Születésnapi ajándék (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Születésnapi ajándék
Én ma vagyok 24éves!!! Én szilveszterkor azt mondtam a páromnak, hogy azt kivánom, ha addigra meg lenne a forgalmi vizsgája is. Beteljesült, Ma lesz a forgalmi vizsgája:) Remélem sikerül is neki. Tegnap azt mondta a párom, hogy szeretne hóban vizsgázni, én mondtam neki, hogy teljesüljön, ha úgy akarod, és teljesült ez is, már itt nálunk esik a hó és már centis. Remélem Fehérváron is esik és abban vezethet:)
Mindenkinek, aki most Ünnepli a Szülinapját, annak Boldog Szülinapot kívánok!!!
Sziasztok!
Evy.ke! Gratulálok a babához és az esküvőhöz is! Én 3O évesen szültem a kisfiamat. Nem tudom mit csináltam volna, ha korábban érkezik. De Te biztos átgondoltad a lehetőségeidet. Ez felnőtt gondolkodásra vall. Szerintem jól döntöttél, a leírt körülményeid alapján így gondolom. Sok boldogságot és egészséget kívánok nektek!!!
Dina+
Kedves Briella!
Őszintén sajnálom, ami történt. Ez (is) olyan dolog, amit nem lenne szabad senkinek átélnie!
Elveszteni egy gyermeket... Az ember egy része is elveszik vele. :-((
Kívánom, hogy hamarosan egy újabb - de egészséges - várandósságodról írhass nekünk!
A legjobbakat kívánom, kívánjuk neked!
Mágika
Kedves Briella!
Persze, hogy tartsák meg a kisbabát!!! Nincs is más - számomra elfogadható - megoldás.
Már írtam, hogy az abortusz NEM arra való, hogy utólag megszüntesse egy csacskaság, felelőtlenség "eredményét" és "tiszta lappal" élhessünk tovább. Ez durván hangzik, de valami ilyesmi a véleményem az INDOKOLATLAN abortuszról. Mert az nem indok, hogy: nem vigyáztunk eléggé.
Hirtelen 3 dolog jut eszembe, ami miatt az abortusz egyáltalán eszünkbe juthat: 1, a kisbaba nem egészséges (nem mindenki elég erős ahhoz, hogy nézze, ahogy a gyermeke nap nap után küzd az életéért, vagy azért, hogy elfogadják társai, mert nem teljesen egészséges szellemileg vagy fizikailag), 2, a terhesség a mama számára lehet végzetes (tudjuk, hogy ilyen is van sajnos), 3, ha valami szörnyűség történt a baba fogantatása körül (értsd nemi erőszak "eredménye"). Talán van még más is, de hirtelen ezek jutottak eszembe, amikor én is mint lehetőségre gondolnék az abortuszra.
Én a ha-már-itt-vagy-megtartunk családtervezési mód ellen szóltam.
Családtervezés - szerintem:
Két, egymást szerető ember - akik úgy gondolják, hogy felnőtt életük hátralévő részét együtt akarják tölteni - leülnek és KÖZÖSEN elhatározzák, hogy boldogságukat egy (több) kisbabával teszik teljesebbé. Aztán jöjjön, amire - illetve akire - vágynak!!!
DE! "A basssssszus! Nem jött meg, lehet, hogy terhes vagyok! Mi a franc legyen? Nnnna jó, megtartom." nem túl átgondolt, megfontolt. Szerintem. (Kissé sarkítom a példáimat.)
Mint írtam én egyszer estem eddig teherbe, ennek a gyönyörű, tökéletes "eredménye" KisCsengénk. Az egyetlen meglepetés érkezésével kapcsolatban az volt, hogy elsőre sikerült!:-)
Őszintén kívánom, hogy Éviék élete olyan legyen, hogy eszébe se jusson többé, az az időszak, amikor kétségei voltak, hogy hogyan is döntsön. Soha ne kelljen megbánnia egyetlen meghozott döntését sem! Úgy tudjon visszagondolni élete bármely szakára, hogy IGEN! AKÁRHÁNYSZOR KÉNE ÚJRAÉLNEM, SOHA SEM TENNÉM AZT MÁSKÉPP!
ÉLJENEK A KISBABÁK!!!:-))
Én is fiatalon szültem.27 évesen van egy 5.5,és egy 20hónapos kislányom.egyáltalán nem bántam meg,hogy fiatalon szültem.Igaz nem vagyunk milliomosak és nem hiszem,hogy gyerek nélkül azok lennénk.Van egy örökölt házunk,autónk és általában mindent meg tudunk venni a gyerekeknek és magunknak is.Szerintem a gyerekvállalás nem korfüggő hanem az nem mindegy,hogy hova születik,milyen körülmények fogadják.Mi is szeretnénk egy új építésű házat,külföldre utazgatni,de higgyétek el,hogy teljes mértékben elégedett vagyok így az életemmel.Nyáron is elutaztunk a párommal 4 napra kettesben, igaz csak Mo-on de mi annak is örültünk.Amit még nagyon szeretnék az egy angol nyelvvizsga,remélem egyszer ez is sikerül.
"Eldönteni,hogy gyermeket akarunk,egy pillanat műve csupán,
De a döntés,hogy szívünk a testünkön kívül dobog,örökre szól."
Kar egyebkent Magikarol rosszat feltetelezni ez ugyben, azt hiszem sokan felreertik az aggodast, az elovigyazatossagra intest. Magam nem gratulaltam, hanem a ketelyeimet irtam le, tudja-e mit vallal, hogy vajon van-e kire szamitania. Nem irt Evike semmit az eletkorulmenyeirol, hogy hogyan vallalja a babat, lesz-e aki segit neki.
Termeszetesen igy, hogy leirta magarol, csak gratulalni tudok en is neki, meglesz mindkettejuknek amire szukseguk lesz - ez is fontos azert.
Valljuk be ez azert megnyugtatobb, mintha egyedul elo leanyanya varna a picit, es nem lenne hattere.
Kedves evy.ke!
Gratulálok a döntésedhez! Elég erős egyéniségnek tűnsz, de talán nem árt még egy kis erősítés, szóval: én is 18 éves voltam, amikor megszületett az első gyermekem. Még érettségi előtt álltam. A családom nem állt mellénk. Ennek ellenére...Ma van egy eszméletlen helyes és tök jó fej 16 éves fiam. Mellette szereztem egy jogi diplomát, jó állást, és egyáltalán nem érzem úgy, hogy a fiam miatt le- vagy kimaradtam volna bármi pótolhatatlanról. Soha nem bántam meg, hogy bevállaltam akkor.
Neked is ezt kívánom, hogy soha ne bánd meg a mostani döntésed és legyél boldog anya és nő!
Évi!
Még valami: Ez volt az első alkalom, hogy teherbe estem (utálom ezt a kifejezést! Soha nem voltam terhes, én babát vártam:-))
Pedig sokat "gyakoroltam", hogyan is készül... :-) és bár soha nem szedtem gyógyszert, nem a véletlennek köszönhetően "jött össze".
Amikor elhatároztuk, hogy babát szeretnénk, elsőre meg is kaptuk :-))
+ Mielőtt bárkinek írnék megnézem az adatlapját (hány éves, van-e csemetéje vagy gyermeket vár-e, stb) A fényképes adatlapokat külön szeretem! Mások gyermekeiben is tudok gyönyörködni... :-)
++ Minden hozzászólásomban jó egészséget kívántam Nektek... Egyetlen sértő vagy bántó megjegyzést SEM TETTEM Rád (és a többi topikon szereplő hozzászólásaimban sem, senkire). :-))
Briella!
Egyébként olvasd el a "Szülés? egyedül vagy az apukával" topikos hozzászólásaimat!
Abból kiderül, hogy mi is velünk a helyzet...
Szia Briella!
Grtaulálok a lánykádhoz és őszintén sajnálom a veszteséged!
Igazából nem értem, hogy mit is akarsz nekem mondani...
Ehhez a témához több hozzászólásom is volt, magyarázkodtam eleget... :-)
Szia Évi!
Igen, van egy GYÖNYÖRŰ kislányom. 6 hónapos lesz febr. 28-án.
Nézd meg az adatlapomon! :-)
Szia Évi!
Itt senki nem volt ellened! :-)
A női/anyai szolidaritásból adódó aggódás érted, értetek volt az, ami egy kissé kritikusá tette a hozzászólásokat. Legalábbis részemről.
Minden jót nektek, jó egészséget, sok boldogságot és sok türelmet a kisbabához!
Senki nem akart megbántani, szerintem csak jóindulatú tanácsokat, vagy véleményeket kaptál.Illetve pár általános vélemény hangzott el. Az anyagiakról meg csak annyit, kevés 18 éves van aki már önálló keresettel rendelkezik és el tudja magát tartani, gondolom innen jöttek a sejtések (legalább is nekem :)) Én mindenesetre nem tudtam volna 18 évesen kondoskodni sem magamról sem a babáról szülői támogatás nélkül.
Szóval minden tiszteletem a tiétek és sok boldogságot nektek!
Megjegyzem: ez a hátránya a neten történő beszélgetésnek a leírások könnyen félreérthetőek, nem teljesek az emberi benyomások nélkül :))
Syastok! Az időm nem engedte, hogy benézzek erre az oldalra, de most leültem és elolvastam a hozzászólásokat! hát... bevallom, nem térek magamhoz! :-) Először is, utaltam én arra, hogy nem megfelelőek az anyagi körülményeink egy gyerek felneveléséhez és jólétéhez??? Képesek vagyunk családot alapitani, és nem a szüleim segitségével! A felelősséget sem szeretném átadni sem a családomnak, sem a nővéremnek! Nem anyagilag segitettek, hanem lelkileg!! Szerencsére a párom(aki 2 hét mulva a férjem lesz :-)) teljes mértékben el tud minket tartani és még márkás cuccokra is futja, ahogy vki fogalmazott!
A lényeg, hogy a legnagyobb szeretetet tőlünk fogja kapni!
Nem érzem magamat kevésnek, ahhoz, hogy befejezzem az egyetemet, sőt... boldogan megyek órákra, nem arra gondolok, hogy most romba dől az életem... na meghogy nem vagyok elég erős hozzá!
Igen is boldog vagyok... és tudom mit vállaltam! A hozzászólók többsége "mellettem áll", nekik nagyon szépen köszönöm!
Puszika! ;-)
Sziasztok!
Először is én is gratulálnék a kisbabához Évi!
Jó hogy így döntöttél, de biztos jól átgondoltad? Volt aki elmondta hogy mivel is jár ez? Elvileg aki betölti a 18 évet az hivatalosan is "felnőtt", aminek ugye minden 18 éves örül. De vajon látod ennek az árnyékos oldalát is?! Egy gyerekkel együtt pedig még több kötelezettség és "lemondás" jár együtt. Innentől kezdve egy ártatlan és magatehetetlen kis lényért vállalsz felelősséget, (azért írom egyes szám első személyben mert te leszel a biztos pont az életében, hiába van most melletted a párod nincs rá biztosíték hogy ez a későbbiekben is így lesz, ez igaz idősebbek és házasok esetében is tehát ne vedd magadra).
Jó ha van aki segítsen, de sose feledd hogy ez a te feladatod és felelősséged, ezt nem tolhatod át a nővéredre vagy az anyukádra, csak néha-néha.
Neked ( és a párodnak) kell gondoskodnod a biztos családi háttérről ami az érzelmi oldal mellett magában foglalja az anyagi biztonságot is.
Ha számítasz a szüleidre jól teszed, de csak egy figyelmeztetés: a túlzott ráutaltság maga után vonhatja a kiszolgáltatottságotokat a szülők felé, ami akár a túlzott beleszóláshoz is vezethet a családi életetekbe. Szerintem ezt semmiképp se hagyd mert hidd el hosszú távon megkeseríti az életeteket ha esetleg így történik. ezt csak úgy tudjátok kivédeni ha magatok is képesekké váltok gondoskodni magatokról.
Ha ezekkel mind tisztában vagy akkor nyugodt szívvel várhatod a babát és készülhettek a közös életetekre. Magatoknak szülj babaát ne a családodnak!!! Sok boldogságot kívánok hozzá