Szerintetek beteg a lelkem? (beszélgetős fórum)

Lehet,h nagyon hülyén hangzik,de mi volna,ha evés helyett énekelnél? az is endorfint szabadít fel,és közben nem lehet enni

Eldalolnál valami hosszút,és az alatt kiválogatnád,mit fogsz enni,és csak a normális,hasznos dolgokat ennéd meg végül.És ne tarts otthon csokit,ha úgysem szereted!Egyél teljeskiörlésű kekszet,mondjuk mézeset.

Egyébként meg tényleg menj pszicholőgoshoz,ez csak tüneti kezelésre ötlet,amit írtam.

Valószínűleg ő nem szereti eléggé saját magát.

Meg: olyan nincs,akit mindenki szeret.Olyan van,akinek mindenki azt mutatja,hogy szereti,mert 1.mondjuk"kötelességük"a kedvében járni

2. nem mernek mást mutatni,mert tudják,hogy összeomlana a rózsaszín kis világa.De általában az ember ezt megérzi,ha álságos viselkedés fordul elő a környezetében(vagyis becsapják,hülyének,vagy gyereknek folyamatosan),és erre is reagál,legtöbbször nem tudatosan,hanem mondjuk ilyen túlevéssel.

Igen, erre van egy pár példám.

Ismerek olyan terapeutát (kineziológus) aki kijelenti, hogy én abban segítek hogy rájöjj, hogy csak te tudod megoldani a problémádat.

Na, ez a nem semmi, ugye??

A pszichológusok között pedig van egy-két kattant, mert ők bizonyos szakmai keretek között dolgoznak. Ha nem visznek bele bölcsességet, akkor bizony őket is maga alá gyűrheti a káosz. Arról nem is beszélve hogy örömmel támogatják a gyógyszeres kezeléseket, ami baj.

Én úgy gondolom, kell segítség, de vagy egy jó kineziológus, vagy egy jó könyv, vagy egy jó előadás, de legfőképpen saját magad.

Jé:)

Én úgy vagyok vele, hogy kell a saját akarat a változáshoz, de nem árt egy külső segítség, aki el tud indítani, irányt tud mutatni a helyes irányba:)

A pszichológusnak nem igazán az a dolga, hogy jól megmondja a tutit a páciensének ..... nem arra kell használnia a tudását, tapasztalatát, intuícióját, hogy kész megoldást adjon, hanem hogy figyelemmel meghallgassa azt, aki segítségért fordul hozzá, és kérdéseket tegyen fel, ami további gondolkodásra serkent ..... abban segít, hogy az ember szembe tudjon nézni önmagával, megtalálja a problémái gyökerét ..... és ha ez megvan, akkor javasolhat módszereket, gyakorlatokat, amik segítenek változni .....

:o)

Én e pszichomókusokban sem hiszek. Az ember, ha saját fejével nem tud beszélni, akkor más hogy tud hatni rá?

Ezt a dolgot úgy gondolom nagy akaraterővel le lehet győzni. Nem kell a fizetését otthagyni a kezelést végzőnél :-)

Az, hogy valaki imád enni. az nem betegség. De az, hogy az ember nem azért eszik, mert jól esik neki, hanem kényszerből, miközben bűntudata van és utálja emiatt önmagát, az már lelki problémára utal. Ez függőség, kényszeres cselekvés. És ha ez már a mindennapjait is megkeseríti, akkor mindenképp segítségre van szüksége, kezelést igényel.

:o))

Tulajdonképpen minden szélsőség arra utal, hogy a lelki egyensúly megbillent.

azzal nincs baj, ha kivulrol vidamnak latszodsz, az elonyodre vallik. Nem kell mindenkinek latni a fajdalmadat.

Falasi rohamok elott allitsd le magadat, es fogadd el azt az elcseszett erzest, amit az evessel le akarsz nyomni. nem egyszeru, csak Te magad tudod csinalni.

Én azt gondolom nem kellene mindent filozófiával túlbonyolítani.

Az egyszerű megoldásra kell törekedni.

Mi van azzal az emberrel akit mindenki szeret és mégis imád enni?:-))

Nem minden esetben. Zolcsi nem ír hülyeséget. Én osztom a véleményét.

:o)

elarulom, hogy mindenkinek beteg a lelke, csak valaki jol titkolja :)

en voltam pszichologusnal, tudom mi az, de tudsz lenni a te magad pszichologusa is. Figyeld a gondolataidat, erzeseidet, es jojj ra, hogy melyik erzesre, gondolatra reagalsz igy. Ha megvan, akkor mond magadnak, hogy annak ellenere, hogy ilyennek es ilyennek erzem magam, szeretem es tisztelem sajat magamt. Jo melyen lesz, kell ido, ming az ember elkapja. :)

Ma már mindent képesek az emberek túlfilozofálni.

Szerintem az ember azért eszik mert éhes.

Az evés a szeretetnek, a gondoskodásnak és a törődésnek a szimbóluma. A szeretetéhséget az ember fizikai evéssel próbálja pótolni. Tehát van összefüggés a táplálkozás és a lélek között.

Minél jobban érzi magát az ember, annál kevesebbet eszik.

Törekedni kellene arra hogy az ember a hibájával együtt megismerje és elfogadja saját magát. Az ebből fakadó öröm és hála érzése testi-lelki szinten gyógyít.

Az elfogadás nem egyszerű, de ez a szeretet biztosítéka.