Taposd Kicsim!

Nálunk mostanában napi szinten lelkesen, szülői engedéllyel a „zsebükben” taposnak a gyerekek.

A huszonegyes és huszonnyolcas tappancsok, kisgazdáik elszántságát a betonra vezetve kíméletlenül lapítják, tömörítik, tiporják az itthon fellelt flakonokat. Hogy miért? Az óvoda az „oka”! Talán egy hónapja annak, hogy kisebb-nagyobb zsákok fogadják az oviba lépőket már a kapunál. A kihelyezésüket követő lassú eszmélés és kezdeti keveredések után mára már teljesen beindult a gyűjtés. Ami valójában persze nem is gyűjtés…illetve elsősorban nem az, sokkal inkább nevelés, álruhában. Óvodást és szülőt egyszerre -és egymáson keresztül- nevel a helyes hulladékkezelésre.

Mostanra már megvolt az első elszállítás is, és kiürültek a zsákok. DE nem hosszú időre! Alig egy nap elteltével újra beindult a kupakolás, taposás és megint csak nőni kezdett a halom. Most már úgy érzem, nem mi vagyunk a zsákokért, hanem azok vannak értünk (hiszen a rengeteg ásványvizes palack sem a mi kukánkban foglalja a helyet).

Ugyan apró kupacok ezek a nagy szeméthegyekhez mérve, de a kezdeményezés nagyon jó. A szétválogatott műanyag palackokért némi pénzt is kapnak az ovik, de a lényeg az, hogy a kicsik már idejekorán megtanulják, megtapasztalják a szelektív gyűjtés módját, lehetőségét.

Ezért hát mindenki bátran bíztassa gyermekét: -taposd Kicsim, taposd csak! Pár hét elteltével pedig már bíztatni sem kell, megy magától a dolog.

Zárszóként Saint-Exupéry Kishercegének szavait idecsempészve, bíztatok mindenkit hogy folytassuk amit elkezdtünk, hiszen : „Miután reggel gondosan rendbe szedte magát az ember, gondosan rendbe kell szednie a bolygóját is!”