Szerintetek meddig lehet elviselni, ha egy férj nem tud elfogadni olyannak amilyen vagy és mindig meg akar változtatni? (beszélgetős fórum)

Jó, hát ez tényleg nem volt egy túl okos dolog tőle, az biztos...

Ezek szerint nem igazán beszéltek egy nyelvet... Próbáltatok már úgy beszélgetni hogy volt ott egy harmadik, pártatlan személy, aki tud nektek "fordítani"?

Mi van ha ez fordítva is igaz?

Ha te többet bújnál és közelednél hozzá, akkor ő is kedvesebb lenne? :)

Sajnos nem tudok mindent visszaolvasni, ezért nem tudom, hogy írta-e már valaki.. De valljuk be, tök fölösleges "párterápiát" tartani, ha csak az egyik fél van jelen, csak az ő oldalát hallhatjuk... Amíg a másik nem mondja el, hogy ő hogy élte meg a 10 évet, addig nem lehet teljes képet látni.

Ritkán van az, hogy valami teljesen fehér vagy teljesen fekete.

Katika23, neked meg kitartást, és mind a hármotok érdekében remélem sikeresen megoldjátok a problémákat (vagy így-vagy úgy).

Feltetted nekünk a kérdést: meddig lehet elviselni?

És szerinted meddig lehet elviselni?

Te mit gondolsz erről?

Lófüttyöt.

A gyerek csak indok.

Ezt a mintát látja, baromira nem tesz majd jót a pszichés fejlődésének.

...és most elkezdett derengeni, hogy hátha nem mindig mások terelgetése szerint kellene haladnod.

Nehéz lesz meggyőzni a férjedet, mert eszerint mégis felnősz lassan, és még az ie lehet, hogy ezek a csesztetések nála a terelgetés fásult "maradványai". De nem lehetetlen.

A fogyást, azaz az ésszerű étkezést, mozgással kombinálva, elkezdheted úgy is, hogy nemigen veszik észre.

Nehogy sóhajtozva és koplalva akarj fogyni, mert úgy nehezebb.

Nem, egyáltalán nem könnyű függetleníteni magát. De a saját érdekében, ha váltani akar, ezt tudja tenni úgy, hogy nem rúg fel semmit, de fejleszti saját magát.

Ha hallgat a visszahúzó megjegyzésre, akkor nem változik semmi.

Próbálj meg kitartani továbbra is, már csak a kisfiad miatt is.

(Mondja ezt egy olyan asszony, aki számára ez a helyzet, amelyről írsz, igencsak ismerős.)

De!

Ne hagyd magad a földbe döngölni, semmi áron!

A "mintaférj" férjednek nyilván így is jó vagy, ha már megvagytok valahogy évek óta. Csak éppen beletartozik az észjárásába, hogy kritizáljon, kioktasson, csúfolódjon veled.

Úton-útfélen... (Vagy csak odahaza? Mert ez nagyon nem mindegy...)

Nyilván ő úgy gondolja, hogy neki jár az "ideális nő".

Ebből adódóan számodra nincs más, mint hogy ideális nő legyél! A félreértések elkerülése végett írom: olyan "ideális nő", amilyennek TE képzeled az "ideális nót", s nem olyan, amilyenről a férjed fantáziál.

Hosszú távon a "minta"-férjed viselkedése nagyon kellemetlen helyzetté fajulhat számodra is, a kisfiatok számára is, ha nem állsz ellen az olyan sugallatoknak, amelyeket a mostani viselkedése közvetít feléd.

Sok szerencsét!

Eleinte hagytad a terelgetést, mint fiatal terelgetésre vágyó lányka, hát most meg csodálkozik a férjed, hogy ami jó volt neked, az már miért nem jó.

A legnagyobb baj ezen túl mégis szerintem az, hogy csúfolt, kritizálta a kinézetedet, ez nálam kimeríti a lelki bántalmazás fogalmát. Nagyjából tönkre vágta az önbecsülésedet az, akit szerettél, és akitől pont az ellenkezőjét vártad volna.

Szereted még?