Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Cikkek » Hobbi & Otthon témák » Dália, a kölyök komondor, mesél nekünk cikk

Dália, a kölyök komondor, mesél nekünk


Szervusztok, itt még nem mutatkoztam be. Elárulnom nektek is, hogy ki is vagyok. Dália a nevem, hat hónapos komondor leányként élek a világban. Ideje pótolni, hogy megismerkedjünk, mert lehet, hogy jól fogtok szórakozni a történeteimen. Legyen ez az első része a sztorinak, aztán meglátom lesz-e még kedvem tollba mondani Ildi gazdinak, aki egyébként imád írni.
Dália, a kölyök komondor, mesél nekünk
Dália, a kölyök komondor

Sok-sok minden történt mostanában. Például kinőtt az összes fogam és negyven kilós lettem. Ki tudok kukucskálni a kapu fölött is, ha, akarok, és jól mulatok azon, ha valaki nem számít rám.


A gazdiék nagyon elfoglaltak, mert Főnök gazdi és Ildi gazdi, valamilyen fontos helyre mennek minden reggel autóval. Úgy köszönnek el nap, mint nap, hogy legyek jó, meg ne haragudjak rájuk, hogy itt hagynak, de meg kell keresni a husikára valót.


Ildi gazdi, amikor hazaér, első dolga, hogy friss vizet kapjunk a pulikkal, és enni adjon nekünk, utána eltűnik a házban. Ennek ellenére sosem unatkozom. A négylábú társaimmal nagyon jóban vagyunk, időnként együtt találunk ki csínytevéseket. Nefelejcs a legfiatalabb puli, kitalálja, mit kell tevékenykedni, én meg végrehajtom, mert nagyon jókat mókázunk. Ilyenkor a gazdi mindig ránk szól, meg nevet rajtunk, és kicsit arrébb, játszik velünk. Elkezdtünk ásni a kertben. Igazából úgy indult, hogy a pulik ki akartak lakoltatni valami négylábút a föld alól, de az elment, a gödrök viszont egyre tágasabbak lettek. Elsősorban én és Nefelejcs dolgozunk a projekten, de alkalmanként mindannyian besegítettek, Szeder, Csutak és Bokréta is. Azt mondta Ildi gazdi, hogy őt nem zavarja, ha egy kicsit ásunk, de István gazdi mindig kilátásba helyezi, hogy betömi a gödrünket. Hétvégenként meg is teszi, eltünteti a verejtékes munkánk gyümölcsét. Ám nem bánjuk! Hurrá! Lehet, újra ásni!


Mivel kiállítási kutya (is) lettem, sokat gyakorolunk a gazdival. Szeretek tanulni, mert a gazdi elővesz egy ilyen kis csattogó izét (klikkert), és ha azzal kattingat, akkor utána mindig ad valami finomat egy-egy feladat megfelelő elvégzése után. Ez egyelőre nem nehéz. Voltunk már több kiállításon is, mindenhol jó eredményeket értem el. Igaz, hogy ehhez kicsit ki kellett pucolni a bundámat, de olyan meglepetés várt Miskolcon, hogy megérte. Az irhámat „Macerálós néni” szokta rendbe rakni, őt a gazdiék kutyakozmetikusnak nevezik. Díjaztam, hogy csinos lettem, mert a kiállításon találkoztam az anyukámmal és az első gazdijaimmal, akik 11 hetes koromig neveltek és szerettek. Akkor már nagyon örültem, hogy megfürdettek, mert a régi gazdimék nem olyan sárosan láttak engem, mert mit gondoltak volna rólam, ha otthoni toalettemben jelenek meg? Ha már ott voltam, akkor már megmutattam magam a bírónak és nagyon jól akartam csinálni. A végén kaptam egy kupát, ami nem tudom mire jó, mert a vacsorám nem fér bele és inni sem tudnék belőle, úgyhogy rábíztam a gazdikra. Az első gazdimék is nagyon büszkék voltak rám, pedig csak futottunk egy ringben. Jó sok fényképet csináltak rólam is. Képzeljétek az anyukám viszont minden versenyt megnyert. Ami természetes, hiszen az én anyukám a legszebb a komondorok között.

Aztán mikor már nagyon fáradt voltam elbúcsúztunk, és gazdiékkal bepakoltunk az autóba, és haza indultunk. Az úton nagyon jót aludtam.


Most is elálmosodtam, ezért elköszönök. Majd jövök és mesélek még.




Írta: d5bae51d10, 2019. június 15. 09:35
Fórumozz a témáról: Dália, a kölyök komondor, mesél nekünk fórum (eddig 20 hozzászólás)

Ha ez a cikk tetszett, az alábbiakat is ajánljuk figyelmedbe:


Minden jog fenntartva © 2005-2019, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook