Társat találni jelentős súlyfelesleggel (beszélgetős fórum)

Igen, pont ez a valaki hiányzik az életemből.

És ez egy ördögi kör, hiszen ismered az értékeidet, és akár lehetne is önbizalmad, de nincs pasi, aki ezt alátámasztaná...

Az elfogadására gondoltam, mi a megoldás, Csak a társadalmi összefogás. Abban meg mi nagyon híresen rosszak vagyunk, még sokkal égetőbb témákban is.

Bár ez a téma is igen fontos, mert abszolút nem mindegy, ki hogyan éli le az életét.

Gratulálok a párodhoz! ;-)

Dehogy bántottál meg :), ott voltak a kis fejek is :).

Igen még mindig így gondolom :). A nyilvános helyen való evészet is mumus. De legfeljebb nem eszem nyilvános helyen, sokkal jobban főzök, mint akármelyik étterem :D.

Le-fogyni még nem teljesen, de már fogytam egy tetemes mennyiséget. Az akkori súlyom 1/4-ét és még van miből fogyni. Csak megértem azokat is, akik gondokkal kűzdenek a kövérségük miatt, mert én is voltam ebben a cipőben.

Megoldás? A kövérségre, vagy az elfogadására?

Kövérségre több is van, ahogy írtad, bár van, aki nem tud fogyni egyéb eü. probléma miatt.

Elfogadásra, ez már nehéz téma. Hiába vagyunk páran, akik nem a külső alapján ítélnek, ha a többiek igen. Erről többször beszélgettem a párommal, hihetetlenül jól látja a helyzetet. Sajnos nagyon is Kelet-Európai gondolkodásmód van itt nálunk. Sokkal, sokkal toleránsabban kéne lenni más emberekkel, mint amilyenek vagyunk. Sokszor hallom, hogy itt-ott külföldön átlépnek rajtad, ha elesel, és pl. rosszul vagy. Ezt soha nem tapasztaltam. Lényegesen és látványosan sokkal segítőkészebbek az emberek, mint itthon nálunk. Bár aláírom, hogy annyira sok gondja van itthon az embereknek, főként megélhetési, hogy megkeserednek és utálják a világot, nemcsak a kövéreket, szinesbőrűeket, romákat, melegeket, ateistákat, keresztényeket, soványakat, mozgássérülteket, egyszóval mindenkit. Csak nyilván, akinek önértékelési problémája van, a súlya miatt, azokat lényegesen érzékenyebben érinti egy-egy gunyoros megjegyzés, egy lesajnáló pillantás, bármi.

Csak, hát egymagam, vagy mi ketten nem tudunk mindenkit megrázni, hogy ne így viselkedjen.

Bocsánat, akkor félreértettem (csak azt mondtad, még mindig úgy gondolom, meg hogy nyilvános helyen nem mersz enni, azért értettem úgy). Akkor kérlek vedd úgy, hogy nem neked, hanem általánosságban beszéltem. :-)

Nem a megbántás a célom, én is csak a véleményem fejtem ki. Szóval neked sikerült lefogyni? Gratulálok!!! :-)

Mi lenne a megoldás? Vagy nem azt keresünk?

Ha visszagondolok, akkor ez olyan ismerős, bár nem én voltam az egyetlen nagy darab.

Még mindig azt mondom, hogy kell az a valaki, akinek így vagy jó, ahogy vagy és így kellesz, akkor helyrebillen az önértékelés (nálam legalábbis így volt).

Megint félreértettél :), még mindig nem magamról beszélek :).

Nagyon kevés az olyan ember, aki nem külső alapján ítél, sajnos. Bár személy szerint én is ennyibe veszem azt, aki így viszonyul akár hozzám, akár máshoz.

Eddig sem siránkoztam :), csak a véleményem írtam le (mert eddig sem magamról írtam). Az emberek viselkedésében látok lényeges különbséget. Mikor kövérebb voltam lényegesen, a már leírt dolgok hatványozottan csaptak vissza, mikor már lefogytam, akkor töredéke volt az undokságnak, mint kövér koromban. Nem mondom, hogy csonti vagyok, tán soha nem leszek, de nem rólam volt szó eddig sem, hanem úgy általában a husik érzéseiről.

