Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Szorongás, idegesség - szex fórum

Szorongás, idegesség - szex (beszélgetős fórum)


19. zsuzska82 (válaszként erre: 18. - Csipkerózsika)
2009. febr. 24. 11:39
Előttem nem nagyon volt komoly kapcsolata, nem élt együtt senkivel.
18. Csipkerózsika (válaszként erre: 16. - Csipkerózsika)
2009. febr. 23. 20:33
És a korábbi kapcsolatai?
17. zsuzska82 (válaszként erre: 16. - Csipkerózsika)
2009. febr. 22. 21:54
Én is erre gondoltam, beszélgettünk is róla. A családja "szinte" tökéletesnek mondható, a szülei nagyon szerették és szeretik, törődnek vele, jó a kapcsolatuk. Gyerekként cserfes, érdeklődő, központi volt, 18-20 éves kora körül változott ilyenné, ekkor elkezdte a főiskolát és elköltözött otthonról albérletbe. Az mondjuk eléggé megviselte, elmagányosodott abban az időben, és nem volt felhőtlen a kapcsolata akkor az apukájával. Sokat veszekedtek, de semmiféle lelki terrornak nem volt részese, szóval nem találtunk a fiatal korában hibát...
16. Csipkerózsika (válaszként erre: 14. - Zsuzska82)
2009. febr. 22. 21:43
Én egyébként arra lennék kíváncsi, hogy a párodnak milyen gyerekkora volt. Mert a beteges szorongása és visszautasítástól való félelme arra enged következtetni, hogy korábban valaki elutasító volt vele és folyton cseszegette...
15. Csipkerózsika (válaszként erre: 14. - Zsuzska82)
2009. febr. 22. 21:41
Elvileg jár tb alapon, csak a gyakorlatban ez arra szokott korlátozódni, hogy első alkalommal kicsit elbeszélgetnek az emberrel, utána meg felírnak egy csomó gyógyszert, aztán legközelebb már nincs beszélgetés, csak a recept, és újra és újra... Legalábbis én ezt tapasztaltam. Ha az ember azt akarja, hogy igazán lelkiismeretesen foglalkozzanak vele és figyeljenek rá, azt sajnos meg kell fizetni. De még így is megéri, a lelki egészség a legbecsesebb kincs a földön...
14. zsuzska82 (válaszként erre: 13. - 6087d9753d)
2009. febr. 22. 20:43

Az a baj, hogy nem tudom, hogy "jár-e" a pszichológus tb alapon. Vagy az olyan is... ?

A mással vigasztalódás nem jöhet szóba, mert szeretjük egymást, és vele szeretnék boldog lenni. Sokszor persze egy szexi fiút levetkőztetek a szememmel és éjszakánként szexszel álmodom, de attól nekem még ő kell. :)

13. 6087d9753d (válaszként erre: 1. - Zsuzska82)
2009. febr. 22. 20:38

Nem ismerek pszichológust, még nem volt szükségem rá,de a barátodnak mindenképpen kellene. Szerintem az orvosotokhoz kellene elmenni elsőként és ő ajánlani fog szakembert, remélhetőleg nem a saját költségetekre, mert egy (egyszerű) pszichológus 7000ft/óra Évekig is tarthat, annak viszont nincs értelme, ha aztán meg azért dolgoztok...

Minden hosszú kapcsolatban élők sok dolgon mentek át, többek között én is és azt hiszem erős akarattal, mindent meg lehet együtt oldani! Az viszont, hogy ilyen "silány" legyen a szexuális élete valakinek, más miatt, az nagyon gáz... szerintem addig vigasztalódhatnál e mód mással! "Csak szex és más semmi...!" ;)

12. Fiatal nő (válaszként erre: 11. - Zsuzska82)
2009. febr. 22. 20:36

Igen, olykor sikerül leküzdeni a gátlásosságomat, de ehhez nekem az kell, hogy a másik közeledjen felém, magamtól nem állok le csevegni senkivel. Majd ha érdeklek valakit, odajön... :-(

Van párom, igen, bár nem élünk együtt, de szinte minden szabadidőnket együtt töltjük, mások szerint olykor túl sokat is vagyunk egymással. :-)

11. zsuzska82 (válaszként erre: 9. - Fiatal nő)
2009. febr. 22. 20:32

Tehát néha úrrá tudsz lenni rajta?

Párkapcsolatban élsz?

10. Fiatal nő (válaszként erre: 9. - Fiatal nő)
2009. febr. 22. 20:30
Bár én családon belül és a párom mellett is inkább a visszahúzódó és csendes emberke vagyok. Baráti társaságban van olykor, hogy nagyon fel tudok szabadulni. Bár ez is ritka. :-S :-(
2009. febr. 22. 20:29

Én is szinte ugyan ilyen vagyok, mint az említett férfiú... :-(

De azért próbálok rajta urrá lenni és azért szokott is sikerülni.

8. zsuzska82 (válaszként erre: 6. - Spinneli)
2009. febr. 22. 20:29
Ő is idegenkedik nagyon, de az évek óta tartó huzavona és az, hogy érzi, hogy tönkremehetünk ebben rábírta arra, hogy elfogadja az orvosi segítséget.
7. zsuzska82 (válaszként erre: 5. - Pemete)
2009. febr. 22. 20:27
Azt hiszem, hogy ő is belátta ezt már, és azt mondta, hogy ha muszáj, elmegyünk pszichológushoz. Egyelőre az ára tart vissza minket, sajnos kicsit várni kell, míg megengedhetjük magunknak, de ha ez kell a boldogsághoz, akkor el kell menni orvoshoz és kész.
6. spinneli (válaszként erre: 4. - Zsuzska82)
2009. febr. 22. 20:26
ez egy jó jel, az emberek többsége pláne a férfiak nagyon idegenkednek a segítségkéréstől, pszichés problémák esetében pláne.
5. pemete (válaszként erre: 1. - Zsuzska82)
2009. febr. 22. 20:24
Kísérd el egy pszichológushoz. Egy szakember biztos, hog tud segíteni ezen a problémán. Ha eddig nem sikerült közösen megoldanotok, akkor ezután sem fog! Segítségre van szüksége, hogy leküzdje a félelmeit. Tudom, hogy nem egyszerű egy férfit, a teremtés koronáját rábírni, hogy pszichomókushoz menjen, de azért egy próbát megérne a dolog!
4. zsuzska82 (válaszként erre: 2. - Spinneli)
2009. febr. 22. 20:24

Köszönöm!

A segítség annyit is jelenthet, hogy valakinek volt hasonló és pl. ilyen és ilyen orvoshoz fordult, szóval nem zárkózunk el a dokitól.

2009. febr. 22. 20:23
Hát, ha ezen sokat veszekedtek, az nyilván nem segít a dolgon. Úgy még jobban frusztrálja a dolog, mert, hogy Téged is zavar, így ez már egy ördögi kör. Egyértelmű, hogy külső segítség nélkül nem lesz megoldás. Mindenképpen pszichológus, esetleg pszichiáter kell. De ehhez neki kell elmenni.
2. spinneli (válaszként erre: 1. - Zsuzska82)
2009. febr. 22. 20:22

ez nagyon súlyos probléma, nem hiszem, hogy laikusoktól megfelelő segítséget kap, én ajánlom, hogy keressetek egy szakembert, mert ezek a problémák, csak mélyülni fognak.

kitartást a párodnak, és neked is.

2009. febr. 22. 20:19

Elég nagy problémám van. A párom sajnos úgy néz ki, hogy már-már mániákusan szorongó. Nagyon visszahúzódó, bár saját környezetében (pl. család, barátok, vagy velem) nagyon szórakoztató, központi figura. Idegen környezetben viszont nagyon visszahúzódó. Ez azért van, mert fél, hogy kinevetik, hogy hülyeséget mond, egy ideg az élete, hogy ne szóljon hozzá senki, mert fél, hogy felsül, meg egyáltalán, hogy rá figyel akkor mindenki. Évekbe telik, míg ez átalakul nála, és akkor végre feloldódik és tud "normálisan" viszonyulni az illetőhöz. De pl. a munkahelyén másfél éve dolgozik, és még nem jött az el, hogy ne stresszesen menjen dolgozni, vagy félelemmel, hogy aznap milyen "szereplések" várnak rá.


De persze a nagy gondom nem ez. Hanem annyira fél a visszautasítástól, vagy attól, hogy elront valamit, attól, hogy neki kell tennie valamit, hogy a szex sem megy már nekünk sajna. 5 és fél éve vagyunk együtt. Az elején távkapcsolatunk volt két évig és általában én kezdeményeztem. De az elmúlt 3 és fél év az azzal telt, hogy ő nem mer kezdeményezni, én meg már megalázva érzem magam és én meg már nem akarok kezdeményezni.

Az évek alatt kiderült, hogy a szorongása miatt képtelen önmagát adni szex téren, fél, hogy elbénáz valamit. Kéthavonta egyszer jó, ha összejön a szex (27 évesek vagyunk!!!), pedig nagyon szenved a szexhiánytól, de majd megőrül, mert képtelen kezdeményezni, ha pedig én kezdeményezek, akkor meg nem tudja elengedni magát. Évek óta ez az egyetlen konfliktus közöttünk, de ez olyan szinten rányomja a bélyegét a kapcsolatunkra, hogy sokat veszekszünk miatta. Sokat szorong és idegeskedik, mostanában már elkönyvelte magát "nem normálisnak" és életképtelennek tartja magát. Ő is tudja, hogy ez nem normális dolog, de képtelen változtatni, úgy érzi, hogy ez nem elhatározás kérdése, hanem ez egy "defekt", amin nem tud változtatni, pedig nagyon szeretne.

Elnézést, hogy hosszú voltam, de már az jól esett, hogy leírhattam. Ha valakinek van hasonló tapasztalata, vagy jó módszere/orvosa/bármije erre a problémára, örömmel várnám.

Köszönöm!

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook