Társat találni jelentős súlyfelesleggel (beszélgetős fórum)

"Azt tudd, és értsd meg: nem szerethet mindenki." - nem törekszem erre :).

Csak arra akartam rávilágítani, hogy így, hogy van párunk, azért lényegesen máshogy látjuk a dolgot, mit az, akinek nincs és lépten-nyomon falakba ütközik.

Szerintem kisugárzás kérdése az egész. Ha jól érzed magad a bőrödben, akkor szinte tuti a siker. Én az első randim előtt lementem teljes harci díszben, h kicsit ajnározzanak a munkatársak. Mindenki agyon dícsért, h milyen csinos vagyok, így elégedetten és boldogan, tele önbizalommal indultam el a találkára és úgy tűnik bejött, mert együtt vagyunk. Mondjuk én már az elején tisztáztam vele, h nem vagyok karcsú és, h pont a fogyim közepén vagyok. Csak annyit mondott, h reméli is, h nem hagyom üres kézzel. :)

Van, aki ezt szereti, van, aki azt. Pozitív életszemlélet, légy elégedett önmagaddal..

"Értékes vagyok. Egyedül is, magányosan is, sör szagúan, túlsúlyosan és mosdatlanul is!"

A párod és rád értettem a biztos családi légkört.

Pont azt mondom, hogy nem is akarnak az emberek a külső mögé látni, ezt tapasztalatból mondom.

Elhiszem, hogy vannak kivételek, saját tapasztalatból indulok csak ki. Volt idő, mikor megfeszülhettem, lehettem ápolt, kedves, aranyos, stb., mégsem nézett rám a kutya sem.

Olyan társ kell, akinek pont ez az ideál, mert a többiek, akiknek nem, őket bizony, ha megfeszülsz sem fogod elkápráztatni avval, hogy kedves, ápolt, jó humorú, eszes vagy! Körülöttem is mindig sok pasi volt, de nem nőként tekíntettek rám soha, pusztán barátként, az meg azért mégsem ugyan az!

De ezeket a megállapításokat is csak úgy tudtam elfogadni, hogy van társ mellettem, akinek az én testalkatom az ideál, és nem a plázacicus.

Szia! Sajnos nem hülyeség! :((( Bár ezt könnyű mondani úgy, hogy biztos családi légkör van mögötted, úgy már kevésbé könnyű ezt modnani, hogy nincs párja valakinek és túlsúllyal kűzd és lépten-nyomon pofára esik :(.

Sajnos a mai világban nem látnak az emberek, azaz inkább a férfiak a felszín mögé. Ugyanis a nők jóval jobban figyelnek erre ezért is van az, hogy lényegesen több túlsúlyos férfinek van párja, míg a túlsúlyos nők egyedül vannak többnyire.

Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy páran azért elmondhatjuk, hogy megtaláltuk a másik felünket, de sokan vannak még túlsúlyosak, akik nem, nekik nem ilyen rózsaszín a dolog :(.

Én úgy látom (nem csak ezen a fórumon), hogy egyesek súlyos képzeverrel élnek.

Az, hogy valaki a 170cm-éhez mondjuk 70 kiló és kövérnek érzi magát, más, mint aki ugyanilyen magasan 90 kiló.

Engem küldött már el nem egy pasi, volt már jónéhány csúnya csalódásom amiatt, mert kövér vagyok. A fiúk igenis a vékony lányokat szeretik, és a húsosság annyiban merül ki, hogy max olyan "kövér" lehet, mint Dundika, ugye.

Én már nem is létezem a szemükben. Komolyan. Senőnek, se embernek nem néznek, mert kövér vagyok. Pedig sportolok, ergo nem vagyok úy elfolyva:(.

Úgyhogy:

Nem nem lehet jelentős súlyfelesleggel párt találni. Az első nagy szerelem is azért hagyott ott engem, mert egy év alatt, ahogy együtt voltunk, felszedtem mellette vagy 20 kilót. Csak azt nem tudom ki tömködte a másikba esténként a dupla adag pizzát, de mindegy, ez már a múlté:(((

Sziasztok!

Gondoltam én is megosztok veletek valamit. Sosem voltam bombanő sőt, mindig is duci voltam. A párom akivel már régóta együttvagyunk nagy szerelemben, előttem egy csinos ámde 'nem túl eszes' csajra hajtott,persze csak játszott vele. Akkor még a párommal csak barátok voltunk, mindent meg tudtunk beszélni, nagyon jól elvoltunk együtt.Persze rájött, hogy miért küzd az 'ún. bombanőért' miközben társnak sokkal inkább én lennék alkalmas.. le is tett a csajról és összejöttünk azóta is nagyon jól megvagyunk, pedige gy dekát se adtam le eddig, sőt! De ő rájött, hogy így imád ahogy vagyok a személyiségemért, magamért. Nah most a dolog csattanója, hogy egy 'kedves' ismerőse amikor látta, hogy a 'dögös csajról' letett és velem jött össze végül a párom mondta neki, hogy ha nincs ló jó a szamár is?... A párom persze ezt nem kommentálta, mert érdemtelen megjegyzés volt, mert szimplán csak rájött, hogy mást jelent már számára a ' jó nő'. Kitartott mellettem bármilyen megjegyzés ellenére én pedig jelenleg már majdnem 10kilót leadtam 2 hó alatt és nem állok meg az ideális súlyomig. Utána nagy meglepi lesz azoknak akik beszóltak, már így is:) A jó elnyeri jutalmát ha csak a párom szempontjából nézzük, ugyanis miközben a 'dögös csaj' lehet, hogy még mindig dögös, de nem lett értelmesebb, se jobb beszélgetőtárs, addig nekem az eszem mellé márcsak a külsőmet kell/ett átformálnom ahhoz, hogy mindenhogy rendben legyek. Ezt a párom nem tudhatta ezelőtt, hogy készülök lefogyni, nem remélhette, hogy társ és jó alakú nő is leheteknék valaha is, mégsem okozott gondot neki anno a választás. Viszont most mindkettőt elnyerte, mert nem dőlt be a felszínességnek anno.Ő elfogadott úgyis, hogy túlsúlyos voltam. Még mielőtt azt hinnétek, hogy a párom miatt fogyok le, nem így van, én minden kiló mínusszal boldogabban nézek tükörbe. Csak azért írtam le a történetet, hogy lássátok, hogy van amin lehet változtatni és van amin nem, és mert elgondolkodtam azon, hogy milyen szívás lesz azoknak akik anno a páromat 'cikizték' , hogy engem választott a külsőm miatt ( mert teszem hozzá velük is jókat tudtam beszélgetni, úgyhogy az agyam felöl nem volt gondjuk) szóval majd a legközelebbi találkozásainkkor nagyokat fognak nézni, és én büszke leszek rá, hogy talán mostmár irigyelni is fogják a páromat:)

