Társasház - gyerekek mozgása - szomszédnéni morgása... Ismerős? (beszélgetős fórum)

Ne foglalkozz vele. A társasház ilyen, vegye tudomásul. Ha este 10 után, reggel 7-ig nem zajongsz (értem ezalatt a hangos zenét, stb-t, akkor bele kell, hogy nyugodjon.)

Nekem egyszer egy állndóan otthonülő 40-es asszonyka szólt, (de valami hihetetlen felháborodott hangon) hogy hangos a mosógépem. Na akkor fogtam a szennyest egy zacsiba és becsengettem, hozzá, hogy moshatok e nála, mivel már a mosógépet sem merem elindítani, nehogy megzavarjam lelki nyugalmát. Na többet nem szólt.

Költözzön el, ha nem bír társasházban élni. Vegye tudomásul, hogy egy gyereket nem lehet lekötözni.

Ó, a zene az egy külön tészta:)) Például ha hegedűt kezd tanulni a gyerek - abból ugye 2 év, míg érdemleges nótát ki lehet csalogatni. De a furulyát már félév után is élvezhetik a szomszédok.

Ismertem egy férfit, ő spec. dobos volt. Nem volt jóban a társbérletesekkel. Ő, hogy akkor is élvezkedjenek, mikor nincs otthon, felvette a dobszólóját magnóra, s az szólt, míg le nem járt:)

Sok függ a toleranciától, az emberek idegállapotától.

Ismertem egy nyugdíjas zongoratanárt. Órákat adott otthon, történetesen a volt főnököm lakott fölöttük, aztán APEH, ad-e számlát, szóval per lett belőle.

De ezek + szolgáltatások a ház lakóinak. A gyerek az gyerek, miattuk ne parázz! Legalább korán megszokják szegények, hogy egy kicsit alkalmazkodni kell, aztán tavasztól kijártok a telekre, s ott kitombolhatják magukat:)

Én biztosítanám, hogy nagyon visszafogom a gyerekeket, de hát mit tegyek? Gyerekek!

Egyébként szomszédnénik, akik a környezetünben laktak eddig, szerették, hogy időnként hangoskodunk:) Bulik hétvégéken (üvöltő zenével, hangos vendégekkel), gyerek hangoskodás (még azt is, hogy a fiam mindig fecsérészett velük). Azért szerették, mert tudták ott vagyunk és úgy biztonságban érezték magukat és nem voltak magányosak.

Ez jó..

Mi is igyekszünk el kertesbe.. Egyenlőre még csak telek van, de hát ennél még a sátor is jobb, eleink évszázadokat elvoltak benne..

Egyébként én 250 lakásos panelben nőttem fel, ahol volt gyerek, kutya, zongorista, bulizós fiatal, de igyekeztünk egymást elviselni, és csak nagyon szélsőséges esetben szóltunk, de akkor is nagyon udvariasan, mert együtt kell élni... Felettem egy konzis lány lakott, úgyhogy a gyerek minden délben Liszt-re aludt... Megszoktuk, mert neki akkor volt a gyakorlóideje.. Sőt anno én is elvégeztem 6 osztályt a zenesuliban... Amikor anyámék frászt kaptak, hogy mit fognak a szomszédok szólni az én tangóharmónika-karrieremhez, akkor azt válaszoltam, hogy olyan szépen fogok játszani, hogy mindenkinek öröme legyen benne... Hát ilyen ez az élet..

Ugyan már! Ilyenért ne parázz!

Még akkor sem csinálnak semmit a hivatalok, ha buli van az ötödiken fölötted éjjel kettőkor.

Erre házi módszer kell. Fölöttünk is lakott egy család, már néztük a naptárat, hogy vajon szomaton mit fognak ünnepelni. Ricsaj, röhögés, tánc...minden hétvégén.

10-ig semmi probléma, még éjfélig sem, hisz mi is fent vagyunk.

Aztán elővettük a két Hifi hangfalat, hites uram felállt az asztalra, feltartotta a plafonra, én meg adjad az energiát. Néztek lefele az ablakból, hogy mi van. Mondtuk, hogy jövő héten ugyanígy találkozunk.

Aztán még a nőci a postaládákon felejtette a kulcscsomóját, s én megőríztem neki - s a végén egész jól elvoltunk, nem zsinatoltak...olyan nagyon. Mi meg költöztünk. Kertesbe:))

Egyébként meg ilyeneket akarok hallani, ilyen szépeket, meg meghallgatni, ha valaki mást is épp csecegetnek...

De nyilván valami egyszerű jóötlet is jöhet..

Sajnos alattunk lakóról van szó..

Írtam már valahol, hogy műszakilag annyi sebből vérzik a dolog, hogy egy padlócsere se lendítene sokat a dolgon. Egy-két zajforrást megszüntetne, de az a nagy dübögő feelinget nem..

Mert a régi acélgerenda az már megnyúlt, lebeg, a zaj meg nem más, mint rezgés... Meg eleve itt az acélgerendán van 50-60 cm homok, ami gyakorlatilag szemét szokott lenni, azon párnafák, azon a parketta... Erre meg úszópadlót varázsolni úgy, hogy az működjön is, hát milliós nagyságrend...

Még esetleg vastagabb szőnyegekben gondolkozom..

Na,tudod,az is elég szomorú,ha a többi lakót is 'tele tudja beszélni'!!

Pont ugyanolyan jogotok van abban a házban élni,mint neki,és úgy ,ahogy Nektek jó,és nem úgy,ahogy Ő(k) gondolja! Neked éppúgy nem tetszik az,ahogy Ő véleményt nyílvánít,mégis kénytelen vagy elviselni! 1-1 szerintem.:)

Igyekeztem én mindent megtenni, még a pinceablakot is kinyitottam neki, csavarhúzóval, és legalább 10 pók között... Felvittem a szatyrát, meg minden..

Az tény, hogy ez egy 80 éves, acélgerendás födémes ház, vagy 10cm belógással, eredeti parkettával, huppogással, régi mázsás ajtókkal.. Szóval biztos van zaj. Ráadásul előttünk egy olyan pár lakott itt, aki napi 12 órát a boltjukban töltött, senkijük sem volt.. Úgy könnyű csendben lenni.. Ehhez képest mi rémálom lehetünk neki..

Ha hosszú távon itt képzelném el az életemet, akkor leülnék tárgyalni valami közös beruházásról, padlócseréről, vagy valamiről, mert én se szeretek veszekedni, sőt.. De se a lakás nem a miénk, és vagy most nyáron, vagy legkésőbb a következőn dobbantani szeretnénk, de az vagy összejön, vagy nem..

Csak azt tudom, hogy sokszor valóban indokolatlanul ideges vagyok a gyerekekkel, viszont sokszor tényleg nagy a dübögés, még én is érzem, el is ütöm a betűt a hoxá-n...

:)

A kutyásokat is piszkálja... Bár állandóan nem is lakik itt, csak néha jön egy sráccal a kutyája egy másik lakásba...

Viszont néha attól tartok, hogy följelent, nem tudom, van-e erre egyáltalán lehetősége..

Nem tudtok a szomszédos falra valami szigetelést felrakni? Jelezheted is neki: Marika néni, már meg is rendeltük a szigetelést...Sokszor a szándék jelzése is elegendő, mert látja, hogy ugrotok, ha ő füttyent.

Egyébként a szurikáta a kedvencem:))

Ebben Neked 100%-ig igazad van. Csak akkor is feszültséget okozó, kellemetlen, meg telebeszéli az egész házat, a többi lakót is, hogy mi milyenek vagyunk..

Közben meg ott van a szomszédlakó, aki nem szól, mert inteligensebb annál, de tudom, hogy minden éjszakai felsírásra felébred, mert vékony a fal, 80 éve még nem foglalkoztak ezzel, mások voltak a szabályok..

Nekem ez nagyon kellemetlen, másnap a szemébe nézni..

De persze, hogy igazad van, azt próbálom...

Most is ezt teszem, kiadom a feszültséget.

Az öreglány meg nem fogja belátni, egyrészt nyolcvanon fölül van, beteg is, meg van ugyan egy lánya, aki vele él, de unokája nincs.. Szóval elég magának való fajták szegények, de roppant erőszakosak, és parancsolók..

Igen - és költözés lett a vége.

Lehet, hogy túlérzékeny mámikát fogtatok ki, akit a könyvlapozás is zavar.

Csak a jó viszony lehet hosszú távon kifizető. Ha nem vagytok "még" rosszban, akkor nőnapon vigyenek a nagyobbak egy szál virágot neki, locsolják meg Húsvétkor, kérdezd meg hozz-e a boltból valamit. Akkor talán enyhül. De ha háklis, akkor meg rá se ránts! 7 - 10 között nem ülhetnek a gyerekek. És ne mérgezd az ő életüket sem örök fegyelmezéssel! Normális játékra szükségük van.

És a sok kutya a házakban? Nyílik a kapu, és szólj a kutyáknak, hogy legyenek kussban! Az pl. zavaróbb.És kikerülhetőbb. Gyerekről nem mondhat le az ember, mert alatta fölötte érzékeny ember lakik.

Sziasztok!

Igazából csak panaszkodni szeretnék, megoldás nemigen van, tudom..

A helyzet teljesen általános: az alsó idős szomszédnéni naponta üvölt utánam, hogy fogjam vissza a gyerekeimet, mert megőrül, és iszonyatos zajt csapunk..

Egyrészt őszintén sajnálom, hogy valakit zavarok, mert ha lehet, igyekszem úgy élni, hogy ne tegyem.. Ha lehet, elkerülöm az ilyen helyzetet..

Mi viszont semmi extrát nem csinálunk, nem focizunk, nem nyusziugrálunk, mostmár a torna meg a tánc is tilos.. De a ház régi, amúgy is nagyon zajos, műszakilag rengeteg sebből vérzik.. Nem is vitatom, hogy az ő szemszögéből biztos nagyon zajosak vagyunk, csak azáltal, hogy van három gyerek. Úgy létezik. A legkisebb másfél éves, most kezd csak igazán a 15 kilójával, meg a kis babás-sarokcsapkodós járásával ingázni.. De a lábát nemvághatom le...

Nálatok volt ilyen gond?