Tanácstalan vagyok van-e jövőnk?! Valakinek vannak hasonló tapasztalatai? (beszélgetős fórum)

Miért gondolod azt, hogy a holtomiglan, holtodiglan Vele lesz?

Lassan másfél éve vagyunk együtt a párommal, eleinte minden tökéletesnek látszott,annak ellenére,hogy mindketten egyetemre járunk messze egymástól.Hétvégente szinte mindig találkozunk.A problémák ott kezdődtek amikor eljött a nyár, és én már borzasztóan vártam,hiszen már nem csak hétvégéken lehettünk együtt,hanem sokkal többet.Ám ez a páromat annyira nem érintette meg,sokat voltunk ugyan együtt, de napközben mindig volt valami munka,azzal voltunk elfoglalva,esténként meg mindig a barátaival voltunk,legtöbbször.Nagyon hiányoltam a kapcsolatunkból azt,hogy ő is akarjon kettesbe lenni velem,programokat csinálni,de ő mindig a barátokat is bevonta ezekbe a dolgokba,ami persze nem baj, de nekem szükségem van arra is,hogy ketten legyünk. Próbáltam vele megbeszélni, megértetni vele, nekem mi hiányzik, de igazából nem tett érte semmit. Ebből adódóan volt 3 olyan nagy veszekedésünk amikor is elmentünk bulizni együtt a barátokkal és az alkoholtól becsípve elsírtam magam,veszekedtem vele,mert bulizásnál szinte észre se vett sokszor,csak a barátokkal ment ide-oda rám nem figyelve. Ő erre nagyon mérgesen reagált,csúnyán összevesztünk,mondván ő nem bírja ha egy nő hisztizik,és neki az nem kell.Mind a 3 alkalommal hasonló volt a történet,az alapja mindegyiknek az elérzékenyülésem. Már eltelt azóta fél év,odafigyelek arra hogy ne viselkedjek így,és elfoglalom magam én is ahogy ő. Mostanában már nem olyan kedves és figyelmes velem mint régebben, nem érzem a törődését, amikor szóbahozom neki azt mondja hogy nagyok sok a tanulni való,és nincs ideje a magánéletével foglalkoznia. Aztán azt is mondta,hogy benne a régi veszekedések nagy nyomot hagytak,és ezért lazábbra vette a kapcsolatot,pontosabban,hogy sodródik az árral,és nem tervez egyenlőre semmit kettőnkel,csak ahogy hozza az élet. De közben meg állítja hogy ugyanúgy szeret,és fontos vagyok neki. Én ezt nem értem! Minden nap ezek a mondatok pörögnek az agyamban, és nem értem. Nem tudom mit tehetnék, idővel minden megoldódhat? Én annyi mindennel próbálkoztam,hogy helyrehozzam ezeket a dolgokat amivel csalódást okoztam neki,de hiába a 100 jó tett úgy érzem mintha semmit se érne. Csak a rossz maradt meg benne. Én nagyon szeretem őt, de tanácstalan vagyok, mit kéne tennem?! Próbáljak lazábban hozzáállni? Vagy ő már talán sohasem fog ugyanúgy érezni és hozzámállni ahogy a kapcsolat elején?