Szorongással küzdő emberek! (beszélgetős fórum)

Sziasztok. Új vagyok a Hoxán :D

18éves vagyok, 2éve vannak pánikbetegség szerű tüneteim. Járok pszichomókushoz, azonban még semmi konkrétumot nem mondtak. Érdemes lenne pszichiáterhez mennem? Ingyen tudnék járni hozzá.

A probléma az már mindenre kiterjed, közlekedéskor, iskolában is szorongok, vannak/voltak(és gondolom lesznek) rohamaim, gyomoridegem van.

Érdemes pszichiáterhez járni?

:/

Bizony:(...

Szörnyű dolgok ezek.

Kedves fórumindító!

Örülj,hogy" csak ez" a betegséged van.

Tudom,ez sem könnyű!!!!!!Nekem is van sok szorongásos betegséggel küzdő ismerősöm,ezért tudom mi a gondod.Ők is nagyon szenvednek.

A barátaim között akadnak olyanok,akik pszichiátrián dolgoznak.

Húúú,inkább nem is merem leírni miket mesélnek....

A skizofrénia az egyik legalattomosabb,legfélelmetesebb,és a"legelszomorítóbb"betegség!!!!!Meséljek róla???

Valószínű, hogy nálam is ez van. Testi tüneteim vannak. Szédülök hónapok óta. Akkor a fül orr gégész fül problémára fogta. Azóta sem javul, emellé most egy hétig erős hányingerem volt. Erre meg egy kis arcüreg gyulladás volt az indok.

Háziorvosomnak mondtam hogy bármilyen tünetet tudok valósan átélni, pl napokig zsibbadt a jobb lábam, látásom sem érzem tökéletesnek. Valódi agy baj tüneteim vannak.

Most írt fel szorongás oldót, egyéb vizsgálat fel sem merült.

Én nem mondtam,hogy egyszerű!

De teszek róla,hogy nekem az legyen!

Ez nem így megy,hogy megengedem e magamnak vagy sem?!Annak idején 18évesen én sem engedtem meg magamnak.Iskolába jártam,akkor érettségiztem,barátom volt,normális családom,barátnőim...aztán jött és borított mindent.

A betegség nem örökölhető,de a hajlam igen.

Ezt senki sem érti,csak aki megjárta már ezt az utat.

akad néha, vagy is inkább ritkán:)

az biztos,hogy én nem fogok szorongani,pánikolni esetleg depressziózni,döntés kérdése,nem engedem meg!Van ezen kívül úgy is pár dolog ami megnehezíti az életem.....nem kell több hülyeség!

Ez nagyon-nagyon fontos, amit írsz és így igaz. DE: én azt mondom, hiába van meg a másik felünk, ha éppen olyan élethelyzetbe kerülünk, hogy rengeteg a gond, a probléma..., ilyenkor a szeretet sem tud néha átsegíteni a dolgokon, hiszen szeretetből például nem lehet megélni, rezsit fizetni stb. Persze nagyon jó, ha megfelelő társ van mellettünk, akkor az ember sokkal magabiztosabb és nem esik olyan hamar kétségbe...

Remélem érted, hogy mire gondolok....

Szia!

Leírnád nekem pár sorban ,hogy hogy kezdődött és hogy milyen tüneteid voltak,meg a gyógyszereket ,mert én egyenlőre dúrván 8 hónapja küzdök,de gyógyszer nélkűl próbálkozom,de vannak szörnyű napjaim mikor szívesebben feladnám az egészet,de hajt az hogy még fiatal vagyok (27),és még családot szeretnék stb.!

Szerencsére én már nem vagyok küzdő,mert a gyógyszer megoldotta helyettem.

Most lesz már.végén 4éve ,h kezdődött.

Hosszú,borzalmas út volt ez...mára már jól vagyok,Hála A Jó Istennek!

Hiába volt annak idején sportolás,joga,meditáció,kinezilógis,pszichológus....bárki...semmi nem volt jó.

"Feladtam" és az utolsó reményem a gyógyszerbe volt.

Sikerült és pár hónapja ismételten önfeledten élhetem az életem!!

Nekem generalizált szorongásom volt/van!

Az ember éhesen, mocskosan jön a világra. Ettől kezdve minden csak rosszabb lesz :)

Mondjuk tölts el néhány napot egy onkológiai osztályon..., vagy a sebészeten a végtagamputáltak között. Mindjárt másképp látod a világot.

Minden csupán viszonyítás kérdése...

Sziasztok!

Azért indítom ezt a Fórumot,mert Én is ezzel a betegséggel küzdöm és szeretném tudni,hogy Ti Fórumozók mikkel próbálkoztatok és egyántalán milyen tüneteitek van/voltak.

Vagy csak írjátok le,hogy ki hogy áll a javulás terén és ha leszünk páran talán még egymásnak is tudunk segíteni!:-)