Szerintetek minden anyuka tudja szülés után mire "számíthat"? (tudásbázis kérdés)
Szerintem nem. De az idő mindent megold és belerázódik a dolgokba. Mindent megérez, van anyai ösztöne is.
De az apukákat is bele kell vonni a dolgokba.
Az én férjem is segít mindenben,de a környezetemben úgy látom,ez egyáltalán nem általános.A családfenntartó rohan a pénz után,este hazaesik és övé a pihenés privilégiuma,hiszen "te úgyis itthon vagy".
A szomszéd apukának még az is teher,hogy el kell menni biciklizni a kisfiával.(várják a kistesót!).
"Jár neki" a szám.gépezés (órákig),a híradó,a vacsora,tiszta ruha stb,hiszen ő fizikai munkát végez.Szegény felesége meg jár ide hozzánk bőgni:(
Az én barátnőm május közepén szült, s utána, amikor beszélgettünk, nagyon meglepődtem, mert nem látszott rajta az a boldogság, felhőtlen öröm, amit én vártam. Sőt úgy tűnt, mint aki tele van kétségekkel, hogy biztos, hogy ezt akarta? Nem túl fiatal? (27 éves) Lehet, hogy ebben az is közrejátszott, hogy császárral szült.
Azóta már nagyon megszerette a kisbabáját, viszont a férjével eléggé megromlott a kapcsolata. Szerinte a férje nem elég megértő, a férj szerint az anyuka sokkal ingerültebb és érzékenyebb.
Szerintem nagyon sok családban előfordulnak ilyen problémák, s nem egyszerű kezelni ezeket. Mindenki tudja, hogy kompromisszumok kellennek mindkét fél részéről, csak legyen elég energia ezekre a kompromisszumokra!
Én már előre félek, hogy hogyan vészeljük át a kezdeti nehéz időszakot! De ha beszél erről az ember, s tisztában van vele már a terhesség alatt, hogy mire is számítson, talán úgy könnyebb megbírkózni vele. Ezért jó, hogy itt mások tapasztalataival is megismerkedhetünk.
Molntank! Mi volt annak a könyvnek a címe? Engem érdekelne! Küld el privát üzibe, ha netán reklámnak számítana ide leírni! Köszi!
Nem hiszem, hogy tudnák az anyukák, a felkészültebbek esetleg sejtik, de tudni... az más!
Én elolvastam egy könyvet (nekem az nagyon bejött ezért nem is kerestem másikat), és mire szültem kb képben voltam. Nem ért meglepetés ként, hogy a gyerek sír, hogy tisztába kell tenni és hogy bizony állandó figyelmet kíván. A férjemet is felkészítettem, tehát nálunk igazából nem voltak eddig nagy meglepetések. Kleo nak igaza van nagyon kell, hogy az apuka kompromisszum kész legyen!
Én úgy gondolom, hogy a férfiak sincsenek "túlterhelve" attól, ha otthon is egy kicsit helyt kell állniuk. Hiszen gondoljatok csak bele, mi lesz később: a nőnek is ugyanúgy dolgozni kell, ráadásul otthon tanulni kell a gyerekekkel, főzni, mosni, vasalni. És nekik ugyanúgy a munkahelyen is maximumot kell nyújtani, mint a férfiaknak. Nálunk pl. mindig is Apu vasalt. Amikor Apu járt (2 gyerek mellett-mellettünk) egyetemre, Anyu végezte a házimunkát. Amikor Anyu tanult, Apu csinált mindent. Mikor kicsi voltam, az iskolában megkérdezték az osztálytársaim, miért pont anyák napja van? Mire ugye a tanító néni mondta, hogy "Ki főz otthon, ki mos, ki vasal, ki ad tiszta ruhát, ki segít a tanulásban?" Én persze mondtam, hogy nálunk Apu. Kinevettek. Ez akkor még (a '80-as években) egyáltalán nem volt általános. Mégis úgy láttam, Apu egyáltalán nem érezte magát emiatt kevesebbnek, mint a többi férj...
Azt akartam az egészből kihozni, hogy mivel a család egy férfiből és egy nőből áll, ezért szerintem igenis mindkettőjüknek ugyanúgy részt kell vállalni a gyereknevelésben és a házimunkában is...
Hát tényleg semmi nem készít fel erre. A terhességről jócskán többet tudtam én is, mint arról, ami utána jön.
De bele lehet jönni. Tényleg vannak ösztönök és tudnak működni. Még az apákban is.
Nálunk igazi harmónia van a házimunka terén. Nincsenek felosztva a feladatok, párom abban segít, ami éppen soron van. Ami megrontotta a kapcsolatunkat, nem az volt hogy ordít a gyerek, meg fáradtak vagyunk mindketten, hanem anyósom.
Mára anyósommal javult a kapcsolat, párommal hadilábon állok. Nem úgy állt ki mellettem a viták során, ahogy elvárható lett volna, mert tart az anyja haragjától. Inkább a hátam mögé állt a viharban, és hagyta, hogy én hozzam rendbe a dolgokat. Kompromisszumokra kényszerített, és én kiábrándultam belőle. Most olyan "majd lesz valami" stratégiában vagyok vele...
szerintem pont ezért romlik meg sok házasság a gyerek születésekor (környezetemben tapasztaltam). várják nagyon a gyereket, nagy az öröm amikor megszületik, de aztán jönnek a hétköznapok, éjjel nem tudnak nyugodtan aludni, férj dolgozik napközben, este hazajön, és akkor a felesége is csak panaszkodik, hogy mennyi dolga van, és fáradt, elvárná tőle hogy besegítsen a gyereknevelésbe... a feleség otthon van ugyan egész nap, de totál leköti a gyerek, semmire sincs ideje, teljesen kimerült, végülis egész nap otthon van egyedül (nincs felnőttek között), este végre hazajön a férje, aki tojik bele hogy segítsen neki, sőt elvárná a többfogásos vacsorát, és hogy minden renben legyen a lakásban, és nem érti hogy miért panaszkodik a nő amikor otthon van egész nap.
ezen szerintem nem segít az sem, ha van 2 hónap szülési szabadsága az apának is. mondjuk a munkáltató oldaláról is megértem a dolgot, ha valaki 2 hónapra kiesik a munkából, azt nem tudja pótolni egykönnyen. (végülis az apuka fogja megszívni, mert mire visszamenne dolgozni, már mást vettek fel a helyére)
Hát,ők a példamutató apukák!De kérdés az,meddig terhelhető egy férfi?! Munka,másodállás,stressz,végre otthon...és akkor mosogatás,bevásárlás...?
A norvég példa még nagyon messze áll tőlünk, Mo-on 7-10 nap adható(!) a kispapánal s kisbaba születésekor.
Nyilván vannak olyan anyukák, akik csak a finom babaszagú levegőt, és a mosolygós, nyugodt kisbabát várják, amiről a női magazinokban olvastak. Ezzel szemben kapnak egy hasfájós, bekakilós, hangosan üvöltő gyereket, akihez nem adtak használati útmutatót. - egy kicsit sarkítva irom le bocsi.
No meg persze vannak az apukák, akik azt hiszik, hogy ha anyuka otthon van, akkor az milyen jó lesz, mert mindig lesz vacsi, mire hazaér, és minden dolgot majd elintéz az anyuka, hiszen otthon van ráér.
Na ekkor jön az őskáosz, mert a baba hasfájós, bekakil, és nem csak folyton mosolyog, mint a reklámokban. Anyuka kétségbeesik, mert azt hiszi vele van a baj. Állandóan kialvatlan, nincs ideje, energiája semmire. Apuka meg azt látja, hogy nincsenek otthon rendben a dolgok, de hát akkor mit csinál az asszony egész nap otthon?
Nem csak az anyukának, hanem az apukának is megnőnek a feladatai. A férfi munkatársaim szivesen segítenek a gyerek altatásában, fürdetésében, a bevásárlásra is rávehetők. Van aki vasal, vagy mosogat, vagy egyéb házimunkát vállalt be. És a feleségüknek is van egy kis idejük a pihenésre így.
Innen jut eszembe Norvégiában 2 hónapos kispapa szabadság van, hogy tudjon otthon segíteni anyukának a kezdeti nehéz időkben...
Az volt a tapasztalat,hogy a terhesség 9 hónapjával kapcsolatban olvasottak a kismamák és a papák is,ámde a nehézségek a baba hazaérkezésekor kezdődnek.
Nem könnyű ez az új szerep...!
További ajánlott fórumok:
- Minden anyuka és leendő anyuka jöhet :)
- Császármetszéses szülés után, mire számíthatok?
- Hogyan lehet elérni a természetes szülést egy kiszolgáltatott kismamának, amikor minden kórházi dolgozó ellene van?
- Kisgyerekes anyukák mindennapjai
- Nagyon sok anyuka miért vágatja rövidre a haját szülés után?
- Hogyan éreztessem a párommal, mindenben számíthat rám?