Szüleink szerepe jövőnk alakulásában. (beszélgetős fórum)

Erre mit írjak? Valószínűleg gondatlan vagyok, mert nálunk ez előfordult.

Nem órákról van szó, csak percekről, amíg elmosogattam vagy betáraztam a mosógépet.

Miért más a kettő?

Mert egy darabig más a napirendjük. Nehezebb összeegyeztetni, így értelemszerűen kevesebb időd marad másra.

Nem soha nem hagytam ott a kicsit a nagyra.

De ha belegondolsz mikor egy gyermeked van akkor is megoldod ezt! Miért lenne más ha több van?

A rábízást nem úgy értettem, hogy otthagyod őket egyedül.

De sosem fordult elő, hogy azt mondtad a nagynak, hogy játsszon egy kicsit a picivel, amíg elmosogatsz?

Nem a felelősség áthárításáról beszélek, az egyértelműen az anyáé.

Igazad van, sőt még tovább tudnám visszavezetni ezeket az okokat, amiket írt írtál, csak nem akartam ilyen "mélyre" menni .... :o)

A volt osztálytársamról azért írtam csak ennyit, mert ő ennyit osztott meg velünk, és nem kezdtem tovább boncolgatni .... pedig lenne mit. :o))

Tudod én még 5 percre sem biztam rá a nagyobb fiamra a kissebbet, pedig több mint 8 év korkülönbség van közöttük!

Először is azért, mert az első gyermeknél is meg tudtam oldani a dolgaimat, pedig akkor nem volt testvér, a másik ha éppen akkor történik valami, nehogy már a gyereknek okozzak traumát, a harmadik pedig, hogy az én feladatom a gyerekre való vigyázás!

De nem biztos, hogy vigyáznia kell rájuk. Ehhez kevés az információ.

És az sem mindegy, hogy ha vigyáznia is kell rájuk, mennyi időt vesz el az ő életéből. Minden normális családban előfordul, hogy a nagy vigyáz a kicsire alkalmanként.

Ez nem egyenlő a gondozás átvállalásával.

Az biztos, hogy egy életen át cipeljük magunkkal, amit a szüleinktől kaptunk, vagy nem kaptunk. Bennünk van. Hatással van életünkre, személyiségünkre, döntéseinkre.

De hogy ki mennyire tud tanulni belőle, sőt, jót kihozni akár szomorú sorsából is, az egyén, személyiség függő. Amihez még hozzájön a majdani környezete is, akik szintén hatással vannak rá. Nem mindegy, hogy milyen lesz a társa, milyen barátokkal veszi körbe magát.

Hiszen minden és mindenki befolyásolja életünket, hatással vagyunk egymásra.

Nem lehet előre megmondani, milyen hatással lesz ez egy gyerekre, hány gyereket fog szülni majd. De az biztos, hogy hatással van rá.

Igazad van, de az indító hsz-ből igazán nem derül ki, hogy a nagylány feladata ellátni a kicsiket.

Lehet, hogy anyuka, bár mártírként, de csinálja.

Szerintem mindenkinek van az életben kisebb-nagyobb terhe amit cipel!

A baj csak abban van, ha Anyuka nem magának szüli a gyermekeket, hanem "másnak"!

Szerinted gyermekkor elvesztése nem nagy teher?

Azt én is, persze. Csak az a gyanús a kedves mamában, hogy 3ig semmi baj nem volt... aztán meg hirtelen baj lett...

Vannak nagycsaládos ismerőseim és az anyukák egyöntetűen azt vallják, hogy három után már harminchármat is képes az ember koordinálni, annyira rutinból csinálja... :)

Igen, nehéz feldolgozni, ez tény.

Viszont nem mindegy, hogy 10 kilós a teher, vagy 50.

Azért tartom fontosnak, mert nem mindegy, hogy már a gyermekvárás időszaka is ilyen volt, vagy csak utólag alakult így anyuka szemlélete.

Ha a terhességek alatt is ez volt, akkor nagyobb a veszély, hogy a lánynak nem lesz gyereke, hiszen az a kép rögzült benne, hogy a várandósság is elrontja az életet, így jóval több a feldolgoznivaló.

Amit írsz, az a mai modern társadalom, ha úgy tetszik az elmúlt 50 év gondolkodásmódja. Még a századelőn is ez volt a normál családmodell, csak mostanra lettünk olyan finnyásak, hogy a gyerek dolga csak a játék. A nagymamámat még pálcával kergette haza az anyja, hogy: én megőrülök a gyereksírástól, te meg egész nap csak játszol??? A nagyi 8 éves volt ekkor.... És mégis lett két gyereke. Szóval azért sok száz évig a gyereknek dolga volt segíteni az anyját a gyereknevelésben, és mégis fennmaradt az emberiség...

Fenntartom, hogy ez nem elég ahhoz, hogy valaki ne akarjon gyereket... ott mélyebb okok vannak.

Miért fontos, hogy mikor alakult ki ez az Anyukában? Hiszen vállalta őket!

Már bocsánat de nem a testvér vállalta őket! A felelősség mindig a szülőké!

Egy felelőtlen döntés tönkre tehet egy egész családot!

Szerintem az is csoda ha egyáltalán vállal gyermeket az akinek a feladata a testvéreire való vigyázás már gyermekkorban is.

Egyetértek.

Hétvégén voltam osztálytalálkozón, és az egyik lány pont hasonló körülmények között nőtt fel ..... nem volt ugyan 5 kisebb tesója, csak kettő, de azok jóval fiatalabbak, így gimis korától gyakorlatilag rá maradt a kicsik nevelése, ellátása, míg az anyjuk dolgozott. Ez a lány a bátor, önmegismerő utat választotta, de mégis tudatosan úgy döntött, hogy nem vállal gyereket, mert "élni" szeretne végre.

Azt is érdekes lenne megvizsgálni, mikor alakult ki ez az érzés anyukában.

Most, hogy megvan a 6 gyerek, vagy már a 3. után nem akart többet?

Nehéz kérdés:)

Elképzelhető, hogy nem lesz gyereke, mert azt nehezen tudom elképzelni, hogy az első három gyereket ajnározza anyuka, a kicsiket pedig ostorozza.

Valószínűleg az egész légkört áthatja az elkeseredés:(