Tanító-/tanár nénik, beszélgessünk! (beszélgetős fórum)

Sziasztok! Ne haragudjatok a butának tűnő kérdésért, de pályakezdő tanárként a heti 11 órás állás az kb. mennyit jelent fizetésben? ( most nem az érdekel h.milyen kevés) Tudom, h .nem sok, de mégis kb mennyire jön ki nettóban ez a 11 órás munka? :)

Köszönöm.

ez egy nagyon jó ötlet. komolyan körbe érdeklődök az ügyben :)

Tudom, hogy igazad van! :D

Nem valószínú, hogy igazam van, hanem biztos. :))) Egyetlen hibám van csak, hogy mindig igazam van. :)))

Na jó, mostantól normális leszek. 30 éve vagyok a pályán, tehát a tapasztalat beszél belőlem. Minél kisebbek a gyerekek, annál több türelem, megértés, empátia kell hozzájuk. Ismerve magad, neked kell eldöntened, hogy melyik korosztályt választod.

Támadt egy ötletem: ismerősök révén nem tudnál 1-2 napot eltölteni oviban és az alsósok között? Csak hogy testközelből is beleízlelhess a világukba? Így talán könnyebben dönthetnél...

Azt tudnod kell, hogy minél kisebbekkel foglalkozol, annál több és nehezebb a dolgod, és annál nagyobb a felelősséged - de a sikerélményed is. A legtöbb szeretetet ők tudják nyújtani.

Én felsős vagyok, és sehol máshol nem tudnám elképzelni magam (sem kisebbekkel, sem nagyobbakkal).

Szia!

Ezt mindenképpen neked kell eldöntened. Két teljesen más korosztály, más-más kötelezettséggel, feladatokkal, értékekkel. Mindkettőben nagyon sok öröm rejlik.

Csak a kicsik jöhetnek szóba? Úgy értem, tanár nem szeretnél lenni (ált.isk. felsős vagy középiskolai)?

Sziasztok. Tanár szeretnék lenni. Melyiket ajánljátok? az óvonőit, vagy a tanitóit?

Köszi! :)

Kedves Andrea!

Zsuzsihoz hasonlóan én is azt javaslom, hogy személyesen keress fel egy iskolát. Az igazgat, biztos elkalauzol 1-2 tanítónőhöz, akik segítenek neked ebben.

Nekem is kellett több kérdőívet csinálnom 1-1 dolgozathoz, és mindig így cselekedtem.

Egyébként nagyon aktuális a dolgozatod, jó témának tartom!

Jozsu, köszönöm a tanácsot! én is gondoltam erre, csak mivel már csak 10 gyerekre/családra van szükségem összesen, és napi 8 órát dolgozom, kicsit nehézkes megoldani.

De valószínűleg személyes ovi/iskola felkeresés lesz, ha a fórumokon nincs jelentkező.. de reménykedek! :)

Segíteni nem tudok, sajnos, mert vidéken lakom, de egy tanácsot hallgass meg, kérlek! Ha időt akarsz megspórolni a szakdolgozatodhoz, személyesen keress fel óvodát/iskolát, és az igazgatón keresztül próbálj meg kapcsolatokat teremteni. Nem ígérem, hogy mindenhol tárt karokkal fogadnak, de biztos találsz olyan közösségeket, amelyek rád fogják zúdítani a lehetőségeket, csak győzd feldolgozni. :)

Sok sikert kívánok a munkádhoz!

Nagyon szeretem Karinthyt. Emellett hadd ajánljam a kedvenc írásaimat, amelyek a gyerekek körében rendkívül népszerűek, és jómagam sem tudok betelni velük:

Móra Ferenc: A legszebb nyelv

Duba Gyula: Felleg Kelemen súg

Örkény: Nápolyi

Prózamondó versenyre terjedelmesek, de az irodalom megszerettetésére kiválóan alkalmasak. Vannak erre a célra ilyen "kiélezett" verseim is, ha valakit érdekel, sorolom a címeket.

Prózát mondott. Karinthy Frigyes Tanítom a kisfiamat (részlet).

Megköszönném, ha priviben megírnád.

Köszönöm szépen a kedves hozzáállást. Valószínű, hogy először munkát keresek (ez biztos), utána elkezdem a Bárczit, a baba pedig majd jön:)

Tegnap voltunk szavalón és 2. lett az egyik gyerekem, pedig vidék nagyon ritkán jut be még az első hatba is:)

Nálatok mi újság? Várjátok a hosszú hétvégét?:)

Nagyon is van helye itt a hozzászólásodnak, mert szakmailag sem mindegy, milyen háttér van mögöttünk, és ez fordítva is igaz. Ezért mondtam, hogy egyszerre csak egy nagy változásba menj bele!

Az én életem szerencsésen alakult ebből a szempontból, 26 évesen mentem férjhez, addigra már „bedolgoztam” magam a munkahelyemen, és minden igyekezetünk ellenére már 31 éves voltam, mikor szültem (ikreket, mert nem szoktam elaprózni a dolgaim :) – most 19 évesek). 5.-esek voltak, mikor elkezdtem a Bárczit, de így sem volt könnyű. A gyerekeknek mindig szükségük van az anyjukra, még akkor is, ha olyan nagyszerű apa áll mellettük, mint az én férjem.

Egy állandó feszültségben élő anya gyermeke nagy valószínűséggel lesz zaklatott, „rossz”, vagy túlságosan magába forduló, zárkózott (ez még veszélyesebb), ami végső soron tanulási- és magatartási problémákhoz vezethet.

Ezért mondom, jól fontold meg a döntéseid, és a sorrendet, hogy mit, mikor és hogyan tudsz bevállalni, hogy annak ne legyen vesztese. Tanácsokat pedig adhatunk ezrével, de a döntés és a felelősség a Tied.

Zsuzsi

Majd az idő megoldja a problémákat. Teljesen kikészültem már a sok agyalásban. Igazából nem is gondolkodnék ennyit, csak úgy terveztük, hogy idén családot alapítunk, de minden borult a létszámleépítéssel...

Bocsánat, hogy a topikot kissé tönkretettem a magánéleti gondjaimmal.

Szia Sziszikeccs!

Húh, igazat adok Jozsunak, egyszerre sok váltás sokk is lehet... Főleg, ha nem tapasztaltad meg, hogy kisbabával hogy boldogulsz. Én látok/láttam erre is, arra is példát, volt akinek ment pici gyerek mellett a tanulás, volt akinek nem... Az enyéim nagyok, úgy tanulok munka mellett jelenleg - hááát, kihívás...

Köszönöm a hozzászólást, aranyos vagy. Valószínű, hogy keresem a helyet, ott majd bejelentem, milyen terveim vannak a továbbtanulással kapcsolatosan. A férjem is azt mondja, ne agyaljak, a sors majd mindent elrendez.

Egyébként októberben töltöttem a 26-ot, szóval lassan itt az ideje a babavállalásnak is. :)

Neked hány éves a gyermeked?

Ezekben a kérdésekben nem lehet kívülről választ adni. Egyszerre több mindent szeretnél (ill. kell) elérni, de számtalan tényezőt kell figyelembe venni. A gyermekáldás szempontjából pl., hogy hány éves vagy, mert tapasztalatból mondom, hogy nem elég egy kisbabát "betervezni", a fogantatás nem parancsszóra történik. Én 4 évnyi várakozás után lettem várandós.

Nagy terhet jelent a gyes melletti tanulás is, mert a születendő csöppségnek éppen akkor lenne a legnagyobb szüksége rád, amikor az iskolapadban ülsz, vizsgákra készülsz, szakdolgozatot írsz. Gondold végig: szeretnéd-e látni, amikor megteszi az első önálló lépéseket, szeretnéd-e hallani, amikor kimondja az első szót? Mert ha nem vagy vele állandóan, nem biztos, hogy a tied lesz ez az élmény.

Ha nem lesz munkahelyed, bírjátok-e egy fizetésből finanszírozni a gyereknevelést és a tanulást? Ha új munkahelyre mész, hogyan fogadják a tanulási szándékod? stb. stb.

Mindezeket a kérdéseket nem azért tettem fel, hogy válaszolj. Hanem azért, hogy mérlegelj. Önmagadban és a pároddal együtt.

Egy tanácsom azért lenne: egyszerre 3 ilyen nagy horderejű dolgot ne vállalj fel, mert bele fogsz rokkanni. A helyzeteteket felmérve otthon, együtt állítsatok fel fontossági sorrendet, ami mindegyikőtök számára vállalható, és természetesen a várva várt kisbabának is majd a legjobb lesz. Én szurkolok, hogy sikerüljön.

Csak tudod, annyi kérdés van bennem. Pl. az, hogy most keressek e új helyet, vagy vállaljunk most babát? Mert jövőre már mindenféleképpen szeretnénk "nekikezdeni" (eredetileg idén akartuk). Csak ki tudja, hogy fogják ezt venni az új helyen, ha egyáltalán lesz:s Jó lesz e az új szak elhelyezkedés szempontjából. De most ez a legnagyobb kérdés, hogy baba vagy munkahelykeresés, és gyesen tanulás...

A célok szépek és nemesek, csak az időponttal nem vagyok tisztában:S

Állj! Most állj meg azonnal!!!!!!!!!!!!!!!!!

Mi az, hogy kilátástalan az életed?! Ezt meg ne halljam többé!!! Előtted az élet, kisbabát szeretnél, továbbtanulni szeretnél, új állást szeretnél (ill. szükséges). Nem elég távlatok ezek?! És nem szépek?! Vannak céljaid, tessék megvalósítani őket. Akár egymás után, akár egymás mellett (bár ez nehezebb)!

Nézz körül, ismerd meg a lehetőségeid és válogass közülük. És ha kedvező lehetőség nyílik, vágj bele!

A tanulmányaiddal kapcsolatban megkeresheted e-mailben is a főiskolákat, szedd össze és írd meg nekik a kérdéseid, biztos, hogy válaszolni fognak rá. De azzal, hogy magadban őrlődsz, nem jutsz előrébb!!!