Szerintetek meddig lehet elviselni, ha egy férj nem tud elfogadni olyannak amilyen vagy és mindig meg akar változtatni? (beszélgetős fórum)
Köszönöm! :-)
(Sajnos az életkörülményeim miatt elég sok pszichológiai témájú dolgot olvasok, azért vagyok ilyen "felvilágosult".)
Nagyon nehéz helyzetben vagy ebbe lelkileg bele fogsz betegedni.Hasonlóképpen jártam én is.Tizenkét évig éltünk együtt tragédiák sorozata volt ez idő alatt pl.terhességem 24.hetében elveszítettem az ikreiet műhiba miatt és még sorolhatnám.Majd végigfeküdtem egy terhességet megszültem a kislányunkat egy èves volt amikor elszakadt a cérna.Nem tetszett a külsőm a gyerek nevelésem semmi nem volt jó.Szégyenlett engem sehol nem mutatkozott velem.Megcsalt,bár ilyen viselkedés mellett nem is volt kedvem semmihez vele.Elküldtem,elment.Külön élünk.Arra vigyáztam,hogy a gyermekkel jó kapcsolat alakuljon ki.Tettem úgy ,hogy magamat aláztam meg.Sajnos nincs senkim kiszolgáltatott vagyok neki még most is mert ért egy baleset ágyhoz vagyok kötve jelenleg ,valakinek meg el kell látni egy hat évest.Minden nap találkoznom kell vele ezért továbbra is tűrni a hatalmaskodást felettem ebben a kiszolgáltatott helyzetben.Nagyon nem jó az ilyen szituáció ,meg kell gondolni hogyan döntesz.Sajnos ,hogy mindenkinek jó legyen olyan döntés nincs egy ilyen helyzetben mindig sérül valaki.Ha önfeláldozó vagy akkor Te.44 éves vagyok én számolgatok mikor és mennyi ideig fogok várni vagy bírni ezt az áldatlan helyzetet.Szeretet nélkül elfogadás nèlkül boldogtalanul megkeseredik a lélek.Rajtad múlik a változtatás de bárhogy is döntesz igazán jól sohasem tudsz.Ez az én tapasztalatom.
Hm, ebben is van valami! De jot mondtal!
Még valami.
Közöttetek a 7 év korkülönbség nem rossz, vannak, akik azt mondják: szinte ideális. Ez azt jelenti - az ilten vélemények szerint -, hogy a férj az, aki kezdetben terelgeti, irányítgatja a feleségét, majd mikor eljönnek az "érettebb évek", a feleség les az, aki erős támasza lehet a már öregecske férjnek.
Nyilván ebben van némi igazság.
Van ugyanakkor egy olyan vélemény is, miszerint a nő akkor "érik meg" (mentálisan), amikor anya lesz, a férfi pedig akkor, amikor meghal az apja.
Te már anya vagy.
A férjednek él még az édesapja?
Katika!
Nem szeretném szaporítani a szót, de ami a 266. háeszben van, azzal nagyon egyetértek, ezért írok most ismét.
Annyit "igazítanék" Magdalénia szavain, hogy te - talán - nem "többet öregedtél", hanem érettebb lettél, mint amilyen voltál 20 évesen. Ez egészen természetes, hiszen már 30 vagy. A férjed viszont ezt vagy nem vette észre, vagy nem akarja észrevenni, mert neki úgy jó.
Ne vitassad a hozzáállását, hanem ha úgy döntetek, hogy együtt maradtok, próbáld meg függetleníteni magad tőle. (Előbb-utóbb észre fogja venni, hogy "felnőttél"!)
Már nagyon ritkán, régebben jellemző volt.
Utálom az ilyen kijelentéseket....."csak azt nem értem ha ő az elejétől ilyen".....nem kérlek mint írtam úgy kb 3 évig fülig szerelmesek voltunk és persze akkor minden más 2 ember között és azért is mentem hozzá mert imádtam és el tudtam képzelni hogy vele megöregszem, és az hogy terelgetett sem zavart még annyira. De ahogy elteltek az évek elhültünk és állandóan szekál, zsörtöl rajtam mindenért......többször nem szeretném leírni....
Valaki azt írta, hogy így inspirál. Az soha nem lehet inspiráló, ha valakit leszólok, bántok valamilyen tulajonsága, külleme, tanulmányai, bármi miatt. Ha valóban szeretetből szeretném, hogy gyerekem, férjem pl. felálljon a kanapéról és sportoljon, akkor szervezek egy jó kis programot a családnak és megyünk együtt, de soha nem mondom, hogy azért csináljuk, mert nekem így nem felelsz meg. Elég valószínű, hogy a férj sem érzi jól magát külföldön, nyűg neki ez az egész, talán ő is rosszul érzi magát az elszigeteltség miatt. Valóban egy kiadós beszélgetés kéne, ahol előre eldöntöd magadban, hogy még az sem baj, ha a vége valami drasztikus kijelentés lesz, csak történjen már valami.
Ez nálunk is pont ugyanígy van.
Tudtok viccelődni, poénkodni, együtt nevetni?
Jajj, nekem szuper a kapcsolatom a férjemmel, de - szerinte - a mosogatógépbe én sem tudok bepakolni :))))) Nem is teszem. Ő csinálja évek óta. Én a mosogató-, ő a mosógépet nem indítja el soha ;)
Régi írásaidat olvasgattam és azt gondolom, hogy a pároddal szerettétek egymást, de eltelt Xév és a hétköznapi gondok miatt elfáradt a kapcsolat.
Te többet öregedtél, mint a párod.
Fiatal vagy még, de nem teszel érte, hogy fiatalnak is érezd magad. Ne a párodért, hanem önmagadért.
Elsősorban neked kell változni, változtatni és nem a párodnak. Az majd utána következik, ha következik.
Az idő szalad és a gyereknek családra, jó testvérre is szüksége van. Ehhez stabil, szerető háttér szükségeltetik, úgyhogy mozdulj.
Olvasd vissza az írásaidat. Okos és ügyes csaj vagy, minden reményem szerint meg fogod oldani a problémádat.
Arra ügyelj, hogy ne mérgesedjen el a helyzet, mert azt már helyrehozni nem lehet és nagyobb utána a sérülés is.
Talán egy pár hetes különélés is meghozná a várt eredményt, mindkét részről.
Ha csak annyi lenne, hogy a cigiről akarta leszoktatni, akkor persze az is gyenge ok lenne, de itt okok tömkelege van már. Egyébként, ha visszalapozol, akkor láthatod, hogy alapvetően az én első javaslatom sem a válás. Először mindent meg kellene beszélni valami módon. Kettejüknek szerintem ezt nagyon nehezen lehet már megoldani. mindketten beleszorultak, szoktak egy fajta szerepbe, és ha abból ki akar törni az egyik fél, az nagy viharokat kavar. Igazi erőpróbája ez egy házasságnak szerintem, de nem lehetetlen. Azzal viszont nem értek egyet, hogy "megváltozni nem fog" ...mindenki változik folyamatosan, illetve egy házasságban mindkét félnek kellene engedni.
Egyébként vannak ilyen típusú emberek. Belőlük lesznek azok a mindenki számára ismerős házsártos öregemberek. Akik ülnek a buszon, postán, gyógyszertárban és mindig puffognak. Agyrém, nem bírnám elviselni. Ilyen volt a nagyapám. Mindig mondta a magáét a mamának, hogy 70 éve házasok, de már megint kaparót tett a húslevesbe, pedig pontosan tudja, hogy utálja. Egyszer megkérdeztük hogy bírja ezt elviselni, azt mondta, hogy Ő ezt már meg se hallja. De azóta is emlegeti, hogy bárcsak még élne a papa, mert már senki sem szól rá a kaparó miatt.
Egyszerűen ilyen típus. Neki sose lesz semmi elég jó. Mivel nem agresszív, nem bánt, nem zsarol stb, az már a te dolgod eldönteni, hogy felveszed-e vagy sem. Foglalkozol-e vele vagy sem. El tudod-e viselni egy életen át vagy sem. Megváltozni nem fog.
Szerintem kicsit túlérzékeny vagy. Engem mondjuk pont nem érdekelne, ha zavarná a férjem, hogy pakolok be a mosogatógépbe.
Csak azt nem értem, hogy ha Ő az elejétől kezdve ilyen, akkor mégis mit vártál? Én nem a férjed mellett állok, de sehogyse tudlak megérteni
Persze mint lentebb írtam már egyenlőre nem tudok még saját lábon állni, ezen dolgozok majd ha minden ok lépek....a döntésem nagyjából megszületett. Le fogok ülni vele beszélni és kap egy ultimátumot addig, vagy megpróbál egyenlő társként, felnőtt nőként elfogadni a hibáimmal együtt vagy lépek.
Büszke is lehetsz rá :)
Meg magadra is ;)
Ha nem tetszene neki ahogy bepakolok, akkor megkérném hogy mutassa meg, hogy szerinte hogy kéne, és ha ilyen ügyes és okos, akkor miért nem csinálja ezt a nemes feladatot?
Ha közben kiderülne, hogy az ő technikája jobb, akkor azt tényleg elismerném. Ha mégsem, akkor elmagyarázom neki miért az enyém a jobb. Mi is pont 10 éve vagyunk házasok mint ti. Szerinted máshol nem játszák el ugyan ezeket a meccseket? Megnyugtatlak: szinte mindenhol ;)
Nem agressziv de olyan aki kioktat és hegyibeszédet tart.... és a sok év alatt nincs türelmem már a sokadik hegyibeszédhez szóval inkább a csend kedvéért úgy teszek hogy ne kezdjen bele.
A fiam még tinédzser volt, de amikor mondtam neki valamire,hogy így meg így kellene csinálni, akkor közölte: Ne haragudj,nem akarok szemtelen lenni, dé ÉN ÍGY SZERETNÉM!
- padig "az én kenyeremet ette". És büszke vagyok rá, hogy kiáll magáért.
Nem a fórumozókat kell meggyőznöd, hanem neked kell döntened: a saját lábadra állsz és választod az egyedülálló anya szerepét egy jobb jövö reményében, vagy elfogadod ezt a helyzetet. Ő változni nem fog, eddig is ilyen volt.
Igen, ez így van. Ezért is mondtam már korábban azt hogy itt súlyos kommunikációs hibák vannak, és nem egy nyelvet beszélnek, a férj rossz csatornákat választ...
Az, hogy nem egyszerű az tuti! Ezt senki nem vitatja ( sőt... inkább úgy mondom, hogy ezt nem vitatom, mert azt hiszem, én vagyok az egyetlen jelenleg a fórumon aki kicsit árnyaltabban látja a helyzetet :D ).
Szerintem az is furi, ha a szülő csap rá a gyerek fenekére, nem csak ha a férj... Kivéve, ha erre a nő direkt kéri a férfit :D :D
Az egy gyenge ok a válásra, hogyha a másik fél nem hajlandó leszokni a cigiről... De ha a cigizőt utasítják (? )a leszokásra, akkor pfuj! Hagyja el ezt a szemetet? Értem... vagy mégsem?
Azt, hogy ha nem tetszik úgy, ahogy Én csinálom, akkor csináld te.
Egyébként amikor csesztet, olyankor agresszív is? Felemeli a hangját?
De itt most nem a cigizés a fő gond én csak példaként elmeséltem ezt is. De mit szolnál ha beleszólna a férjed hogy hogyan pakoljál be a mosogatogépbe, vagy hogyan öltözz.....neki mindenről határozott véleménye van és úgy érzi kioktathat mert nem mindent csinálok úgy szerinte ahogy kéne.
Még egy szülőtől is gusztustalan, amikor folyton azzal zsarolja a gyerekét, hogy "amíg az én kenyeremet eszed...". Nemhogy egy férjtől.
Ez igaz. Csak azt nyomja el a "társa", aki hagyja magát.
Értelek. Sajnálom. Akár van saját keresete, akár nincs, meg lehet beszélni emberi módon, hogy csökkentse az adagot. Nem lehetetlen megcsinálni. De az, hogy folyton belerúgunk a másikba és semmi se jó, az hova vezet? Teljesen hidegen hagyja a másik nézőpontja, csak a sajátját erőlteti.
Azért ne vonjunk már párhuzamot a szülők és a férj között...azért, ha apám rácsapott a fenekemre kicsi koromban nevelési célból az még elment, de ha a férjm tenné ugyanezt, kicsit furi lenne, nem? A szülő-gyerek viszony alá-fölé rendelt a házasság pedig egyenrangú...kellene hogy legyen. Szerintem azért, mert valaki kenyérkereső éppen a családban, szerintem nincs automatikusan joga előírni, hogy ki hogy éljen, dohányozzon-e vagy sem. Ha nem tetszik, el lehet mondani, meg lehet kérni, de utasítani nem lehet. Illetve, ha annyira nem tetszik , akkor el lehet válni...de elég gyenge ok egy válásra. Itt a férj egyértelműen domináns, Katica pedig behódol neki, ezt kellene abbahagynia, és akkor talán a férje is észhez térne, vagy otthagyná. Csak ugye ott az a fránya gyerekkérdés, merthogy egy domináns apuka, ameddig nincs másik nő a láthatáron, úgy fog küzdeni a nőjéért, meg a gyerekéért, mint egy veszett kutya. Szóval nem annyira egyszerű ez Katicának szerintem.
További ajánlott fórumok: