férfi iszik, szóval ez normális", "nem issza el a fizetését, csak abból iszik, amit maszekol". Emiatt sok függő nem szembesül a problémájával, azt hiszi teljesen jó, amit csinál. Mert a család úgyis elviseli/kimenti, amikor olyan a helyet.

Az exemnek alkohol problémái voltak meg cigarettázott is.

A jelenlegi páromnak szintén a dohányzás volt a függősége meg piált is egy időben de azt már elhagyta szerencsére de a bagó sajnos megmaradt igaz nem rendes cigarettát szív hanem elektromosat de az se jobb és engem nagyon zavar

"Akiket ver az alkoholista férjük, azokat sem sorolnám a társfüggők táborába..." - attól hogy te nem sorolod őket oda, még azok.

"hiszen ők nem azért maradnak benne a rossz kapcsolatban, mert társfüggők, hanem nem tudnak kilépni belőle." - így van, mivel az esetek jelentős részében társfüggők. És itt megint van egy narratíva, mintha egyik pillanatról a másikra, mindenféle előzmény nélkül jelentek volna meg ezek a problémák. Holott az esetek jelentős részében nem így van, hiszen vannak intő jelek, amelyeknek ellenére mégis benne maradnak a párkapcsolatban, pedig időben ki lehetne belőle lépni, mert ez később - főleg ha már van gyerek is - egyre nehezebb. Ismerősöm férje iszik, csak most jutott el addig, hogy számára ez a szint elviselhetetlen, igaz, ivott a férje 5, meg 8 évvel ezelőtt is. Kérdeztem nem tudott róla? Azt mondja de, csak azt hitte abbahagyja. Szóval lehetne ezt vizsgálni, mert egy összetett kérdés, miért kerül valaki mindig bele egy rossz párkapcsolatba, vannak bizonyos minták, amik az életükben, kapcsolataikban ismétlődnek. Ez az amit a szakember (mondjuk egy pszichoterápia során) fel tud tárni, mert lehet annyira rögzültek a tudatalattiban.

"Persze, olvasgass szakirodalmat, de inkább a valóvilágban kutakodj, mert az a valóság" - mert mi is a valóság, illetve a valóvilág? Ha nagyon kukacoskodni akarnék, akkor megkérnélek rá, hogy határozd meg. Mellesleg a valóságról, vagy világról alkotott elképzeléseink is változnak, az emberiség más és más önértelmezéssel találja magát szemben az egyes korszakokban, ezek megint csak változnak az idő folyamán.

"A társfüggők, nem rosszkapcsolatban maradnak benne, hanem ők képtelenek egyedül élni, mert úgy érzik magukat teljesnek, vagy így nem érzik cikinek az életüket." - az interneten a legfőbb amit észlelek minden platformon a fehérben és feketében történő gondolkodás. Mindent leegyszerűsítenek a hozzászólók, pedig a legtöbb dolog jóval összetettebb. Én egyébként nem vitáznék veled, mert felőlem úgy egyszerűsíted le, ahogy akarod, ezeket amiatt írom le, hátha segít a fórum indítójának, ha elindul egy folyamat, ami bizonyos felismerésekig elvezeti, már nem történt hiába.

"Teljesen felesleges idehozni a családban előforduló függőségeket." - leírtam, hogy milyen szerepe van a függőségeknek, nem fogom magam ismételni.

[link]

Nem fogunk egyet érteni;)

Több olyan ismerősöm van, akik szülei alkoholisták voltak, sosem voltak kapcsolatban, max. néhány éjszakás, néhány hónapos, és nem is akarnak hosszabbat.

Akiket ver az alkoholista férjük, azokat sem sorolnám a társfüggők táborába, hiszen ők nem azért maradnak benne a rossz kapcsolatban, mert társfüggők, hanem nem tudnak kilépni belőle. Nincs segítségük, nem tudják eltartani magukat, mert a párjuk még dolgozni sem engedi őket, rettegnek a megtorlástól, amit úgy is megkapnak, de reménykednek benne, hogy még sem olyan keményen, mintha meglépnék a lelépést.

Persze, olvasgass szakirodalmat, de inkább a valóvilágban kutakodj, mert az a valóság és nem az, amit áltudományok doktorai papírra vetnek;)

A társfüggők, nem rosszkapcsolatban maradnak benne, hanem ők képtelenek egyedül élni, mert úgy érzik magukat teljesnek, vagy így nem érzik cikinek az életüket.

Teljesen felesleges idehozni a családban előforduló függőségeket.

"Én tapasztalatról beszélek és nem szakirodalomról." - az hogy ki mit és hogyan tapasztal pillanatnyilag, valamilyen milyen konklúziót von le belőle, nem feltétlenül helytálló.

"Tapasztalatom alapján, a legtöbb alkoholista gyereke szinte absztinens a rossz tapasztalatai miatt és inkább lesz szingli, mint összeálljon egy olyannal, akinek ilyen függősége van..." - már megint a tapasztalat, miközben kutatások szólnak arról, hogy hajlamosító tényező a függőség kialakulásában, természetesen lesz olyan, aki nem lesz függő, hanem az absztinenciát választja, mert ott van előtte a negatív példa. De ha valaki alkoholista családban nő fel, nagyobb eséllyel indul el, mint aki nem. Pont az alkoholizmust kár ide felhozni, mert a társadalom, meg ugye a tapasztalatok általában csak arra a személyre használják ezt a jelzőt, aki már jócskán előre haladt ezen az úton. Érdemes itt felhozni a magasan funkcionáló alkoholistát, olyan emberek lehetnek alkoholisták, akikről a környezetük nem sejtené.

"Drogos szülőket nem ismerek, mert azok meghaltak, mielőtt családjuk lehetett volna." - ez megint egy pre-koncepció, hogy a drogosok rövid időn belül meghalnak. Vannak olyan részek, ahol mondjuk 3 generáció cuccozik együtt, nagyszülő-szülő-gyerekek. De a fűvel is viszonylag sokáig el lehet lenni.

"És mit okoz?" - társfüggőségről beszélhetünk akkor, amikor valaki együtt él egy olyan partnerrel, aki alkoholista, vagy drogos és nemhogy nem lép ki a kapcsolatból, hanem még támogatja a tevékenységét, úgy támogatja, hogy egyébként nem is tudatosul benne.

Konkrétum: berúg az illető, sokadjára, természetesen csinál valami gixert, esetleg kirúgják a munkahelyéről. Vagy megfogadja ezredjére, hogy holnaptól nem iszik, aztán mégis berúg, a partner meg tűri.

Nem tud bemenni a munkahelyére, mert olyan másnapos, mint állat, és már sokadjára menti ki valami kamu dumával.

Egyébként részletesebben ez a könyv fejti ki ezeket az ún. játszmákat:

[link]

Ha valaki társfüggő, akkor az kapcsolatban él, ugye? Hiszen minden áron, akárkivel együtt van, csakhogy ne legyen egyedül.

Ha erre igen a válaszod, akkor nem titkolják a társfüggőségüket, mit is kellene ezen titkolni?

Hiszen a legtöbb ilyen családból "jött" ismerősöm egyedülálló, és nem vesznek meg azért, hogy valaki legyen mellettük...

Én tapasztalatról beszélek és nem szakirodalomról.

Ha nem ismernék egy olyan embert sem, akinek az anyja vagy apja alkoholista volt, akkor nem mondanám, de sajnos elég sokat ismerek, hiszen kis hazánk híres a sok alkoholistáról, és egyik sem társfüggő, sőt! Ők azok inkább akik nehezebben mennek bele kapcsolatokba, mert azt hiszik, hogy nekik is ilyen lesz.

Tapasztalatom alapján, a legtöbb alkoholista gyereke szinte absztinens a rossz tapasztalatai miatt és inkább lesz szingli, mint összeálljon egy olyannal, akinek ilyen függősége van...

Drogos szülőket nem ismerek, mert azok meghaltak, mielőtt családjuk lehetett volna.

Oké, akkor nézz utána szakirodalomban, kifejezetten az alkoholistákra gondoltam, vagy a kábítószerfüggőkre.

"Van olyan barátom, akinek alkoholista volt az anyukája és nem lett társfüggő, és elég sok ilyen van." - nyilván nem mindenki lesz az, de hajlamosító tényező. Bár itt ti hoxán mindent jobban tudtok úgyis, mondhatok akármit.

Milyen egyéb?

És mit okoz?

Kötve hiszem, hogy a dohányos szülők gyerekei társfüggők lennének;)

Vagy a kóla függőségem nem hiszem, hogy ezt okozná a gyerekemnél, sőt! Biztos vagyok benne, hogy nem.

Van olyan barátom, akinek alkoholista volt az anyukája és nem lett társfüggő, és elég sok ilyen van.