Remélem néhányan elolvassátok ezt, és megértitek ezt az apró örömömet (kárörömömet):)

Persze akkor sem lett volna semmi, ha nem kezdek fogyókúrába, mert akkor a boldogságunkat irigyelhetnék együtt, de így nagyobb lesz a csattanó:)

Igen, ezt mondom én vagy mondod te, akinek van egy "társa". Az a kérdés, mit csinálnánk akkor, ha nem lenne társunk?

Amit én látok a környezetemben az elkeserítő. Rengeteg az egyedülálló nő. Vállás a gyerekek nálla. A férj természetesen másik kapcsolatban van, éli világát. Az asszonyra hárul, mostmár egyedül minden. :(( Ő nem teheti meg, hogy bulizni menjen, szórakozni járjon, nincs rá ideje. De, ez független a súlytól. De, ha jól néz ki és anyagilag rendezett sokkal több esélye van az újra kezdésre. És ekkor már teljesen mindegy hogy nézki mennyi idős, ha anyagilag "jól áll", megint van esélye:(

Hát igen.

Pedig egy élethez nem feltétlen kell társ,jön az ,ha jönnoi akar,de nem feltétlen létkérdés:)

Sajna,sokan gondolják úgy,hogy kevesebbek avval,ha egyedül élnek,és még egy rossz kapcsolat is jobb a semminél.

Ez hatalmas hiba.

Ahogy mondani szokás: Nézzük a jó oldalát:(

Nagyon sokan megelégszenek egy "ilyen" társsal. Egyszerűen azért, mert nincs más:(

No igen lehet,de ki akar egy olyan társat,aki nem válal fel nyíltan?:))))

Így legalább könnyebben napvilágra kerül az igazság:)

Mivel a külső az ami az előtérbe kerül először, egy kövér nő hátránnyal idul, még akkor is ha csinos és ápolt:( A társ találásban az évek előre haladtával, még nehezebb helyzetbe kerül egy kövér nő.

És itt most "jelentős" súlyfeleslegről beszélünk és nem teltségről vagy duciságról.

Az ilyen nők álltalában, az ágyban nagyon kellendőek, de a nyilvános felvállalásnál már nem:(

De okos vagy Te! :DD

Azt hallottam,a vekony nok mindig rosszkedvuek, mert allandoan ehesek. Ki akarna egy bubanattal elni? :)

sokan beszélnek róla, hogy állítólag sok férfi kedveli a duci nőket, én még személyesen egy ilyennel se találkoztam eddig, aki új kapcsolat keresésénél a ducikat kereste volna.

azt már persze sűrűbben látom, hogy ha egy nő meghízik, a párja továbbra is szereti, és kitart mellette, de új kapcsolatra vágyó "háromjegyű" súlyú nőt kereső férfit én még nem láttam a környezetemben...

Szerintem is sok pasi van aki kedveli a telt nőket. Csak sajnos azt verték a fejünkbe a reklámok, hogy egy nő 55 kilónál végződik. Én elárulom, hogy 130 kilósan is szerettem magamat. Starndra jártam és nem voltam hajlandó úgy érezni, hogy kevesebb vagyok mint aki 50-60 kiló. Csak a betegség vett rá arra, hogy csökkentsek a méreteimen.

Szerintem ha a nők súlyuktól függetlenül tudnák elfogadni magukat, lenne önbizalmuk, akkor telten is jobban találnának párt maguknak. Hiszen a vékony csajok között is van aki begubózik és nehezen talál társat. Vagyis ez nem kimondottan súly-függő.

Sziasztok!

En 32 evesen 105 kilosan talaltam tarsat es mentem ferjhez. Ocsem baratnoje 110 kilo es remekul megvannak.

Ha valaki azert nem akart megismerkedni velem, mert kover voltam, az nem is erdemelte meg, hogy megismerjen. A kulso szamit? Egyaltalan nem!

Hidd el , sok jó megjelenésű,kedves,igényes molett nő nem talál magának párt a kilói miatt.

Van pasi, persze, aki ezt szereti, csak ritka, mint a fehér holló, illetve foglaltak :(

Miért ne!

Egy molett nő is lehet csinos,elegáns.

Vannak olyan férfiak,akik csak a túlsúlyos hölgyeket kedvelik.