Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Szorongás........ fórum

Szorongás........ (beszélgetős fórum)


2011. ápr. 26. 17:01
Én is szorongós vagyok.
21. c1e9612cd3 (válaszként erre: 17. - Nikike1988)
2011. ápr. 26. 15:43
én a Xanax/ Frontin-hoz férek hozzá (apum azt kapja receptre, és az övéből kérek), így azt próbáltam ki. Először csak alkalmanként, amikor úgy éreztem, vettem be, meg amikor a cigiről akartam leszokni. Aztán rájöttem, h jó, és attól függetlenül, h este veszem be lefekvés előtt, másnap is higgadtabb, nyugodtabb vagyok. Uhogy most minden este 0,25 mg-ot bekapok, és jól vagyok.
2011. ápr. 23. 06:56

Ezt a videót nem csak a szorongóknak ajánlom....a könyvben sok hasznos gyakorlati tanács is van amit érdemes kipróbálni.


[link]

2011. ápr. 22. 14:19
na meg pl ma el akartam menni cipőt venni de olyan szinten felidegesítettem magam azon hogy egyedül kéne mennem stb... hogy inkább el sem mentem..Ez a legrosszabb amit tehetek.....:(
2011. ápr. 22. 14:16

nálam pl az is van hogy akármilyen izzadásgátlót próbáltam egyik sem "hatott".Izzadtam ugyan úgy..

és most egy ilyen gyógyszetári izzadásgátló löttyöt használok kb hetente 2szer.ez az egy ami megakadályozza az izzadást nálam:( nálatok is van ilyen tünet?

17. Nikike1988 (válaszként erre: 13. - C1e9612cd3)
2011. ápr. 22. 14:12

szia..

Én az érettségit hagytam félbe a szorongás és depresszió miatt sajnos...

2 év eltelt de most remélem be is fogom fejezni..

Nagyon nehéz dolog ez:(

milyen szorongásoldó az amit szedsz ha megkérdezhetem? én gyógynövényes nyugtatókat próbáltam(sedacur forte,nervenpflege) de egyik sem volt jó..Nem bízok már az ilyesmiben sem..

16. Csipkerózsika (válaszként erre: 9. - B269c1fc64)
2011. ápr. 22. 14:12

Abszolút egyetértek. A Most hatalma is erről szól.

Ez egónk, vagy inkább nevezzük elmének, előre vetít jövőbeli - többnyire rém- képeket, vagy folyton a múlton rágódik, mi belemerülünk ebbe, és izgulunk, nem tudunk a jelenben lenni: ez a szorongás.

Attól szorongsz, hogy 77-szer elképzelsz egy későbbi időpontban bekövetkező eseményt, így annak a jelentősége megnő, és míg sor nem kerül rá, addig észre sem tudod venni, - és főképp nem élvezni - az adott pillanatban körülötted folyó dolgokat.

Szerintem is gyógyítható, már ha betegségnek tekintjük: meg kell tanulni elengedni a jövő- és múltbeli képeket, és minden percben jelen lenni. Elfogadni azt, ami van, úgy ahogy van. És azt is, hogy a dolgok esetleg a jövőben nem a mi akaratunk szerint fognak alakulni, elengedni az akarást.

Sokkal egyszerűbb, mint gondolná az ember. És órási tehertől szabadulhat meg...

15. Nikike1988 (válaszként erre: 6. - Bucóka20)
2011. ápr. 22. 14:04

detto......

ez a nem átélni hanem inkább túlélni dolog.. Nagyon jól megfogalmaztad .Ezt sokszor érzem én is:(

14. Bucóka20 (válaszként erre: 9. - B269c1fc64)
2011. ápr. 22. 10:01

Ezt nem értem.

Mi köze lenne az egónknak a szorongáshoz?



Én nagyjából tudom ill. sejtem,hogy nekem miért alakult ki.

1.Öröklött hajlam,apukám részéről

2.Gyerekkoromban is izgulós,szorongós típus voltam

2.Első szerelem,ami varázslatosan indult,végül a porba tiport(hazudott,megcsalt,átvert,kihasznált...)Majdjött a felismerés,h mit tettek velem?!De akkor már "késő" volt,elindult a lavina...


Szóval nálam így kezdődött.


Valaki írta,h ezt nem lehet meggyógyítani.Ez szerintem is így van.Csak meg lehet tanulni kezelni és elfogadni.


Sokan vagyunk,rengeteg kiváltó ok lehet,de a cél mindenkinek ugyan az.Meggyógyulni!

Én bízok benne,h egyszer vissza kapom a régi életemet,vagyis nem a régi életem kell(enne),hanem a régi énem.


Vidám,mosolygós,"jövős-menős",bulizós,felszabadult,boldog,nyugodt,kiegyensúlyozott......

Ilyen már nem vagyok,csak egy része él bennem,a többi csak állarc,h ne ezzel teljen a nap 24 órája,h sajnálom magam.

13. c1e9612cd3 (válaszként erre: 12. - <Mona>)
2011. ápr. 22. 03:31

pfúúú, ez a hazudozós dolog ismerős, sajna.... Nálam is szorongást, és pánikbetegséget okozott. Az én szorongásom gyökerei azt hiszem a ygerekkoromra vezethetők vissza. Sőt, nem hiszem, ahnem tudom. Voltak nagyon rossz időszakaim, és voltak nagyon jók. Én nme hiszem, h ez gyógyítható betegség lenne. Max. megtanulja kezelni az ember, és megtanulja, h hogyan tegye jobbá a nehéz időszakokat. És valóban, minden egyes csalódással csak súlyosbodik a dolog. Pláne, ha sok van.

Nálam volt oylan a fősulin, h azért kellett passzív félévre mennem, mert előző félévben az egyik szigorlatról úgy vágott ki a tanár, h közölte " az A tételét 5-re tudta, a B tételét 5-re tudta, a C tétele kicsit gyengébb, de ez most 1-es..." És, h miért 1-es? Mert az általa feltett plusz 7 kérdésből, 1re nem tudtam válaszolni. Hozzátenném, h ez egy olyan kérdés volt, amit le se adott, csak kekeckedni akart, és indokot arra, h kivágjon. Ezek után elmentem újra szigorlatozni, ahol első kérdése az volt, h az anatómia szigorlattal mia helyzet? Mondtam neki, h másnap megyek. Erre széttárta a karjait, ingatta a fejét, h "hát, akkor...." Majd elkezdtem mondani a tételem, de az első pár mondat után megállított, h ő nem erre kíváncsi. Néztem, h akkor mire, mert ez már szó szerint az, amit a tankönyv ír.... Szóval, itt is kezdődött a szívatás. Elkezdtem újra, újra megállított. Nme bírtam tovább, és összeomlottam. Sztem felismerte, h mi van, mert se a szigorlati jegyzőkönyvbe, se az indexembe nem írt be semmit, csak annyit mondott, h nyugodjak le, és menjek vissza 2 hét múlva. Visszamentem, és adott egy 2-est azzal az irónikus szöveggel, h "én bízok önben..." A következő félévben egyzserűen annyira paráztam a vizsgáktól, h nem mentem el. 1 hét alatt aztán nagy unszolásra felvettem mindet, és bementem, de nme volt túl jó pont, h az előzőeken soha nem jelentem meg, és volt oylan tanár, aki csak nekem egyedül adott vizsgaidőpontot akkorra, mert már mindenki túl volt az egészen, vagy max. pótvizsgázott. Az egyik tanárnak annyira nem tetszett, h ki is vágott. Ekkor mentem passzívra. A következő 1/2 évben összeszedtem magam, és ziccer nélkül végigcsináltam a sulit ezután, de maradandó élmény a vizsga, és most azzal küzdök, h a nyelvvizsgára rávegyem magam. Aki nincs benne, az úgysem érti meg soha, ahogy a főnököm, és a környezetem se érti, h miért nem megyek már el, legalább megpróbálni. :) De ez csak a vizsgázós része a dolognak. Ez előtt a szigorlat előtt, soha enm volt bajom vizsgákkal, feleletekkel, stb.

A szorongáshoz 3 éve csatlakozott a pánikbetegség is. Soha nem diagnosztizálta orvos, megoldottam én magamnak :) Felismertem a pánikrohamot, és saját lelki erőmet felhasználva elkezdtem kordában tartani. Bezsereztem szorongásoldót, és rá kellett jönnöm, h a fokozott fáradékonyságomat is az okozta, h nem tudtam kialudni magam a szorongás miatt. Vagyis, túl éberen aludtam, ami nem volt pihentető akkor sem, ha 15 órákat aludtam. Miután ezt felismertem, már csak úgy fexek le aludni, h előtte hamm, bekapok egy kis adag szorongásoldót, és olyan mélyen, nyugodtan alszok, mint akit agyonveretek.

Most érzem, h kevésbé vagyok ingerlékeny, jobb a közérzetem, a hangulatom, stb.

Attól fügetlenül, h szorongásos tüneteim már tényleg szinte gyerekkoromtól vannak, ha így végiggondolom, régen egy örökké vigyorgó, viccelődő, allandóan jó kedélyű, bulizó,alapjáraton optimista, ÉLŐ lány voltam. Az elmúlt pár évemet pedig sokkal inkább jellemezte a sírás, a rossz hangulat, a morgás, és az, amit te is írsz, h nem igazán tudott örömet okozni semmi, és sok volt a negatív gondolat.

Most érzem, h ezek kezdenek változni :) Ennek örülök, mert ez a 3 év már hosszú volt, és ugyan többször eszembe jutott, h pszichiáterhez kellene fordulni, mert ez már nem normális, de az mindig visszatartott, h nem akarom mindenféle kemikáliával teletömetni magam.

A végső csatákat valóban magunkban kell megvívni, mert másképp nem megy.

12. <Mona> (válaszként erre: 11. - Beautykiss)
2011. ápr. 22. 00:09

A mostani paromban egyszer oriasit csalodtam.Hazudott nekem.Adtam neki meg egy eselyt,mert nem akartam/akarom olyan konnyen feladni a kapcsolatunkat.Amugy jol megvagyunk,de ez megmergezte az egeszet.

Az biztos,hogy amiota benne is csalodtam,azota erosodtek fel a szorongasos rohamaim.Vannak napok,amikor nagyon jol vagyok,es vannak olyanok amiket szinte epp,hogy tul elek.


A multambol egy megoldhatatlan,felodhatatlan dolog,hogy az exferjem ossze-vissza hazudozott rolam az ismeroseinek.

A hazassagom arra ment ra,hogy nem sikerult teherbeesnem.Utolag meg elhordott minden fele ku.nak,meg elmebetegnek.Pedig akkor meg csak szorongasos rohamaim sem voltak.

Egy normalis aranyos lany voltam,sokat nevettem,es ki voltam bekulve a vilaggal.Az ex ferjemmel lombikoztunk is,es az sem sikerult.Kozben o mas utakat keresett,ismerkedni probalt a neten,talalkozott az exbaratnojevel stb.Epp az egyik lombik kellos kozepen voltunk,amikor en ezt megtudtam,es mondtam neki,hogy nem csinalom igy tovabb,elvalok.El is valtunk,de kozben o haborut inditott ellenem,amit a mai napig nem ertek mert.

Azota neki terhes az uj baratnoje.


Persze,hogy egy nullanak erzem magam.En evegik kinlodtam,hormon injekciok,mutetek.O meg csajozott es hopp mar jon is a gyerek,en meg el lettem hordva mindennek...

Pedig aki volt mar lombikon vagy hasonlon az tudja,hogy egy nonek olyankor a legultolso gondolata kozt sincs pasizni,hisz azert kuzd,hogy attol a ferfitol terhes legyen,meg amugy sem vagyok megcsalos.Bevallanam ha igy lenne.Foleg itt nev,arc nelkul.


Az egeszben nem a valas,meg az uj baratno terhessege faj,furcsa modon a kezdeti sokk utan hamar elfogadtam a gondolatot,es meg feltekeny se vagyok a babara,ez is fura nekem.Engem az a sok alaptalan ragalom kuldott a padlora,amit azota terjeszt rolam.Meg mintha a mi hazassagunk nem is letezett volna,meg ugy allitja be mintha minden perce szornyuseges lett volna,es mintha minden rosszrol ami velunk tortent anno ,en tehetnek.


Neha ejszaka felriadok almombol es ezerrel ver a szivem,kozben azoka a szavak csengenek a fulembe amiket o mondott rolam masnak.Szornyu erzes.Kisert mint valami szellem.


Mintha kicsuszott volna a labam alol a talaj,es nem tudom,hogy kaparjam magam ossze,es hogy oruljek ujra az eletnek?!


Nem tudom,hogy lehet ezeket kezelni?Akinek van ra vmi otlete legyszi irja le!

11. Beautykiss (válaszként erre: 7. - <Mona>)
2011. ápr. 21. 23:34
Ezeken tényleg elég nehéz lehet túllépni de sajnos muszáj ami viszont iszonyatosan nehéz..A mostani párkapcsolatod,házasságod az jó? Mert én kezdetben úgy kezdtem a "változtatást",hogy arra gondoltam ami jó ,hogy már sínen van az életem.Ha Te is rendben vagy ezen a téren próbálj meg erőt meríteni a párod szeretetéből és pozitív dolgokra gondolni erősítő mondatokat összeírni és ismételgetni naponta vagy leírni milyen jó dolog történt azon a napon.Ez még kevés tudom,de én is ezt csinálom most és egész jól haladok meg a könyvek:)Ha már oda eljutottál,hogy változtatni akarsz szerintem az már nagyon jó,én évek óta most jutottam el idáig,hogy felismertem a helyzetem:(
10. Azurit (válaszként erre: 2. - Vadmalna)
2011. ápr. 21. 22:51

Én is így kiakadtam még régebben amikor beteg volt a lányom.

Úgy éreztem hogy elgyengül a lábam és összecsuklik alattam,közben remegtem,és a szívem nagyon fájt.

Érdekes,mert nekem olyan munkám van ahol ugyanígy azonnal intézkedni kellett ilyen esetekben,és soha nem éreztem még hasonlót sem,sőt nagyon is toppon voltam ilyenkor.

9. b269c1fc64 (válaszként erre: 6. - Bucóka20)
2011. ápr. 21. 22:48

Köszi a véleményed.

Nagyon szépen, képszerűen leírtad, hogy hogyan éled meg ezt. Még a napszakra vonatkozóan is.

Én rengeteg szorongó emberen segítettem.

Tudjátok mi a gond?

Az a gond, hogy nem hallgatnak arra az emberek, akik ismerik a szorongás lélektanát, hanem a saját "egójuk" szerint gondolkodnak, tudni illik az egónk tart szorongásban MINDEN ESETBEN minket.

Az egónk, akinek a "működése" kezelhető, nagyon jól érzi magát, mert te nem fogod fel, hogy ő okoz neked minden problémát.

Én ezt a felismerést és szemléletmódosítást igyekszem átadni az embereknek - eddig elég jó sikerrel.

8. Azurit (válaszként erre: 3. - Beautykiss)
2011. ápr. 21. 22:36
Szerintem én is,de most már mindegy,ami megtörtént azon már nem lehet változtatni.
2011. ápr. 21. 20:46

Sziasztok!


En is hasonlo dolgokon megyek keresztul,mint amiket ti irtok.

Szerintem a szorongas az a ismerentol valo felembol,az iranyithatalasagbol fakad,ami a megelt csalodasokbol talplalkozik es kiszolgaltatotta teszi az embert.

Az ismeretletol valo felelem:ugye nem tudjuk mi var rank,felunk,hogy mi lesz.Az iranyithatatlasag,nem tudjuk befolyasolni a jovot,nem tudunk valtoztatni a multon,es ezek miatt nem is vagyunk jelen a most-ban,vagy ha epp valami rossz dolog tortenik,nem tudunk vedekezni ellene,ez meg kiszolgaltatottsag erzest valt ki.


A multban engem rengeteg csalodas ert.Halal esetek,valas,anyagi nehezsegek.ezek majnem mind egyik pillanatrol a masikra csaptak le ram.Ha akartam volna se tudtam volna befolyasolni oket,csak meg tudtam elni,es max elfogadni azokon amin mar nem lehet valtoztatni.Ettol viszont nagyon szorongova valtam.

Felek,hogy el ne veszitsem a szeretteimet(mar akik meg megmaradtak).Felek meg ne bantsanak megint.Meg meg ezer dologtol.Ez mar odaig fajult,hogy a heten vettunk egy uj porszivot,mert a regi bedoglott,en meg ahelyett,hogy orultem volna neki,szorongani kezdtem,hogy mi lesz ha az a penz masra is jo lett volna.

Sokszor az utcara is alig merek kimenni,hogy vajon kivel futok ossze,mi tortenik majd.

Ha itthon vagyok,meg a lakason idegesitem magam,ha epp nincs elmosogatva,vagy felgyulik a hazimunka,ahelyett,hogy neki esnek es csinalnam,szorongok,mimhta egy hatalmas teher lenne rajtam.Ez mar nevetseges!Vezetni mar egyaltalan nem merek.2x is elneztem a stop tablat,szerencsere ott ult mellettem a parom es szolt,nem tortent baj,de ma mar inkabb nem vezetek,nehhogy baj legyen.Pedig nem beszelgettunk kozben,minden porcikammal a vezetesre koncentraltam es megis.

Ezektol a dolgoktol meg megy el az onbizalmam es naprol napra benabbnak erzem magam.


Mar nem tud oromot okozni szinte semmi,vagyis ugy igazan melyen,mint pl gyerekkoromban ha kaptam egy nyalokat,tiszta boldog voltam,most meg...


Nem tudom mi a kiut ebbol?

En raadasul ertem,es tudom honnan ered a szorongasom,megsem tudok rajta valtoztatni.


Bocsanat,hogy ilyen hosszu lett!

2011. ápr. 21. 16:52

Nem tudom,ti hogy vagytok vele,de én akárhova megyek mindíg a lehető leggyorsabban szeretnék túl lenni rajta.Nem megélni/átélni akarok a dolgokat,csak túlélni.Legyen ez bevásárlás,buszozás,séta...szinte akármi.Persze ez nem állandó jelleggel van így,de nagyon sokszor.

És azt is megfigyeltem már(volt rá időm)hogy a reggelek a legrosszabbak.Főleg akkor,ha a megszokottól eltérő napnak nézek elébe.Estére már lecsendesednek a dolgok,olyankor már könnyebb.Régen,amikor naon rossz állapotban voltam,csak az alvás volt jó,mert akkor olyan voltam,mint régen.Nem gyötört a szorongás,de amint felébredtem szembesültem a valósággal és minden kezdődött előről.:(

2011. ápr. 21. 16:36

Sziasztok!


Huh, durva dolgokat írtatok le... Én is szoktam szorongani, elég gyakran sajnos, de nem is gondoltam, hogy valaki annyira, hogy még egy papírt sem tud aláírni... Ez nagyon rossz lehet. :S Én leginkább attól félek, hogy mi lesz velem a jövőben.. Úgy érzem nem vagyok elég jó semmihez, és utcára kerülök majd. Legjobban viszont attól félek, hogy nem lehet majd gyerekem. Társaságba nagyon nehezen illeszkedek be, valahogy sehol nem találom a helyem, mintha földönkívüli lennék kb. :D Mondjuk ezek többsége önbizalomhiányból adódik. Meg igazából szerintem nem létezik olyan ember, aki soha nem szorongott... Max a csecsemők. Valaki írta lentebb, hogy ajánlották neki a meditálást... arról én is olvastam, hogy nagyon jó szorongás ellen és álmatlanságra is. De nem muszáj meditálni, lehet pl mandalát is rajzolni, valami nyugtató zene hallgatása közben, vagy akár teljesen csendben is. Az is egyfajta meditatív elfoglaltság, nagyon megnyugtató.

4. Beautykiss (válaszként erre: 25. - <Mona>)
2011. ápr. 21. 15:55
Szia! Itt a link én csak beírtam a keresőbe és rögtön az első volt de innen le tud tölteni és van ingyenes is én úgy töltöttem kb 20p alatt lent volt:) csak ki kell csomagolni még nem néztem meg én sem.
3. Beautykiss (válaszként erre: 1. - Azurit)
2011. ápr. 21. 15:48
Nem vagy hülye! Nekem is vannak néha nagyon negatív gondolataim de már egyre jobban erőt tudok venni magamon:) Igaz,hogy sok minden a gyerekkorból ered én tudom magamról,hogy a korábbi rossz élményeim miatt lettem ilyen paranoiás:S
2. Vadmalna (válaszként erre: 1. - Azurit)
2011. ápr. 21. 15:22

Szia!


Megértelek, én is félek attól, hogy a fiam megbetegszik, sőt, ha lázas v. kruppos rohama van, teljesen kiakadok...utóbbitól szinte állandóan tartok, tudat alatt mindig ott bújkál bennem, hogy bármikor előjöhet...


Tényleg nem mindegy, milyenek a körülmények (nekem most épp zavarosak), stb., de az mindenképp segíthet, ha szembenéz az ember a problémával és nem menekül el a rizikós helyzetek elől. Iszonyú nehéz persze...

2011. ápr. 21. 14:37

Sziasztok!

Én is szorongok,hogy valami betegséget kapok és nem tudom felnevelni a lányom,vagy attól,hogy a lányom beteg lesz.

Amikor adódik egy probléma általában mindig a legrosszabb verziótól félek.Az agyam összerakja a legelképesztőbb gondolatokat is,majd ezek érezhető tünetekben nyilvánulnak meg.

Az utcán gyakran nézek magam mögé,mert félek-igaz támadtak már meg.

Az autóban gyakran erős hányingerem van.

Egyébként ez az egész szörnyű,és nagyon utálom.

Valamikor vannak nagyon negatív gondolataim,de a lányom miatt is megpróbálom kordában tartani ezeket.

Szerintem sok minden a gyerekkorból ered,talán ott kéne kutakodni.Meg az sem mindegy milyen kapcsolatban él az ember,meg milyen a környezete hozzáállása.

Szoktam olvasni az igét,kérem is,és hiszek Jézus szabadításában-nekem ez sokat segít.

A pszichiáter drága,az SzTK-ba meg úgy is csak gyógyszert írnak.Meg valahogy szégyenlem is elmondani azt hiszik hülye vagyok :( úgy hogy marad a csináld magad akció.

Remélem egyszer teljesen szabad leszek! :D

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook