Szülés fájdalomcsillapitó nélkül hagyományosan? (beszélgetős fórum)

Sajnos nekem a varrás is egy rémálom volt. Úgy magyarázta a doktornő, hogy a gátrészem beödémásodott, ezért repedtem hüvelyben is eléggé. És mivel a fájdalomcsillapító vérbőséget okoz, így azt sem kaphattam, mert akkor a vérzéstől a doktornő nem látta volna, hogy mit kell varrni... Azt az egy órát nem kívánom senkinek... Már bőgtem, amikor a doktornő még egy meg még egy csomag fonalat kért.És persze közben lazítanom kellett volna, hogy jól hozzám férjen... Még az a szerencse, hogy felszívódó varratok voltak, így legalább kiszedni nem kellett.

A kicsim nem lehetett velem ekkoe, mert kékfény alá kellett tenni, akkor lehet, hogy jobban viseltem volna.

Nekem órákig voltak 3 perces fájásaim, amik másfél percig tartottak és nem tágultam semmit. Azt hittem belehalok a fájdaolmba. Könyörögtem az EDA-ért, de csak azután kaptam meg, miután elájultam a fájdalomtól. Nekem iszonyú alacsony a fájdalomtűrési küszöböm, és szóltam is előre mindenkinek, hogy EDA_t kérek. De a fogadott dokim nem tudott jönni, a helyettest meg nem igazán érdekelte, mit mondok.

De a lényeg az, hogy amikor beszúrták az EDA-t, hát az maga volt a megváltás! 8 perc múlva nem éreztem fájdalmat egyáltalán.

Ami érdekes, hogy minden fájást érzékeltem, mikor jön, meddig tart, mikor múlik el. De nem fájt. Mosolyogva töltöttem a vajúdás hátralévő részét. Pihentem és boldog voltam, 100%-ban ekkor tudtam a babámra koncentrálni.

1 óra múlva eltűnt a méhszáj és 3 nyomásra megszületett a kisfiam. Minden fájást érzékeltem, maximálisan tudtam segíteni a kisbabámnak, tudtam mikor és hogy nyomjak. Nem volt szükség semmi külső beavatkozásra.

És ami a legszebb: mivel nem fájt, a kisfiam megszületésének minden pillanatát átéltem tiszta tudattal és csupa pozitív érzéssel. Éreztem, ahogy a fejecskéje feszíti a gátat, éreztem, ahogy kicsusszant. Csodás volt!!!! Minden msp-re tisztán emlékszem.

Az EDA hatott még a gátvarrás alatt is, így az is fájdalommentes volt.

Ha még akarnék gyereket, csakis EDA-val szülnék! Ja, és fogadnék egy pótdokit, arra az esetre, ha az 1. számú nem tud jönni.

Sikerült nagyon elrémisztenünk?

Én kismamáknak egyébként tudatosan nem szoktam a rossz élményemről beszélni. Már csak azért sem, mert minden nő, és minden szülés más.

De ami biztos, hogy amikor majd a kezedbe kapod a kisbabádat, az életed legboldogabb pillanata lesz!

Könnyű szülést kívánok Neked!

Ez sok mindentől függ. Jó ha képbe vagy a fájdalomcsillapítás lehetőségeivel.

Lehet, h. gyorsan, szépen halad a tágulás, lehet hogy tizenx óráig eltart.

Lehet hogy jól tűröd a fájdalmat, lehet hogy rosszul.

Lehet hogy segít, lehet, hogy nem... Nem biztos, hogy meggyorsítja a tágulást.

Én 12 óra vajúdás után kaptam, nem tágultam tőle gyorsabban. Még 12 óráig eltartott.

Legközelebb nem kérnék.

Elhiszem, hogy a rossz emlékek, tapasztalatok visszatartanak..de ne félj!

Gondolj mindig arra, hogy minden rendben lesz és nem történhet semmi!!

Én 14 kemény órát vajúdtam, onnan számolva, hogy rendszeres és elég erős 7 perces fájásaim voltak. Mert amúgy egész nap voltak már, csak nem rendszereződtek. Itthon szültem, tehát nem is kaphattam volna semmit, de nem is bántam. Nagyon jó felkészítést kaptunk a szülésre, tudtam, hogy nagyon fog fájni, de azt is tudtam, hogy a fájdalom jóbarát, minden fájás a babámhoz visz közelebb. Azt se szabad elfelejteni, hogy a kisbabának se fáklyásmenet a szülés és ő bizony nem kap fájdalomcsillapítót. Viszont aki epidurált kap, nem mozoghat, pedig a baba érdeke, hogy az anyuka mozoghasson, mert ösztönösen úgy mozgunk vajúdás közben, ami a babának is legjobb. Így is segíthetjük őt - ennél pedig mi lenne a fontosabb?

