Szoptatni bármi áron? (beszélgetés)

Mondjuk állati fehérjéből van, és még a HA-s tápszerek mellett is kialakulhat miattuk allergia.

Nincsenek benne azok a természetes védőanyagok, amik az anyatejben igen.

Nehogy már az legyen, hogy a tápszer ugyanolyan jó, mint az anyatej, sőt jobb!

Egyetértek azzal, hogy nem kell mindenáron szoptatni, a gyerek felnő tápszeren is, és általában ebből nem lesz semmi hátránya, de nem kéne azért átesni a ló túlsó oldalára.

Örülök, hogy megíródott ez a cikk. 6 hetes a babám, és még csak most tanulunk szopni. A kórházban lelkileg teljesen összetörtem, a fájó mellemet a csecsemős nővér úgy megszadizta, hogy azt mondtam, soha nem szoptatok és inkább 3 gyereket megszülök egymás után. A kisfiam nem szopott, csak aludt, aztán hozták vissza mert csak ordított. Megfogadtam, haza megyünk, fejés és cumisüveg. Ez ment 3 hétig. A tejem kezdett apadni... Gondoltam nosza, elkezdünk szopni. Azóta szopizunk,de nincs elég telem és tápszert is kap. Próbálkozom én is, de nem igazán megy. Hiába a tejszaporító, meg minden más.

A "jó tanácsokat" én is köszönöm szépen.

Minden álmom volt nekem is a szoptatás, de ennyire telik.

Szóval, akik hasonló cipőben járunk, egymást bátorítsuk: Nem mindenki tud szoptatni, és nem minden gyerek tud szopni sajnos.

Elöljáróban kijelenteném, hogy senkit nem ítélek el, meg, ha nem szoptat, csupán a saját tapasztalatomat írom le.

Három gyereket szültem, az első kislány.

Annak idején nem voltak baba-mama szobák, tehát az anya 3 óránként kaphatta meg szoptatásra a csecsemőjét, és természetesen a csecsemősök tápszerrel etettek az osztályon.

Így az én lányom is minden egyes szoptatást átaludta, nem tudtam szoptatni.

Na de én anyatejjel akartam mindenáron etetni őt, így fél éves koráig napi 3 alkalommal fejtem az anyatejet, és üvegbe töltve etettem meg vele.

Aztán jött a középső fiam egy másik kórházban született, ahol rögtön megkaptam magam mellé, így nem volt pótlás, beindult a tejem, annyiszor tettem mellre, ahányszor igényelte. 10 hónapos koráig szoptattam.

A harmadikat ugyanilyen módszerrel másfél éves koráig. Fél éves koráig nem is evett, ivott mást, cak anyatejet.

Azt gondolom, hogy sajnos mivel első gyereknél az ember annyira tapasztalatlan, kicsit több tájékoztatásra, segítségre lenne szüksége végül is mit hogyan csináljon, ha már az anyai ösztön nem mindig működik megfelelően.:)

Akkor a hozzászólásom végén újra hangsúlyozom, hogy csak a saját tapasztalatomat írtam le.

Végre erről is olvashatnak a kismamák!

A mi generációnk szinte tápszeren nőtt fel, most átestünk a ló túloldalára. Mindenáron szoptatni....

Mintha ezen lenne mérhető, hogy vki jó anya-e?

Engem is meglepetésként értek a nehézségek, mert ugye mindenhol mosolyogva szoptató anyukákat lát az ember.

Aztán jön sorba amit írtál- inkább szültem volna én is még1x:)

Nekem még ehhez jött egy 6! hetes sntibiotikum kúra, annyira be volt mind2 mellem gyulladva. Nem is részletezem. Többször majdnem elapadt, görcsöltem, aggódtam, a férjem győzködött, hogy tápszer- persze volt az is.

Most 14 hónapos lassan a Kisfiam és szépen lassan szokik le a szopizásról:(

Tényleg csodálatos szoptatni, sajnálom is, hogy vége!

De tudni kell, hogy nem mindenkinek megy ez olyan egyszerűen.

Gratulálok a cikkhez:)

sziasztok

nagyon szép cikk.

jól meg lett fogalmazva.

nálunk is hasonlóan alakult a dolog.

3 hónapos koráig szopizott a fiam, de mellé kapott tápszert 2 hetes korától pótlásnak.

és én is hiába csináltam bármit, nem lett több tejem. és a fiam is lusti volt.

Attól h tápszeres volt ő is,11hós koráig nem volt beteg, de azóta is kb 3x volt baja.

És nem nagy fejű ő sem.

És igen attól még ő az életem, ugyanúgy foglalkoztam vele.

Eleinte ki voltam bukva én is h nem tudok úgy szoptatni, de aztán rájöttem h fölösleges aggódni, felnő ő így is. Boldog, nem hasfájós, jó baba volt ,és most is az.

És a mai napig így 2,5 évesen iszik tápszert is és tejet is.

Hamarosan megszületik az öcsikéje , és remélem most sikerül tovább szoptatni, de ha mégsem már nem fogok ezen keseregni.

Sziasztok!

Szerintem a szoptatás nagyon szép és meghitt dolog,de...azt hiszem kissé "tulmisztifikálják".

Szerencsés ,akinek kereslet-kínálat egyensúlyban van,akinek szépen eszik a babája,és sokáig van teje! Én megtettem mindent,éjjelente felkeltem fejni,hátha megindul,ittam alk.mentes sört szedtem csodakapszulát,de nem ment,csak 6 hétig,a másodikkal meg csak 3-ig(koraszülött lett)

És bevallom(gyenge idegzetűen ne olvassák) én már utáltam ezt az egész tortúrát,így a végén,amikor már csak egy 10-20-at tudtam naponta lefejni,hááát elapasztottam.

És csak azért vagyok mérges,mert egyszer egy női társaság "leszegényezett",hogy én nem ismerhetem ezt a csodát. Kicsit ott kiakadtam :)

Az utolsó bekezdésben minden benne van! És ami a lényeg: egészséges legyen a kicsi, más nem is számít, az sem, hogy anyatejet, vagy tápszert kap-e.

Mondom ezt annak ellenére, hogy a kisfiam 17 hónapos koráig szopizott, és a 3 hónapos kislányom is csak anyatejet kapott eddig... De nem tartozom azok közzé, akik megvetik azokat akik valami oknál fogva nem tudnak szoptatni...

Szia!

Na végre valaki,aki nem leszólja azokat, akik nem tudnak szoptatni! :-)

Szívemből szóltál! Nekem 14 hós a kisfiam és tápszeres baba volt korábban (most már nem). A kórházban nálunk úgy működött, hogy végig velem volt a baba. Próbáltam szoptatni, de akkor még nem volt tejem, csak az az előtejnek nevezett dolog. Kaptam mindenféle jó tanácsot, meg okosságot, hogy mit csináljak és hogyan. Persze egyik ütötte a másikat. Nem adtak neki semmit a nővérkék, ha úgy alakult akkor cukros vizet és kész. Ők tápszer ellenesek voltak, ahogy észrevettem. Hazajöttünk, bajlódtunk itt is, mert nem igazán akart szopizni. Ha igen, akkor is csak a jobb ciciből. Fejtem is közben, azt cumisüvegből kapta meg. Sokat kapott így. Igyekeztem meg próbálkoztam a szoptatással is, de a sikertelenségek meg a folytonos okoskodások miatt stresszesebb lettem. Aztán végre egymásra hangolódtunk a babámmal, utána sajnos beteg lettem és elment a tejcim (három hetes volt akkor). Próbáltam sok mindent, de mindig csak kb. 5 mili volt. Soha sem több, csak felhergelte magát, hogy nincs több a ciciben. Végül így lett tápszeres. De megfogadtam, hogy ha jön a második baba felkészülök mindenre. Azért utólag (nem régiben) megkaptam az anyósomtól, hogy mert nem úgy kellett volna szoptatnom, hogy lefekszem és oldalra fordulok a babámhoz, hanem ezt csak karosszékben ülve lehet. Hát ez rosszul esett! Könyvekben is olvastam, meg a védőnőm is mondta, hogy mindenkinek meg kell találni a megfelelő testhelyzetet, hogy kinek hogy a megfelelőbb. Hát ez van. Annyit még hozzátennék, hogy az én kisfiam sem kövér, sőt vékonyabb alkatú, és a fejesem nagy, szép kis kerek arcocskája van.

Bocsi, ha egy kicsit hosszúra sikeredett!

A cikked tökéletesen megfogalmazza az érzéseimet!

Nekem nagy nehezen lett ugyan tejem (1 hét után), de csak 1-2 szálon (!!!), az is javarészt csak az egyik mellemből jött és az is nagyon nagyon vékonyan jött, cseppenként szinte és borzalmasan megkínlódtam, mire 600-700ml-re feltornáztam az adagomat FEJÉSSEL! Nagyjából 1-1,5 hónap alatt. És még utána is csak vékony, alig látható csíkocskában csordogált a tejem, Nekem nem nyíltak ki a csatornák, tejutak rendesen v nem tudom mi volt de soha nem jött könnyen a végéig 1x sem! Azért kellett fejnem, mert a kislányom nem akart szopizni, nem hülye a gyerek, ez már Neki is nagyon nehéz lett volna, hiszen az én karom is számtalanszor beállt a fejéstől, Nekem ne mondja senki,h a gyerek szívásánál nincs erősebb,hát de, én magam! Közben pedig jött a sok okos bűntudatkeltő segítő, h de kell az anyatej a babának, valahogy meg kell oldani! Amikor lelkileg amúgy is maga alatt van az ember, gyenge a császármetszéstől, a nem alvástól és még toszogtatják is, h de igenis kell a tej, kell a tej! Mint ha nem lett volna más...

Hát...napi 7-8x fejtem 7 hónapon át minden alkalommal kb. 1 órát, ami alatt még a gyerekemet is szórakoztatni kellett,mert ha nem, akkor üvöltött, majd még 1 hónapot fejtem de már jóval kevesebbszer. ISZONYÚAN BORZALMAS IDŐSZAK VOLT!!!! Most ismét babát várok és meg lehet kövezni de SOHA TÖBBÉ NEM CSINÁLOM EZT ÚJRA! Olyan szinten tönkrevágott lelkileg, h gyakorlatilag a kislányom ezen időszakára már most alig tudok visszaemlékezni, mert másból sem állt a nap, csak fejésből szinte és nagyon nehezen, lassan kézi fejővel,mert a gépi még annyit sem szívott le...tele lett a kezem bőrkeményedésekkel, fáradt voltam, szomorú és sírtam állandóan és szenvedtem...

Ennyit nem ér a híres anyatej sem, ezt garantálom. És semmiféle ősanyás dumával erre rá nem venne többé senki sem. :-((( Sajnálom, h azt az időt nem inkább boldogságban, ugyan tápszerrel de boldogan töltöttem volna a kisbabámmal...így meg ugyan nem volt bűntudat a tej miatt, csak szörnyű megkeseredett hónapok.

Szóval én azt mondom a sok okosnak aki azt mondja, h márpedig anyatejet minden körülmények között a továbbiakban is, h aki látta volna amit kiálltam azért a fél liter tejért naponta, hát megrázná a kezem, azt garantálom! Lehet, h jó az anyatej de már túl van misztifikálva.

Egyetértek az íróval.2 gyermekem született.Az első koraszülött lett,nem volt "szopóreflexe"-illetve nem tudom....mert koraszülöttosztályra került,és a lefejt anyatejemet(?ha egyáltalán az enyémet?)kapta.Mire hazamentünk a kórházból,szépen "átszokott"a kényelmes cumisüvegre.Fejtem neki a tejet 6hónapos koráig...mert tejem volt.

Második gyermek:

ismét nem sikerült szopiztatni,pedig próbáltam a cikkben említett problémák minden fajtája előjött.Időre született,jó súlyú,jó fizikai állapotú.Mégsem sikerült.9 hónapig fejtem neki a tejet.

Egészséges gyermekek lettek mindketten,anyatejjel,de mégsem eredeti csomagolásban.

A tápszertől sem riadtam volna vissza,de mivel fejni tudtam,így jutott nekik anyatej.

Juj, de ismerős amit írtál! Akár én is írhattam volna. Én 3.5 hónapig szadiztam magunkat, alkalmanként 10-20milliért. Aztán más okból, de fel kellett adnom.

Kislányom se nem kövér, se nem nagyfejű, totál kiegyensúlyozott, imádjuk egymást, se nem hasfájós, semmi gond nincs az egészségével, sosem volt beteg.

És valóban: a külső ítélkezés a második legrosszabb dolog a témával kapcsolatban. Amikor rávágják, hogy csak akarni kellene, meg agyban dől el. Hát az marhára tudja, akinek vagy nem voltak nehézségei, vagy le tudta küzdeni őket. A mai napig nem tudom, mi többet tehettem volna meg a szoptatásért. Persze nálam nem csak az volt a gond, hogy sosem volt 30ml-nél több tejem 3 óra alatt, hanem az is, hogy muszáj voltam olyan gyógyszert szedni végül, ami mellett nem lehet szoptatni.

Csak ringatod azt a drága újszülöttet a karodban, és felkínálod neki a melledet. Ez elég könnyűnek hangzik. Egy csecsemőt szoptatni egyszerű és természetes - ha tudod, hogyan kell csinálni, és mit várj.

Mi heten, akik a La Leche Ligát alapítottuk, első szoptatási próbálkozásaink közben hamar rájöttünk, hogy egy baba szoptatásához szükség van némi ismeretre, bátorításra és néhány anyai praktikára. Milyen gyakran kell szoptatni? Milyen hosszú ideig egy-egy oldalon? Honnan tudhatom, hogy a baba eleget kap-e enni? Milyen egyéb táplálékokra van szüksége? És mi van, ha ismét éhesnek tűnik mindössze egy órával az utolsó etetés után?

1956-ban, amikor mi heten találkoztunk, és megalakítottuk a La Leche Ligát, az ilyen kérdésekre adott válaszok éppúgy hiányoztak, mint maga az anyatej. Addigra azonban már mindösszesen huszonnégy gyermeket szoptattunk, és jól tudtuk, mi segített és mi nem, mi volt hasznos és mi nem. Felfedeztük, hogy a szoptatás sikere azon múlik, rendelkezünk-e a helyes információkkal és van-e egy másik szoptató anya, akihez tanácsért és biztatásért fordulhatunk.

(Részlet a La Leche Liga International által

kiadott "A szoptatás művészete" c. könyv előszavából)

Igen, szoptatni, szoptatni, de nem bármi áron.

Szívből sajnálom a hozzászólókat, akik önhibájukon kívül nem tudtak szoptatni, tápszert kellett adni. Amitől nyilván ugyanúgy gyarapszik a csecsemő, mint az anyatejtől, de a tápszer végül is mesterséges dolog.

Az a véleményem, hogy minden anyukának le kellene küzdenie az első nehézségeket (ilyet még nem is hallottam: tápszerezés után viszik a babát a kórházban szopni!), nem kellene félni, hogy a mellük elveszti a formáját.

A tápszert hírből sem ismertük; nem is volt hasfájós egyik sem. Az egyik fiam 10, a másik 12 hónapos koráig szopott. De nagyon megdolgoztam érte; az egész napom szinte csak fejésből állt, különben jött a tejláz. De eszembe sem jutott, hogy elapasszam a tejem. Inkább fejtem még éjfélkor is, félájultan a fáradtságtól.

Nincs annál páratlanabb élmény, amikor pl. egy 8 hónapos kis emberke az anyukájából táplálkozik.

Nem kell azonnal feladni; érdemes küzdeni azért a szoptatásért. Persze, nem bármi áron, hanem az észszerűség határain belül.

És ha az anyuka egészségesen táplálkozik (természetesen nem dohányzik, alkoholizál), nem fordulhat elő az, amit dokianya a 38. hsz.-ban írt.

Gratulálok a cikkedhez! Nagyon jó, hogy kiírtad magadból ezt az érzést.

Való igaz, hogy kicsit túlmisztifikálják a szoptatást mostanában, de ez is kultúránként eltérő lehet. Ma nálunk ez van, 10 év múlva meg más lesz, ahogy 10 évvel ezelőtt is más volt.

A lényeg, hogy mindenki a legjobbat szeretné a gyermekének, akár tápszerrel, akár anyatejjel, a lényeg, hogy egészséges, boldog és kiegyensúlyozott legyen a baba és a mama egyaránt!

Az igazsághoz azért hozzá tartozik, hogy az én kisfiam koraszülött volt, expressz császárral, 6 hetesen koponyaműtéten esett át... stb. Amíg a PIC-en voltunk,makacsul dolgoztam rajta,hogy legyen elég tejem a számára,Oli kb 1/2 1 hónaposan kezdett szopizni, addig szondával és cumisüveggel etették. Én úgy éreztem, hogy csak azzal tudom segíteni a kisfiamat, hogy tejet adok neki és mellette vagyok. És szerencsés is vagyok,mert volt/van tejem bőven, bár néha mikor idegesebb vagyok akkor észrevehetően megcsappan. Olivér a mai napig szopizik, pedig mindjárt 11 hónapos lesz és nagyon hálás vagyok a természetnek, hogy szoptathatok.

Azonban mindezek ellenére ha nem lett volna tejem, vagy bármi másként alakul, akkor tudom, hogy a tápszerhez nyúltam volna és akkor sem dől össze a világ!

Egyébként pedig Ti vagytok az egyik kedvenc kortárs babácskánk és Anyukája! Csak gratulálni tudok a kicsi lányhoz és még egyszer hangsúlyozom,hogy szerintem nem az etetés formája a lényeg, hanem a szeretet!