Szerintetek mindenki azt kapja, amit megérdemel? (beszélgetés)

Született egy szólás, ami korunk emberének felelőtlen és elvetemült életmódja alakított ki:

"Az élettől szerencsére nem azt kapjuk, amit megérdemelnénk, hanem olyan sok minden jót, amit semmiképpen nem érdemlünk meg!"

Nagyon helyes!

Pedig tényleg nem szeretek senkinek rosszat kívánni, de az ő esetükben...

Úristen, mivel kellene alátámasztani? Tanúkkal?

Na erről ennyit, Alinka.

Szerintem az emberi élet nem egy tipikus adásvételi szerződés.

Azaz, hogy válaszoljak a kérdésedre:

Azt gondolom, hogy földi mértékkel mérve: nem.

Én tudok egy érdem szerintit, bár én is azt gondolom, hogy ez nem az érdemen múlik.

Szita Bence gyilkosai, pont úgy haltak meg, ahogy kellett.

Börtönben voltak, hosszú hónapokig szenvedtek, majd meghaltak. Szerencsére, sokkal tovább szenvedtek, mint a kis Bence. Pont ilyet érdemeltek.

És nem szeretnék szívtelen tűnni, de velük kapcsolatban ezt gondolom...

Lehet, hogy rosszak nem lesznek, de biztos, hogy érezni fogja a rosszaságának a következményét, mert senki nem fogja keresni a társaságát, senkit nem fog érdekelni, hogy mi van vele."

Ugyanmár, mindenki a saját társaságában, a hasonszőrüek közt, érzi jól magát. Bizony keresik a társaságát ha netán magasabb ranglétrán van mint más. Szoval tökéletesen érzi magát

Hogy nagy nevet emlitsek, AlCapone kisírt szemekkel egyedül ült otthon társaság nélkül?

Nagyrészt a véletlen ami eldönti ki mit kap az életben

Huhhh, de pipa lettem. Láttam, hogy írtál, de amint olvastam volna bekúszott az a nyűves reklám, ami kitakarta.

Értem, amit írsz, és abban egyet is értek veled, hogy sokszor valóban a saját döntéseink és a viselkedésünk alakítja azt, hogy milyen életünk lesz.

Én viszont nem egészen erre gondoltam. Én azt tapasztaltam, hogy néha nem attól kapjuk vissza a jót, akinek adtuk, és nem feltétlenül attól a rosszat, akivel mi rosszat tettünk.

Lehet, hogy valakivel éveken keresztül jó vagy, ő ezt nem becsüli meg, és soha nem kapod vissza tőle. Aztán egyszer csak egy teljesen másik embertől kapsz olyan szeretetet, figyelmet vagy segítséget, amire nem is számítottál. És ugyanez fordítva is működhet: valaki megbánt egy embert, aki nem áll bosszút rajta, de később egy egészen másik kapcsolatban vagy élethelyzetben találkozik valakivel, aki hasonlóan bánik vele.

Én ezért mondom azt, hogy hosszú távon valahogy mégis "rendeződnek" a dolgok. Nem feltétlenül azért, mert a karma igazságot szolgáltat, és nem is mindig úgy, ahogy mi igazságosnak gondolnánk, hanem mert az élet furcsa módon néha kiegyenlíti azt, amit korábban adtunk.

Szóval lehet, hogy ugyanarról beszélünk, csak te inkább a következményét látod, én pedig azt is, hogy néha teljesen máshonnan érkezik vissza hozzánk.

Nem.

Csak a mesében van, hogy a gonosz megfizet mindenért, de a jó sem nyeri el jutalmát.

Némi vigaszt nyújthat, hogy a szeretet és a kedvesség általában szeretetet és kedvességet hoz.

Naaa, véleményem szerint a betegséget, nyugodtan tegyük félre. Azt nem azért kaptad, mert ezt érdemelted!

Ezt nem is osztogatják csak úgy. Bárki megkaphatja, akkor is, ha semmi olyat nem tett, amiért járna neki bármi negatív dolog.

A betegség nem válogat!

Gyerekek, fiatalok, idősek, nők, férfiak, jók és rosszak is lehetnek betegek, csak úgy.

Az, hogy a rossz döntéseink eredménye miatt szenvedünk, se az, hogy ezt érdemeltük, ez egy következménye a döntésünknek;) Itt lett volna lehetőségünk máshogy dönteni, de nem tettünk, így viseljük a következményeket, de nem azért mert jár nekünk;)

Azért nem értek egyet veled, mert ez nem konkrétan az, hogy azt kapja vissza, amit megérdemel. Vagy még is?;)

Tehát, ki és milyen életet él. Egy rossz emberrel, milyenek az emberek? Lehet, hogy rosszak nem lesznek, de biztos, hogy érezni fogja a rosszaságának a következményét, mert senki nem fogja keresni a társaságát, senkit nem fog érdekelni, hogy mi van vele.

Tehát, igen, megkapja, amit érdemel, de nem a karma miatt, hanem saját maga miatt;)

A jók pedig azt kapják meg, hogy jól érezhetik magukat, mert ők így alakították az életüket, azaz ez is saját döntés volt és nem az, hogy mit érdemel.

Remélem, érthetően írtam le;)

Az én tapasztalatom az, hogy többnyire igen. De nem mindig.

Csak 2-t említek:

Ha a saját életembe gondolok bele, egy rossz döntés után a következményeket én viseltem. Rossz volt. de ez járt. ha jó döntést hoztam volna, boldogságot kaptam volna cserébe.

A másik: Szomszédasszony rendkívül gonosz volt velem szemben, ezen kívül hazugságokat is terjesztett rólam. Amikor velem foglalkozott, szinte rosszullétig túrázta magát. Tehát amikor bántott, ő szenvedett jobban, nekem csak rosszul esett. Viszont amikor elvitte őt az ördög, fellélegeztem, felszabadultam.

Mindketten azt kaptuk amit megérdemeltünk.

Még egy, az utolsó ami hirtelen eszembe jut:

Amikor rákos lettem, elfordultak tőlem olyan emberek akikről azt gondoltam jó barátságban vagyunk. Megszenvedtem az egyedüllétet, és a mai napig fájdalmas emlék ez nekem.

Viszont megerősített lelkileg de nagyon, hogy egyedül, minden segítség nélkül képes voltam megoldani a feladatot. Még anyámnak is könnyedén oda tudtam mondani hogy akkor jöjjön ha hívom! mert hogy megígérte, ha jobban leszek eljön nyaralni. Az elhagyatottságból hatalmas erőt nyertem. Ezt az erőt meg is érdemeltem. És anyám is hogy többé nem láthatott.