Most várom a második babámat és őt is azzal a természetességgel szeretném világra hozni, mint az elsőt.

szia! nagymértékben függ tőled, de az orvosodtól is!!!

én az elsőt érzéstelenítővel szültem, a végén is kaptam, így semmit nem éreztem.8óra telt el az első fájdalom óta(de nem is hiányzott a fájdalom!)

a másodikkal mire beértünk, a doki közölte(az ügyeletes) itt van mindjárt a baba, itt a feje! mondom mi van? én kérek fájdalomcsillapítót, végig azon vitatkoztunk, hogy nem lehet már, és 10perc alatt megvolt a baba, viszont teljesen bepánikoltam, a végén majdnem elájultam(attól pánikoltam be, azt hittem iszonyúan fog fájni, igaz akkor is nagyon fájt már, de adokinak cska annyit kellett volna mondania, hogy ennél jobban már nem fog fájni..) szóval ez így rossz volt, hogy fejben nem készültem fel rá!(az első fájástól 3 óra volt a baba születése)

a harmadik babánál pedig az első fájásnál rohantunk, hogy biztos szülni fogok, és még akarok fájdalomcsillapítót kapni, mire beértem az ügyeletes(szerncsére más volt) mondta itt a feje! te jó ég ezt nem hiszem el, de teljesen beletörődtem, hogy ha egyet már kibírtam ezt is kifogom bírni, és annyira higgadtan vezette le a szülést, tényleg teljesen normális, átélhető érzés volt, úgy éreztem hogy nem is szenvedek!(1,5óra telt el az első fájás és a baba születése között)

szóval fejben kell rá felkészülni, de baromira fáj! viszont túl lehet élni, sőt szépen is meg lehet élni, csak jó orvos kell hozzá( viszont, ha elhúzódik a vajúdás érdemes fájdalomcsillapítót kérni legalább az elején, amíg nem tágulsz, mert nagyon ki fogsz merülni, a végén úgysem adnak már, ott fogsz mindent érezni:))

Nincs két egyforma terhesség és szülés!

A második szülésed biztos hogy másabb lenne..

Én is túlhordtam pár nappal és nekem is bekötötték az infúziót. Hajnal háromnegyed hatkor vittek be a szülőszobába és délután háromnegyed négykor született meg a kisfiam. Akkora már teljes eszméletvesztés stb.

Két napig fel sem tudtam kellni, a kisfiamat is csak este kilenc órakor láttam először.

Nekem is rossz élmény lett a szülés. Bár tudtam, hogy fájni fog, konkrétan azt éreztem, hogy fetrengek a kíntól és nincs menekvés... Bár szerettem volna, de nem tudtam arra gondolni, hogy milyen jó, mindjárt megszületik... Utána csodálatos volt a kezembe fogni a drágámat, imádom, ő a szemem fénye, de a második kismókus többek között azért is várat magára, mert engem nagyon megviselt a szülés. Azt nem bánom, hogy fájdalomcsillapítás nélkül szültem, mert az a legbiztonságosabb és a fő, hogy a kicsinek a legjobb.

Ezért a másodikat majd csak akkor akarom vállalni, ha érte is vállalni tudom a természetes szülést.

Megértem, és egyet értek veled, bár nálam pont fordítva volt. Féltem tőle énis. Túlhordtam párnappal, lehet hogy ez könnyített-nem tudom.

Nem igazán fájt ez a szülésem, inkább nyomást éreztem, később azért fájt, mert bekötötték az oxitocin infúziót... Lehet nálad is a második sokkal kevésbé fog fájni. A beöntéses móka után 11.45-kor feküdtem fel a szülőágyra, és 13.59-kor megszületett a kisfiam. :D

Sziasztok!

Én 3 gyereket szültem fájdalomcsillapitó nélkül,mert attól jobban féltem mint a szülés fájdalmaitól.Én azt mondom abszolut ki lehet bírni,persze nem mindenki birja a fájdalmat,nem itélem el azokat az anyukákat akik kérik,szerencsére már van erre lehetőség.

Hát ez nagyon nehéz kérdés. Az első gyereknél nekem elég erős fájásaim voltak, a doki rám beszélte az epidurális érzéstelenítést, utólagosan bánom, mert sokáig fájt a hátam utána.

A második gyereket minden féle fájdalomcsillapító nélkül szültem meg. A két szülés nem volt egyforma. Az első 8 órán át tartott, a második pedig kb 2-3 órán keresztül. Ha újra szülnék ismét fájdalomcsillapító nélkül szeretném, de ez igazán a szülőszobán dől el, akkor éppen hogyan tudod elviselni az adott fájdalmat.

Sok erőt, kitartást kívánok a szüléshez és sok boldogságot a csöppséghez ;).