Főoldal » Fórumok » Babák & Mamák fórumok » Szerintetek elfogad valaki 3 gyerekkel? fórum

Szerintetek elfogad valaki 3 gyerekkel? (beszélgetős fórum)


1 2 3
83. féknyom (válaszként erre: 1. - Faea9a64ed)
2016. okt. 7. 08:59
Életvidám, boldog nőnek tűnsz, simán.
2016. okt. 7. 08:36

Azon ne lepodj majd meg kedves anyuka, ha netalan azutan erdeklodik a ferfiember, hogy az apuka fizeti-e a megitelt tartasdijat, elviszi-e a gyerekeket, egyaltalan viszonylag korrekt-em vagy balhezik, megbizhatatlan.

Ismerek anyukat, aki 4 kislannyal ment ujra ferjhez, raadasul a ferj notlen es gyermektelen volt. Gondolhatod, mi volt a velemenye a masik csaladnak. Idovel elfogadtak. Amikor az anyos leesett labrol, a meny apolta.

2016. okt. 6. 20:14

Tényleg csupa jó tanács.


Nem kötözködni szeretnék, de egy anya is kéretlenül adja a tanácsait. ;)


Én egy beszélgetésre gondolok, amikor meghallgatjuk egymást. Semmi erőszak!


Ettől még nagyon igaz, hogy ne avatkozzunk bele más dolgába.


Itt érdekes a helyzet. Egy téma felvetésénél ilyen-olyan vélemények vannak és egyik szinte nem tudja elviselni a másikat. Ez pedig egy másfajta pszichológia.

Ilyen lélektani dolgokról nem is lehet abbahagyni a beszélgetést. :)

80. csikil4ny (válaszként erre: 78. - Magdalénia)
2016. okt. 6. 19:47

Erről a jelenségről beszélek:


[link]



Azért nem értek egyet veled, mert a valós életemben nem hagyom másoknak, hogy megmondják mit, mikor, hogyan és kivel kellene tegyek s ehhez tartom magam másokkal szemben is. Itt egy kicsit más a helyzet, mert ide már eleve tanácsért jönnek az emberek.



Attól, hogy kicsit jobban érdekel a pszichológia, mint az átlagembert, még nem váltam pszichológussá. :) Viszont a példáddal egyetértek: mivel senki sem tökéletes, mindenkiben van "hiba" és létezik ok-okozati összefüggés. De ebbe most ne menjünk bele, ismered a véleményem, én is a tied és tiszteletben tartjuk egymás nézeteit.

79. 4c1a787e8f (válaszként erre: 57. - Sanyinak)
2016. okt. 6. 19:44
Hidd el, egy 4 gyermekes anyának azért az se kis dolog, ha még ránéznek...
78. Magdalénia (válaszként erre: 76. - Csikil4ny)
2016. okt. 6. 19:36

Igaz. :)

Mivel szakmai szempontból írsz, óhatatlan a szakmaiság. Pl.egy pszichológus minden emberben talál "hibát" és keresi az okát. Ez egy ilyen szakma. :)

77. Magdalénia (válaszként erre: 75. - Csikil4ny)
2016. okt. 6. 19:30

Csernusnak elég bicskanyitogató a stílusa, nem mindenkinél lehet hatásos a módszere. Nagyon nyers.


Én egy házaspárra gondoltam, tehát nem olyan emberekre, ahol nincs közük egymáshoz. Tehát szóvátesz valamit, majd másnap is egészen mást.


Egy családban is megkérdezzük a másik családtagot, pl. miért nem találkozol azzal a bizonyos férfivel. Ha a válasz az, hogy nem akarok a gyerekeimre tekintettel, akkor csak elmondja az ember a véleményét. Nem azért mert rá akarja erőltetni, hanem az aspektusokat felveti.


Pont egy családban ne mondhatná el az egyik testvér a véleményét a másiknak? Ez életszerűtlen.

76. csikil4ny (válaszként erre: 74. - Magdalénia)
2016. okt. 6. 19:14
El, de kulturáltan beszélgetünk, ha gondolja a fórumindító akkor ránk szól. Nem akarok off-olni, de a téma érdekel.
75. csikil4ny (válaszként erre: 73. - Magdalénia)
2016. okt. 6. 19:13

Szerintem meg nem kell szóvá tennie, mert nincs köze. :)


Én személy szerint ki nem állhatom Csernus stílusát, de sok mindenben egyetértek vele, ez az egyik:


"A tanács akkor minősül tanácsnak, ha megkérik, hogy mondjon véleményt. Ha nem kérik meg, és ennek ellenére elmondja kéretlenül, az az erőszak jele."

2016. okt. 6. 19:07
Elkanyarodtunk a témától! :)))
73. Magdalénia (válaszként erre: 72. - Csikil4ny)
2016. okt. 6. 19:06
Nem ítélkezésről, vagy megalázásról van szó, hanem egyszerűen szóvá tesz dolgokat, ami a másiknak nem tetszik.
72. csikil4ny (válaszként erre: 71. - Magdalénia)
2016. okt. 6. 18:54

Erre csak kérdéssel tudok válaszolni: kinek van joga ítélkezni a másik fölött?


Pl. egy alá-, fölérendelt viszonyban is meglehet egy problémát úgy beszélni, hogy ne alázzuk meg a másik felet....

71. Magdalénia (válaszként erre: 70. - Csikil4ny)
2016. okt. 6. 18:51
Az nem lehet, hogy valaki önmagával lelkileg rendben van, de a másikkal nincs megelégedve?
70. csikil4ny (válaszként erre: 69. - Magdalénia)
2016. okt. 6. 18:41
Ezt tapasztalatból írom: eddig minden általam erősnek vélt odamondogatós emberről kiderült, hogy miért olyan amilyen, aki lelkileg rendben van, az nem érzi szükségét, hogy kötözködjön. Az jól elfér másoktól....
69. Magdalénia (válaszként erre: 68. - Csikil4ny)
2016. okt. 6. 18:38

Nem lehet minden ilyen esetre rákenni a lelki sérülést, - laikusként gondolom.

A lelki sérülésekből, ha nem olyan egetverőek, előbb-utóbb fel lehet állni.


Szerintem a lelkileg egészséges is tud kötözködni, ha akar, nem kötném össze a kettőt. Rossz a természete, ennyi.

68. csikil4ny (válaszként erre: 67. - Magdalénia)
2016. okt. 6. 17:49

"Olyan veszekedős típus volt, aki mindenben talált hibát."


Meggyőződésem, hogy aki veszekedős típus, annak valami lelki sérülése van, amin nem tud túllépni. A lelkileg egészséges ember nem kötözködik, mert nincs miért.

67. Magdalénia (válaszként erre: 64. - Csikil4ny)
2016. okt. 6. 17:24

Én átlagosnak mondanám, - ha elfogadjuk ezt a meghatározást.

Szerelemből ment férjhez, de pár év után a férje elhagyta egy nyugodtabb nőért. Olyan veszekedős típus volt, aki mindenben talált hibát.

A szülei nyugodt, idősebb és jó emberek voltak. Nem emlékszem, hogy bármi rossz élménye lett volna gyerekkorában, így nem is tudom mihez kötni a hozzáállását.

2016. okt. 6. 17:21
Először is fogadd elismerésem, gyönyörű fiatal hölgy vagy, három gyönyörű kisgyermekkel. Én egészen biztos vagyok benne, hogy megtalálod a párod, aki téged és a gyerekeket is elfogad és szeret, tisztel.
65. gribedli*** (válaszként erre: 62. - Csikil4ny)
2016. okt. 6. 17:09
Igen, ilyen is van. Minden lehet.
64. csikil4ny (válaszként erre: 63. - Magdalénia)
2016. okt. 6. 17:02
Kíváncsi lennék a gyermekkorára...
63. Magdalénia (válaszként erre: 60. - Gribedli***)
2016. okt. 6. 16:42

Igen, el kell jutni oda, hogy együtt fussunk, részt vegyünk valamilyen közösségi dologban, ahol nem feltétlen a párkeresés a motívum.


Szerencsére ritka, ha valaki annyira sérül, hogy magával viszi évtizedeken keresztül. Nem volna szabad.


Nem a gyerek az oka, ha elutasít minden férfit az anyukája közeléből és az anya ezt minden zokszó nélkül megéli.

A felnőtt gyerekek még el is hárítják magukról a felelősséget, teljes joggal.


Az említett esetben nem volt traumás válás, elég dumás és vonzó nő volt, de csak a gyerekeinek élt. A gyerektartást sem költötte rájuk a mindennapi megélhetéshez, - pedig rászorult volna - hanem egyösszegben átadta nekik, a tanulmányaik befejezése után.

62. csikil4ny (válaszként erre: 60. - Gribedli***)
2016. okt. 6. 16:16
Vagy az a "seb" már a tönkrement kapcsolat előtt is ott volt...
61. c73db520ef (válaszként erre: 58. - Magdalénia)
2016. okt. 6. 16:01
Van az a hazassagi tragedia, ami miatt soha tobbe nem akar ferfit maga melle.
60. gribedli*** (válaszként erre: 58. - Magdalénia)
2016. okt. 6. 16:00

Az egyik szomszédom és barátnőm pedig 5 évig volt egyedül, 3 gyerekkel, csinos csaj, maratoni futó. Nem voltak nagyok a gyerekei, amikor épp nem melóban volt, vagy velük, nem pasizott, hanem futott, nem randizott senkivel mert nem is érdekelte. 5 év után meg összejött egy pasival, aki szintén maratoni futó, azóta együtt futnak, össze is költöztek és lett egy 4. gyerek.


Aki soha többet nem talál társat, az sem azért van, mert megvárta, hogy kirepüljenek a gyerekei, hanem mert ő maga nem vonz senkit vagy nem akar kapcsolatot, semmilyet, mert a "seb" a tönkremenent kapcsolat miatt nem gyógyult meg.


A gyerek nem oka semminek, de az emberek szeretik kifogásként, pajzsként használni a gyereket. Önmagában semmi vétke nincs abban, hogy a szülei, szülő hogy dönt a saját életéről.

59. gribedli*** (válaszként erre: 56. - Csikil4ny)
2016. okt. 6. 15:47
Nem azt írtam, hogy ideális idő, hiszen az emberek jönnek mennek az életünkben, csak azt írtam, hogy amíg kicsik a gyerekei, főleg velük fog foglalkozni, amikor nagyobbak, több ideje lesz randizni, ismerkedni. Nagyjából, ahogy elnézem, őt még lefoglalja a róluk való gondoskodás. Ez nem jelenti azt, hogy nem ismerkedhet, csak hogy kevesebb ideje jut erre.
58. Magdalénia (válaszként erre: 56. - Csikil4ny)
2016. okt. 6. 15:25

Van ilyen rokonom. Ragaszkodott hozzá, hogy a két fiát egyedül nevelje fel. Elutasított minden férfit, minden közeledést. A fiai felnőttek, kirepültek, ma már alig találkoznak a távolság miatt, ő pedig megkeseredetten egyszál maga és nagyon magányos.

Eljutott oda, hogy már azt mondja, minek?

57. sanyinak (válaszként erre: 38. - 4c1a787e8f)
2016. okt. 5. 18:43

A 4. melle csinalna neked egy 5.-et?

Megcsinalni nem olyan kunszt, de felnevelni...? :)

56. csikil4ny (válaszként erre: 55. - Gribedli***)
2016. okt. 5. 15:17
Nincs olyan, hogy idealis ido... Ha azt vesszuk, akkor irhatnank azt is, hogy majd ha kirepulnek a gyermekek. Gondoltam erre en is a sajat eletemben, de rajottem arra, hogy megoldodik magatol is. ;)
55. gribedli*** (válaszként erre: 51. - Csikil4ny)
2016. okt. 5. 15:01
Amikor nagyobbak, akkor szokott igazán kinyílni egy világ, mert önállóbbak, így neki több ideje lesz randizni, stb.
54. csikil4ny (válaszként erre: 53. - Cippora)
2016. okt. 5. 14:57
Ez igazan nem az idon mulik. :) Sokszor eldonti a kerdest egy pillantas. Egy biztos: nem ugy mukodik a dolog, mint a gyermekteleneknel.
1 2 3

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook