Szerintetek sok anya szül azért második, harmadik gyereket mert egyszerüen nem hajlandók visszavenni a munkahelyére? (beszélgetős fórum)

Sajnos ez is igaz.

De egyébként se kompatibilis a 8 órás munka és a gyereknevelés.

Hacsak nem fél percre van a munkahely az ovitól/iskolától. De akkor sem igazán, mert a gyerekekkel kellene foglalkozni ovi és suli után, nem pedig a bevásárlással/takarítással/főzőcskézéssel stb. Márpedig ez nem megvalósítható, ha valaki 8 órás munkarendben dolgozik.

Mondjuk még az lesz szép, ha tényleg bevezetik a sziesztát, akkor még haza is kell vinni a gyerekeket és vissza...

Teljesen egyetértek, hogy a nők részmunkaidős foglalkoztatásával sokkal többet kellene foglalkozni.

És ezt tényleg politika (is). :))

a legnagyobb gond tényleg ott van, hogy a munkáltatók nem kapkodnak a kisgyerekes nők után. ehhez hozzájön az is, hogy részmunkaidős állást szinte lehetetlen találni, azt is fillérekért bérezik, mert az állambácsi nem támogatja, mert sok nő lenne a munkaerő piacon. véleményem szerint a mindenkori kormánynak támogatni kellene a kisgyerekes anyák részmunkaidejét, a cégek felé valamilyen formában. adókedvezmény, járulékfizetési kedvezmény formájában, hogy nekik is megérje,olyan 1-2 évig, ezalatt tudnának azok a nők is bizonyítani a munkahelyen, hogy továbbra is foglalkoztassák őket.

na ez már politika, azt meg hoxa nem szereti :)

Én is ezt gondolom. Lehet tervezni, számolni, vágyni, akarni, küzdeni érte, de egy gyereknek akkor is önmagáért kell megszületnie és nem bármi önző érdekek miatt.

Bízom benne, hogy legtöbben mégis azért vállaunk gyermeket, mert azt érezzük, hogy adni akarunk és adni is tudunk valamit egymásnak és a világnak...

Bizony én is ismerek olyat, aki a gyerekekkel takaródzik, hogyha munkát ajánlanak fel neki. Igaz már oviba, suliba jár mindegyik, de hát nem ér rá.

De ismerem a másik végletet is, aki meg nem tud munkát találni ha kimondja hogy három pici gyereke van. Pedig tudom, hogy ő tényleg megy a munka után, de miután segítsége nincs, így akármilyen időbeosztású munkát nem vállalhat el.

Nóóóóórmáliséknál Maaargit tényleg előáll az ötlettel, de nem mindenhol van ez így.

Annyira nem ritka, hogy itt olyat olvas az ember, hogy "úgyse vennének fel..." bár nem is próbálkozott, nem töri magát. Aztán valahogy becsusszan egy gyerek. Vagy akár csak úgy dönt, hogyha már van három gyerek, akkor lesz főállású anya, aztán a lázas munka, képzési lehetőség kereséssel meg is áll itt.

Valóban nem normális, ahogy itt a későbbi munkábaállástól paráznak a munkaadók, meg mindenki. Igen, egy gyerek szokott beteg lenni. Néha heteket. Egy-két-három évig. Aztán meg jóval kevesebbet.

De úgy gondolom, hogy még ezzel a pár hét hiányzással is jobb lenne mind a nőknek, mind az országnak, mind a gazdaságnak, ha simán visszavennék a nőket, nem csinálnak hisztit a hiányzásból. Mindenki nyugodtabb lehetne. Persze, ahol valamiért nagyon necces a hiányzás, ott kell valami átmeneti megoldás.

Mégis jelenleg az a helyzet, hogy az a 2-3-4 hét évi potenciális hiányzás miatt inkább nem is alkalmazzák a sokszor diplomás, képzett nőket - akiket mellesleg az állam pénzén képeztek mérnökké, jogásszá, akármivé - hanem hagyják elveszni a tudásukat, és inkább fizetik a segélyt nekik... Hát tényleg bölcs dolog. Az átmeneti nehézségekre lenne megoldás, csak akarni kéne..

Szerintem eleve provokatív a felvetés.

Ugyanis biológiai, embertani okokból ezek a kérdések időben egybeesnek. Tehát, valaki - és itt most maradjunk a két gyereknél, hogy ne gondoljon senki gyerekgyárra - mondjuk így általában két gyereket tervez, és megszüli az elsőt 28 évesen, átlagos körülmények közé. Aztán kiderül, hogy nem tud visszamenni. De mondjuk jön a második. Akkor azért ember és pszichológus legyen a talpán aki megmondja, hogy ő most azért vállalta-e a második gyereket akkor, mert nem vették vissza, vagy azért, mert kisebb korkülömbséget szeretett volna, vagy mert úgy volt vele, ha úgysincs meló, jöjjön most, ne akkor, amikor később meg van, vagy csak azért, mert egy este nem védekeztek... Valószínűleg az igazságban mindegyik szempontból van, és ez így normális...

Egy valamelyest is normális családnál - merem állítani, hogy a többségnél - bizti nem úgy van, hogy leülnek, és azt mondják, hogy jaj, nincs munkám, nem is lesz, hát akkor szülök a bizonytalanra még két gyereket.. De olyan bizony lehet, hogy jaj de jó, hogy most jön, mert... igaz nincs munkám, de tulajdonképpen jó, hogy most tudok egy kicsit babázni, összeszedem magam, netán elvégzek egy tanfolyamot, és utána szépen megy az élet tovább két gyerekkel, időben nézek munka után.

Ugyanis nyilván nehezebb gyerekkel dologozni kezdeni, de úgy istenigazából az első 2-3 év necces, a többi már aztán megy. És ugyanúgy vannak dögivel munkanélkül olyanok, akiknek se kutyájuk, se macskájuk, aki meg nagyon akar, az meg talál valamit előbb-utóbb, legfeljebb egy ideig lejjebb kell adni az igényeket...

Persze sajnos létezik egy réteg aki... 7-8 gyerek, stb..

De ne mossuk már szándékosan ide a 2-3 gyereket becsülettel, szerettel vállaló, közben a munkájukkal, vagy éppen munkakeresésükkel bajlódó édesanyákat. A gyerek valamelyest mindenképpen érinti a munkát, ha van éppen, ha nincs, ha biztosnak hiszi a nő, ha nem... És nem mindig akkor jön, amikor a mai "felelősség" ideálnak a legjobban megfelel, de utólag a legtöbbször kiderül, hogy ne akarjunk már mindig a sorsnál, az Istennél okosabbnak lenni..

Azt meg biztos, hogy jó lenne, ha megtanulnák a nők itt is, hogy a gyerek nem csak kiadás, meg elveszi a munkát, hanem két-három év "szünet", lehetőség a tanulásra, tanfolyam végzésre, nyelvvizsgára, szakmai kreditpont gyűjtésre...

Nekem még nincs gyerekem, egyre jobban érzem azt hogy szeretnék. De hogy nem a segélyekért meg minden szarságért fogok szülni, az is tuti. Fel nem foghatom, hogy valaki addig sakkozik, míg arra lyukad ki hogy gyere apjunk csináljunk még egy kölköt mert jobban jövünk úgy ki.

Alapjáraton egy gyerek sok pénzt igényel, minél nagyobb annál többet, hogy megfelelően iskoláztasd stb.

XDDD

pont ez a kérdés merült fel bennem is!

Édesanyámék öten, édesapámék heten voltak testvérek.

Mindketten nagy szegénységben nőttek fel, viszont annál nagyobb szeretettel beszélnek a gyerekkorukról. Mindkettő a legkisebb volt a családban. Szép történeteik vannak.

Egy eseményre emlékszem (volt több is) minen áldott nap. Anyukám édesanyja 80. szülinapjára. Azt még élek nem feledem el. Ott volt minden gyereke, minden unokája, dédunokája. Körülnézett és csak annyit kérdezett: Lacikám hol van?

Lacikám a férjem volt, vagyis akkor még csak barátom, pont akkor volt katona és nem jöhetett haza hétvégén.

Szegény mama akkor halt meg amikor én az első gyereket vártam. Minden nap megkérdezte, amikor nála jártam: Kislányom voltál orvosnál? ugye kislány? Mondom én, neked csak kislányod lehet.

Az utolsó nap már hazudtam neki. Igen mama, kislány, ma mondták meg. Ettől megnyugodott. Két hét múlva tudtam meg, hogy fia lesz :)

Sokszor, ha kimegyünk a temetőbe hangosan szólok hozzá: Látod mama.... két kislányom is van.

Én nem vagyok egy feminista,de amit ebben az országban a nökkel müvelnek az szégyen. Nemrég kaptunk is egy 60 oldalas figyelmeztetést az ENSZ-töl ami a nök diszkriminációjáról szólt. Többek között a munkaeröpiacon. Erröl persze a média kussolt.

Mivel nem vagyok egy 2 lábon sétáló gyerekgyár aki akkor szül amikor mondják neki, inkább kimegyünk a férjem hazájába mint hogy ITT könyörögjek munkáért a Gyed után.