Szorongó kötődés- szerelem vagy kötődés? (beszélgetés)
Még a legnagyobb szerelem idején is van hullámzás!
De néhány év múlva mindenképp megindul az idegi, kémiai átalakulás!
Ha neked ugyanaz az érzés kell - akkor jöhet egy új szerelem...
Nincs más megoldás!
De tényleg jó, ha segítséggel dolgozol ezen!
Pszichológushoz fogok járni, ez már biztos! Beszéltem is már vele a konzultációról!
Tudom, és nem szeretném őt megölni sem magamat! Szeretnék dolgozni ezen!
Csak nem tudom most miért érzek máshogy iránta mint eddig? Normális érzés e ez? Ilyeneken agyalok mert megijeszt a dolog, hisz szeretem őt.
Azt gondolom, hogy egyszerűen "túltolod" az érzelmeid zuhatagát!
Állandóan 120% visszajelzés kell neked, és ha nem kapod meg folyamatosan, elbizonytalanodsz és félni kezdesz.
És ez a bizonytalan kötődés fő ismérve!
DE!!!!
Vigyázz, mert ez borzasztóan fárasztó a társnak!
Egyszerűen ki fog égni az elvárásaidtól!
Hidd el, akkor is szeret, ha nem veled foglalkozik éppen! Neki is kell a pihenés! Testileg és lelkileg is!
Nem ártana neked egy segítő csoport, ami kivezetne ebből a csapdából, mert tönkreteszed magad - és kedvesed!
Sziasztok!!*
Egy 24 éves nő vagyok, akinek van egy 2,5 éves kapcsolata, amiben volt egy kisebb szünet/ szakítás, ami megérintett érthetően, de sikerült megbeszélnünk és megpróbáljuk újra újult erővel! Van, hogy meg kérdezem magamtól: amit érzek, az szerelem vagy csak kötődés?
Szorongó kötődésű vagyok, és ez a kérdés néha teljesen eláraszt. Szeretem a páromat, kötődöm hozzá, vele akarok lenni, ha történik velem valami neki mesélem el elsőnek, olyan mintha a legjobb barátom is lenne egyben, most mégis vannak napok, amikor nem érzem azt a régi lángolást, azt az izgatott várakozást, amit korábban. Ilyenkor megijedek, és azon kezdek gondolkodni, hogy mi van, ha már nem vagyok szerelmes, csak kapaszkodom.
A szakítás után, amikor újra együtt lettünk, mintha bennem maradt volna egy seb. Félek örülni, félek előre gondolkodni, mert attól tartok, hogy ha beleengedem magam, újra fájni fog, mintha érzelmileg kicsit bezárkóztam volna (a szakítás nem megcsalás meg ilyenek miatt volt)
Szorongó kötődőként hajlamos vagyok mindent túlértelmezni. Ha nem érzem a lángolást, azt hiszem, baj van. Ha néha idegesít egy szokása, bűntudatom lesz. Ha nem várom izgatottan minden alkalommal, azt gondolom, ez már nem szerelem. Pedig közben fontos nekem, hogy jól legyen. Jólesik nézni, ahogy alszik, betakarom, ha fázik, számít, hogy boldog-e. Ha valaki bántja vagy rosszat mondd róla, akkor bevédem egyből. Szeretek vele nevetni, szeretem a mosolyát, azt, ahogyan gondoskodik rólam, a szenvedély köztünk nagyon megvan, a szeretkezés nagyon jól működik, egy hullámhosszon vagyunk nagyon, hetente 4-5 vagy több alkalommal szeretkezünk!
Fáj a gondolat, hogy elveszíthetem, és nem akarom, hogy más lánnyal legyen. Vele szeretek lenni. Vele szeretnék jövőt, családot. Csak olyan mintha ez a seb elvakítana…
Tudom vannak hullámvölgyek a kapcsolatban, lehet ez is most éppen egy hullámvölgy.
Valakivel volt már hasonló?
Kérlek, ne kövezzetek meg, nem szeretnék negatív hozzászólásokat!…
További ajánlott fórumok:
- Mi jut eszedbe az előző szóról? Gondolkozzuk a szerelemben-párkapcsolatban.
- A szerelem halála....miért fordul el tőled az aki "szeret"?
- (CSAK) Idézetek - Szerelem, becsület, barátság, érzelem, csalódás, stb.
- Az első nagy szerelemre tényleg egész életedben emlékezel?
- Mi lehet a viszonzatlan szerelem karmikus oka?
- Ki lehet csak úgy szeretni valakiből, mi történhet egy szép szerelemmel, melyben mindketten azt hittük, a másik a nagy Ő?