Szerintetek ki a jó szomszéd? (beszélgetős fórum)

Köszi!

Azért nem értem ,mert ebben a munkanélküliségben, tönkre lehet tenni egy családot azért mert a szomszéd aláírása kell mindenhez? A hivatal azt mondta, lakó övezet, ha egy embernek nem tetszik, nincs mit csinálni!

Amikor mondtuk a szomszédnak, hogy nem gondolná-e át? Azt mondta-Sajnálom! Gazdasági érdek!Neki bezzeg mindent lehet!

Én azt hittem nincs a szomszédommal semmi baj, mire 2 éve kimutatta a foga fehérjét, a garázsunkból átalakított családi vállalkozásomat bezáratta, mindenhol feljelentett, mert úgy gondolta hogy rontom a lakása értékét!

A 3 lépés is kevés!!!!!!!

A jó szomszéd?

-Nem szól bele semmibe

-süket

-néha vak

-mindig ad kölcsön

-sosem kéri vissza

-asszem ennyi!

:)

Amikor a férjemhez költöztem, volt egy kedves szomszéd pár, 15 éves lánygyerekkel.

De én távolságtartó vagyok eléggé, így nemigen volt összejárkálás. Aztán amikor terhes lettem, jött az asszonyka, hogy szülés után segít ám nekem ezt, meg azt, meg bevásárol, meg satöbbi. A lánya is várta már, hogy átjárhat babázni.

Hát, én nagyon boldog voltam, amikor megtudtam, hogy váratlanul elköltöznek.

Annyira nem szeretem, hogy valaki belefolyik az életembe, még ha jó szándékkal is. (Így amikor meglett a babám, már új szomszéd lakott ott, azzal meg szia-szia, és ennyi.)

Magyarul, nekem tényleg mindegy, ki a szomszédom, csak kelljen vele foglalkoznom.

Nem tudom ki a jó szomszéd. Nem akarok velük barátkozni, ismerkedni. Nem részei az életemnek.

És ez így van jól.

Fú!

Na ilyenek azok a történetek, amin nem tudja az ember eldönteni, hogy sírjon, vagy röhögjön. :):(

Huhh, eszembe jutott, mit történt velem fiatalkoromban :D. Huszonegykét évesen egy elitnek számító helyen volt albérletünk a barátommal. A szomszédasszony, férje és a 15 éves forma fia mindig nagyon udvariasak voltak, és hát igazán úri famíliának tűntek (azok is voltak).

Először egy kis tojás- meg cukorkölcsönkéréssel kedződött, aztán átjött az asszonyka kávézni. Akkor már gyanút kellett volna fogjak, mikor a nyakamba zúdította az egyébként rendkívül gazdag, elegáns férjével kapcsolatos - rendkívül intim - problémáit, de gondoltam, jó, hát kicsit labilis, problémás szegény, nincs kinek panaszkodnia... de kicsit kényelmetlenül éreztem magam. Talán a negyedik ilyen beszélgetésünk alkalmával előállt vele, hogy korrepetáljam a fiukat, ha már úgyis azt tanulom az egyetemen, amiből gyenge egy kicsit.

Át is jártam hozzájuk, foglalkoztam a sráccal, nem is volt hülye, csak szerintem túl szigorúan bántak vele, nagy volt az elvárás. Na egy szép napon átjött anyu, beszélgetni a gyerekről, és a következő (a mai napig hihetetlennek tűnő) dologgal állt elő: a srácnak komoly problémái vannak a lányokkal, és hát minden vele egykorú gyerek szerintük már átesett a "tűzkeresztségen"... mi lenne, ha én vezetném be a felnőtt lét rejtelmeibe? :o

Azt hittem, leesek a székről. Minek néz ez engem?

Utólag rájöttem, hogy egyáltalán nem rosszindulatból vagy lenézésből (sőt!) indítványozta ezt, de azért fordult velem egyet a szoba:DD Azt se tudtam, hogy magyarázzam meg, hogy szerintem egy ilyen fiú túl kicsi ehhez, na meg én nem ebben a hivatásban jeleskedem...

Hát komolyan a mai napig röhögünk, ha ez a történet eszembe jut, de valahol azért szomorú, némelyik szülő mennyire el tud borulni meg elrugaszkodni a valóságtól.

Igen! Ritka jó kapcsolat. Van, amikor napokon át nem találkozunk egymással... Bekopogunk ilyenkor, hogy régen láttalak... Bármilyen gondban számíthatunk egymásra. Mindketten egyedül élünk...

Voltunk már cicapásztor, törpehörcsög-gondozó :)

Jó szomszédaz aki nem mászik bele a mindennapjaiban...Tudja hol a határ, és nem feszegeti, még ha úgy érzi, hogy tehetné, azaz nem hoz-visz kaját és nem tud rólam mindent, hisz ez nem az ő tiszte...

Köszönjünk, váltsunk pár szót, ez épp elég...

Itt az ikerházfalvában...

A jó szomszéd valóban főnyeremény.

Neked olyan van, amilyet leírtál? :D