Nem, nem nincs bajom az önértékelésemmel :), csak bosszant, ahogy az emberek bánnak a másikkal, ésha még kövér is az illető, akkor meg még inkább.

Hát hiszed, vagy nem , az én önérzetem már régóta nem bántja. És nem is ámítom magam. Úgy gondolom, az ember nem csak a kinézetéből áll- most nagyon hülyén fogalmazok- hanem vannak gondolatai, érzelmei, értelme, belső tulajdonságai, és nagyrészt ezek döntik el, ki milyen, nem a külsőségek. Persze, ismerkedésnél az ember a másik külsejét látja először, ez igaz.

Lehet azon siránkozni, hogy milyen bunkók néha az emberek, hogy kizárólag csak ez alapján ítélkeznek, de ettől mi fog változni?

És nehogy azt hidd, ha lefogynál és csinos lennél, akkor mindjárt mindenki pozitívan ítélne meg. Akkor meg sokan irigyek lennének rád, és azt mondanák ,ott megy akis cicababa, üresfejű liba, vagy kis k..... És ha rájuk hallgatnál, ahogy most is teszed, ugyanígy lerombolnák az önértékelésed.Ez mivel lenne jobb?

Ismered amúgy a mesét az emberről, a fiáról, meg a szmárról? (Asszem La Fontaine, de nem biztos)

Én azt mondom, hogy az önértékelésben nagyon sokat jelent, és számít a család, és annak támogatása/ vagy hiánya.

Nálunk én vagyok az első nagydarab a családban,és gyerekkoromtól azt hallom, hogy a dagi nő egyetlen pasinak sem kell.

Próbálom magamon kívül rekeszteni a gondolatot ( hiszen számtalan pédát látok ennek ellentetjeként)de a "minta" nagy hatással van rám.

Nagyon régóta várok már valakire.

Sajnos a béka s...e alatti érzést gerjesztik a kivülállók, média, stb. nem is kicsit. Nem ismerek kövér/husi/túlsúlyos nőt, akiről ki ne derülne (mégha hangoztatja is, hogy őt bizony nem zavarja a kövérsége), hogy igen is bántja az önérzetét, ahogy ránznek az utcán, boltban, étteremben, akárhol. Pedig sok közülük nagyon sokszor hajtogatják ugyanezt, amit leírtál, és lám-lám mégis ugyanabban a béka s...e alatti érzésben vannak.

Szóval lehet önámítani, ki, hogy érzi, de nem hinném, hogy gondol egyet az ember lánya és mától elfogadom magam olyannak, amilyen vagyok, ha mások képtelenek elfogadni/tolerálni a kinézetét.

Evvel van itt a legnagyobb probléma ebben az országban, untoleránsak, egyáltalán nem együttérzőek az emberek, és úgy vannak vele, ha "az én tehenem megdöglött, dögöljön meg a tied is". Tehát, ha elfogadóbbak lennénk a másik ember iránt, mindegy a bőrszíne, testalkata, neme, vallási és szexuális hovatartozása, akkor a husiknak is könnyebb lenne az életük. Alapvetően nagyon nagyon bunkók a magyarok (tisztelet a kivételeknek), nyiltan a másik szemébe vágják, pl. "kövér disznó", "aljas cigány", stb. holott akkor látták először.

Lehet hogy néhol kegyetlen , néhol meg csöpögős lesz a véleményem, de azért leírom. A kövérséggel kapcsolatos lelki problémákban igazából nem is magával a kövérséggel van a baj, hanem a béka s...e alatti önértékeléssel. Három út áll az ember előtt:

1. Vagy elfogadja magát olyannak, amilyen,-tudván, mindenkinek van hibája- és megpróbál boldog életet élni,

vagy 2. változtat azon a dolgon, ami miatt az önértékelése lesüllyedt,

vagy 3. marad ahogy volt, és egy életen át ostorozza és utálja önmagát, és emiatt sose lesz boldog.

Rajta áll, melyiket választja.

Én boldog akarok lenni, az élet olyan rövid. Időt pedig a 3. dologra nem vagyok hajlandó pocsékolni.

A kisugárzás tényleg rengeteget számít:).

Amikor néha jobb napom van, és úgy öltözök fel, akkor nincs pasi, aki ne szédülne bele a dekoltázsomba, vagy nézné meg a lábaimat:).

