Szervezettség kérdése (beszélgetős fórum)

Meg volt a nevetés:DD

Hát jah, a nasasszonyok élete nem könnyű:DD

Persze, pl. most voltam beteg pár napot. Nagyjából nagyon jól kialakított rendszerem van és műkszik is, és igen, rangsorolok, de nálunk nincs kupi és én sem hagyom el magam, stb. Viszonylag kevesebbet alszom, mint amikor csak 1 gyerek volt, de én ahogy ágyba érek, kómába esem, szóval nincs alvásproblémám, ez szerencse is. Fél 11-kor fújok takarodót, max 11-kor már igyekszem én is aludni, 7-kor kelek, egyszer nyomom ki az ébresztőt, 7:10-kor ágyból kipattanás.

DE: amikor beteg vagyok (a gyerekek betegsége nem érdekel, úgy értem, nem kavar be, csak a sajátom), vagy pl. amikor szültem, én az egyetlen, amit delegálok, az a vasalás.

És ez is olyan, hogy prioritás kérdése, mert mondjuk akár tehetném, hogy nem vasalok tökre semmit, de azért van, amit muszáj vasalni. Mivel utálom, ha felgyűlik, de bocs, betegen nekem elég a napi rutin és heti rutin, én ezekben az esetekben nem szégyellem átküldeni anyósnak. És ezalatt értem ágyneműk, ingek, terítők. Amit lehet mikroszálasból venni, mindig vevő vagyok rá, mert ezeket nem kell vasalni, csak szépen teregetni, hajtogat, elrak, szupergyors. Szeretem a praktikusságot is.

Szóval igen, segítséget nem szégyen igénybe venni. A többivel elboldogulok betegen is, bár van kis segítőtársam (i-robot, háztartási gépek), nem olyan, mint nagyanyáink idején:DDD

Megnyugodtam, nálunk sincs másképp. Még annyit tennék hozzá, hogy az olyan napokon, amikor nem mennek flottul a dolgok, akkor lelkiismeretfurdalán nélkül nem csinálok meg mindent. Akkor fel sem merül, hogy elrontottam-e valahol. Nem volt rá idő, és kész. A csekk, a tornazsák és az időben kelés fontos, de pl. a vasalnivaló nem szokott elszaladni, hanem szépen összehajtogatva megvárja, amíg sor kerül rá.

A lazaság fontos, amennyire lehet, lazulj! Nyilván ha van jó sok pénz, van bejárónő, titkárnő, és anyuék minden dolga rendben van, akkor könnyebb, de azért mindenkinek magához képest kell időnként kicsit kiengedni magát. :-)

Huh! Ez jó!:) Hát, igen. Én is sokszor voltam hadilábon az idővel és én is sokszor irigykedtem azokra, akiknek úgy tűnt, hogy nem 24 óra egy napjuk, hanem min. 36:D De ott tuti, hogy a háttérben van valami.

Aztán lassan rájöttem: vagy van segítsége, mint ahogy te is írtad, vagy rangsorol. Azaz megválogatja mi a fontos a számára: ha fodrász, manikűr, pedikűr, barátnő, kozmetikus, szolárium stb. akkor nyilván nem tud otthon vasalni, mosogatni, főzni, bevásárolni, gyerekkel foglalkozni, porszívózni stb. Tehát hol az egyik, hol a másik kerül háttérbe, előtérbe. Nyilván, ha van segítség ezt egyszerűbb variálni, sőt! Ha viszont nincs segítség, akkor nagyon ügyesen kell sakkozni az idővel. De nálam ez rendszerint oda vezetett, hogy magamra nem jutott annyi idő, mint kellett volna. Pláne, ha közbe jött egy váratlan megfázás vagy belázasodás, éjszakai fel-fel sírás, ami után nem tudtam visszaaludni.

De a történeted nagyon jó, igazán szemléletes!:)

Tényleg vicces, jót derültem :))

Azért a szervezés szerintem is fontos, de nemcsak ezen múlik szerintem. Nálam pl. elég hektikus a dolog. Van olyan időszakom, hogy szépen, flottul megy minden, aztán egyszer csak borul valami (és nem is kell, hogy nagy dolog legyen) és elszabadul egy kisebbfajta pokol. Ilyenkor megpróbálok lenyugodni és átgondolni, hogy mit és hogy rontottam el, és hogy hogyan jöhetek megint egyenesbe. De szerintem ez a normális, nem? Emberek vagyunk, s ezáltal közel sem tökéletesek.

Bevallom, nem azért írtam ki, mert nem boldogulok az egésszel, sőt, de nagyon megnevettetett az egész és ha valakinek van hozzáfűznivalója...

Amúgy, ha nincs, az sem baj, elég, ha ti is nevettek egy jót!:D

Tavaly szeptemberben is eljött a rémségek ideje: becsengettek. A nyár történéseinek lassan folydogáló nyugalmas menetét felváltotta az ősz borongósan ideges kapkodása.

Nincs éjfélig tévézés, internetezés, bulizás; nincs délig alvás, délutáni szunyókálás; nincsenek szabadidős programok hét közben – minden leszabályozott formában óramű pontossággal kell, hogy működjön – ellenkező esetben omlik a kártyavár, robban a szülő, sírdogál az iskolába késve érkező gyerek, otthon marad a tornacucc, elkallódik a befizetésre hetek óta várakozó csekk halom.

- Szervezés kérdése az egész – állította az egyik ismerősöm laza hanyagsággal, s látszatra valóban irigylésre méltó ügyességgel menedzselte három különböző korú gyermekének mindennapjait, miközben mesterien elboldogult a háztartás-vezetéssel, saját kisvállalkozása irányításával, idős szülei gondozásával, s még arra is jutott ideje, hogy hetente kétszer kozmetikus, fodrász, és masszőr foglalkozzon vele. A minap futottam össze vele a piacon,- s majdnem nem ismertem rá: haja csapzottan lógott, körmei letöredeztek, ruhája piszkosan-gyűrötten tapadt rá, szemei alatt méteres fekete karikák,- kezében megszámlálhatatlan tömött reklámszatyorral próbált átverekedni a tömegen.

- Hát veled mi történt? – kérdeztem csodálkozva.

- Ne is kérdezd! Rohannom kell: a bejárónőm két hete felmondott, a titkárnőm babát vár, s kórházba került; anyámék pedig a fejükbe vették, hogy kijönnek az idősek otthonából, mert rossz a társaság. Azt sem tudom hol áll a fejem. – motyogta, és köszönés nélkül elviharzott.

Hát igen. Minden szervezés kérdése.