A vékony barátnőim is bevallják néha, hogy bizony a melleim miatt szörnyen irigyek rám:D.

Csak sajnos, amikor egy fiú azért fordul el tőlem, mert gömbölyűbb vagyok, mint amit ő elképzelt, akkor nem látom ezeket meg.

Egy házibulin volt, hogy az összes fiú (merészen kivágott felső volt rajtam) élénk érdeklődéssel fordult "felém". És azon nevettek, hogy mennyire nem veszem észre, hogy mennyire csorog a nyáluk utánam:). Hát észre kellene vennünk lányok;)!

Sajnos az emberek gondolkodását nem tudjuk megváltoztatni semmiképp, én úgy érzem. Örülök, h már te sem úgy gondolod, amiről beszélgettünk előzőleg. ;)

Amúgy meg a sztereotipizált gondolkodás felületességre vall, és nagyon kényelmes.

Egy ideje olvasgatom a fórumotokat és érdekes tapasztalatokat írtok le.Valószínű nem sokan hiszik el,de én igyekszem nem előítéletek szerint megitélni embereket,sem kövért,sem csúnyát,stb...Főleg,mert én is számtalan előítélettel találkozom,igaz más megközelítésből,de a munkám és a külspm miatt.De épp ezért is mertem veni a bátorságot,hogy írjak nektek,mert egyfelől azért tudom milyen a "Kiközösítés" vagy ha furán néznek az emberre,igaz már ahogy Ti is én is megtanultam,hogy akinek olyan szinten mozog az inteligenciája,hogy a másik embert külső alapján kategorizálja,arra nagyon nincs szükségünk.

Viszont az egy érdekes dolog,ahogy és amilyen természetességgel írtok az olyanról,mint külön kaszt a "plazacicus".Elvárjátok-teljes joggal-,hogy bennetek vegyék észre az ápolt,intelligens,humoros nőt a férfiak is meg úgy egyáltalán a társadalom,miközben egyértelműen érezhető ,hogy a plázacica kifejezést-másképp nagyon nem is lehet-melyet egy adott nőtipus külsőségeire vonatkoztatok,egyértelműen pejoratív módon használjátok.Mennyivel jobb valakit az iránt megitélni,hogy hol tölti sz idejét ,és épp magasarkút hord e meg kihívó ruhát ettől pedig már tuti egy üres fejű liba,mintha a ducibb nőket a kilóikból kiindulva elkönyvelik egy adott módon?

Minden emberben működik az ítélkezés,még azokban is,akik nap mint nap szembesülnek azzal,mennyire rossz és bántó dolog ez...

Társra találással kapcsolatba meg az a véleményem,hogy mindenki megtalálja a magának valo társat!:))

Én 15 évesen jöttem össze a párommal!Akkor 158cm és 89kilo voltam!És imádtak a fiuk!Most is igy 14 év után is ugyan ugy szeret a párom és soha egy rossz szava nem volt a kiloimhoz!Pedig ö nem egy rossz pasi!

És ami még nagyon fontos!A férfiak látják ha valaki jol érzi magát!És az én tapasztalataim szerint a legjobb pasik is kikezdenek a kövér nökkel!Csak legyen kisugárzásunk és akkor lehet hoditni is!Nemkell beburkolozni a saját kis világunkba azért mert kövérek vagyunk!Fel a fejjel és mindenki megtalálja a boldogságát!

Szoval én igy látom!

Sziasztok!Sajnos nekem is volt olyan idöszekom,hogy nem mertem az utcán,piacon enni!Mindenkiben azt láttam,hogy engem bámul és pocskondiáz!Persze nem mindenki tette,de sajnos elöfordult!Voltak akik beszolak és az nagyon égö volt a többi ember elött!De engem ez már nem érdekel!Kb évente egyszer fordul elö velem,hogy ha valaki beszol vagy sutyorok odamegyek megkérdezni mi a problémája!Álltalába olyankor megy a lapitás!:)))Ez öket minösiti és én csak erösebb leszek tölle!Én kijárok a strandra,usziba is!Szoktak sutyorogni!A legtöbb embernek meggyözödése,hogy egy kövér ember csak a zabálástol lehet kövér!Na és ha attol,annak is lehet oka!De ez öket nemérdekli!Hát engem meg ezek a bunko,paraszt emberek nemérdekelnek!:))

Az viszont nagyon tud fájni,mikor a gyerekeimet bántják az iskolába,miattam!Ök hiába magyarázzák el mitöl lettem ilyen és mennyit teszek ez ellen!A gonosz gyerekeket nagyon nem izgatja ez!Csak,hogy beszolhassanak!

Annó ez elég volt, hogy inkább nem eszem nyilvános helyen, csak ne forduljon elő még egyszer :). Már hidegen hagy, de eléggé belémégett, úgyhogy kihagyom a nyilvános kajálást.

Nem is rólam van szó, hanem úgy általánosságban. Neked, meg nekem nagy szánk van... már, de azért sok komplexusos kövér, túlsúlyos, kerek nő van, akik bizony azokkal a gondokkal kűzdenek, amiket leírtam, csak éppen nem közlik nyilvánosan. Ezen csak ront a társadalmi hozzáállás. De ezt is csak Kelet-Európában engedik meg maguknak az emberek.

Lehet kisvárosban máshogy van, de a fővárosban eléggé ilyenek az emberek, mintha jobb dolguk nem is lenne. Ahogy írod, eleve elítélik a másikat úgy, hogy még nem is ismerik, mégha ki sem mondják, akkor is így van: egy kövér ember az lusta, tunya, és ápolatlan, egy cigány az csakis lopásból élhet, stb. Azért, mert Te meg én nem így gondoljuk, attól még a többség igen.

Szia, nem ezt mondtam, hogy a soványak boldogabbak. Hogy miért mennek plasztikáztatni? mert divat a mű...

Konkrétan mondjuk olyan esetre gondolok "ok nélkül" ledagattoznak valakit. Egy ismerősömmel (aki mellesleg csonti) fürdőruhát akartunk venni jópár éve, nekem eszem ágában nem volt ilyesmi, de én kérdeztem meg a csonti eladónőt, merre vannak a fürdőruhák. Erre csonti csajszi végigmért és közölte, hogy na ekkora méretben nincs. Jah, konkrétan nem mondta, hogy kövérpicsa, de ott volt a mondtatában elrejtve. Hiába, hogy kedves az ember, van véleménye a másiknak és nem éppen kultúrlényként viselkedik. Alapjában véve nincs konfliktusom azokkal, akikkel foglalkoznom kell, de például eszem ágában nincs enni valahol valamit pl. menet közben, mert látni a lesúlytó pillantásokat, amiből süt az undor, holott hozzájuk sem szóltam, nem is ártottam. Szerencsére lassan már nincs miért lesúlytóan viselkedni velem a súlyom miatt :). De nem is az én agyammal van a gond ebben a témában, igaz nem is mondom, hogy egy kövér nőnek könnyű társat találni. De teljes mértékben megértem azt, aki azt mondja, hogy szinte lehetetlen, és ettől még lehet kedves az illető, csak éppen nem szereti, hogy kövér.

De ezt nem is lehet elvárni senkitől, hogy szeresse, hogy kövér, szerintem. Viszont az ömbizalmat pillanatok alatt lerombolhatják azok, akik megvetően néznek egy kövér emberre. Mondjuk evvel az országgal ez a gond, külsőségek alapján ítélnek, és nem is érdekel senkit, hogy mi van belül.

Szia!

Nézd, nem hiszem, hogy a sovány emberek annyira nagyon boldogok lennének. Akkor miért megy egy csomó 20-22 éves bomba csaj plasztikáztatni? A fejekbe kell rendet tenni, h attól, h vki kövér még nem értéktelen, használhatatlan, ...nem ember.Én jelenleg 105 kg vok, de voltam 112 is.Persze akinek a súlyfeleslege önmagában 120kg az tényleg nincs könnyű helyzetben.Már csak egészségügyi okokból sem.

Az átlagos boltokban vásároljon aki belefér, mi meg járjunk medveboltba.Mondjuk én ode se sűrűn megyek - anyagi okokból- de ahol lakom, a környékbeli piacokon megfelelő árban lehet találni medveruhát is, olyat is ami csinos, mert ezek a ruhakészítő kisiparosok még ránk is gondolnak (és jó minőségű is, van ami 4 éve megvan). A kínaiba, meg a fehérneműboltba meg ilyen méretben csak mamabugyikkal és öregasszony-pólókkal találkoztam. De ez nem bosszant, ott veszek, ahol van normális cucc.Ehhez képest elég jól tudok öltözködni. Megmutatom ami formás, ami meg nem, azt eltakarom. Olyan helyen dolgozom, ahol rengeteg emberrel találkozom, kedves vagyok velük és segítőkész, ebből kifolyólag még nem kaptam meg a hülyedagadtpicsa címet. Van olyan kolléganőm, aki túsúlyos, és még kissé ordenáré is, na ő már megkapta- de nem hiszem, hogy a túlsúly miatt. Ugyanakkor az akaratom is kell érvényesítenem velük szemben-ui. jogszabályokat tartaunk be- most képzeld el, ha kisebbrendűségi komplexusom lenne a kövérségem miatt, ezt hogy a fenébe tudnám megtenni? Meg egyáltalán, tök rossz lehet egy életet úgy leélni, hogy elhiszem, hogy emiatt az egy dolog miatt értéktelen vagyok. Vannak ennél nagyobb hibáim is sztem, minthogy ezzel foglalkozzak, hogy kinek az esztétikai élményét rontom a kövérségemmel. Akinek nem tetszik, ne nézzen rám, oszt kész.

Nekem addig nem volt párom, amíg nem volt önbizalmam, és a kövérségem miatt szorongtam.

Annyit mondtam, hogy akinek pl. Neked és nekem van társa már könnyebben mondja, hogy nem gond társat találni jelentős súlyfelesleggel. De akinek nincs párja és jelentős súlyfelesleggel bír (nem az 5-20 kg-okra gondolok..., hanem 100-120 vagy több) bizony nem látja rózsásan a helyzetet.

Sajnos a média okolható, sovány modellek, sovány riporterek, sovány tv-s szereplők, sovány reklám-szereplők (egy kivétellel talán). Ez az ideál, mondhatni a "példakép". Bemész egy átalgos boltba és mit látsz? 42-44-es méretnél nincs nagyobb, és a csonti eladónő rázza a fejét, hogy "akkora méretben nincs", amit Te keresel pl. 46, 48, 50, 52 stb. Tehát mindenhonnan azt nyomják, hogy kövérnek lenni hátrány a 25. boltból kijőve már el is hiszed, így azért nem egyszerű szeretnie magát az emberbernek.

A méfiában meg, ok én dolgom mennyit hiszek el belőle, de más szem rebbenés nélkül elhiszi, hogy ez az ideális, ez a normális, ez az elvárt dolog.

Aztán akármennyire szeretheti magát a túlsúlyos nő, ha a másik fele, vagy jelöltje nem hajlik a dologra, pusztán 50%, ha saját magát szereti, a másik 50% a pasin múlik.

Kedves Swordfish!

Most azt akarod mondani, könnyen papolok én neked, mikor én tartós párkapcsolatban vagyok. Nehogy azt hidd! 22 éves koromig nem volt kapcsolatom. Miért? Mert nem szerettem magam, nem volt önbizalmam, és ez nagyon átjön, lerí az emberről. Nem jó egy olyan emberrel társalogni, vele lenni, aki önmagával is haragban van, nem érzi jól magát a bőrében. Aztán meg úgymond "megszerezni" sem egyszerű, de "megtartani" a párunkat sokkal nehezebb.Nem hiszem, hogy a soványak körül forog a világ, csak a média hinti ezt el. A te dolgod, h ebből mennyit hiszel.

mostanában sokat látok, sok párt látok, amelyben a nőci kissé duci, és nem rejtegeti ám, hű, has kivillan, és szépen, békében, szerelemben mendegélnek kézen fogva. Szóval most már azt gondolom, nem számít.

Az ember lánya magával tesz jót, legfőképpen az egészségével, ha egészségesen táplálkozik, és akkor abból nem lesz elhízás, vagy netán fogyás lesz. És persze a testedzés is számít.

Nekem pl. nincs összefüggés a testem és a partnerem megléte vagy nem megléte között. Kövéren sincs állandó barátom, és "soványan" sincs.