Szerintetek bele tud szeretni egy huszonéves lány egy 40 évvel idősebb férfiba? És a férfi a lányba beleszerethet úgy igazán? (beszélgetős fórum)
Valószínűleg tök happy volt a kapcsolat a feleséggel, ezért jöhetett a képbe egy harmadik.
Igen a kiscsaj egyedül a hibás..., ha nem lett volna biztos garantált a családi idill...ezek a gondolatok egy sértett kamasztól még elmennek, felnőtt korban már kissé gáz.
Bár meglett emberek is imádnak és képtelenek gyerekkori sérelmeken rágódni, és túllépni, ők csinálják jól, ugyebár.
"Erre azok kattintanak, akik maguk is tudják, hogy valami nincs rendben velük , a párválasztásukkal."
Ha így lenne, akkor a nagy egyetértéstől egymás nyakába borúlnánk, nem pedig "de igen-de nem" szinten vitáznánk:DDD
Én akkor még el sem olvastam, amikor azt írtam... Hát amiket utána tudnék....
Nem tudják ezek a nők mi az igaz szerelem. Fogalmuk sincs róla, hogy nem ez nem szerelem, csak szeretet, egy hely, ahova van hazamenniük. Amikor szerelmes valaki, akkor nem ez a "langyos viz" állapot van. Csendben elüldögélés... Azt bizony hagyjuk mag a 60 felettieknek.
Ismerek ilyen párost, mióta együtt vannak a férfi SEHOVA nem mehet egyedül, a csaj vigyáz rá, még a benzinkúton is kiszáll és megy be vele. Csak a férfinél van pénztárca, a csaj SOHA nem vásárolt egyedül Az autóban a hátsó ülésen a csaj "játékmackója". Szó szerint, ne nevess ki. A kutasok halálra röhögik magukat, mikor kimennek. Ugyanígy egy gyógyszertárban, beállnak elé, mindkettő kiszáll, a csaj belekarol a pasiba, felsegíti a lépcsőn... és vesznek egy fájdalomcsillapítót. Korábban a pasi szinte repdesve járt, rendkívűl közvetlen, beszélgetős ember volt. Dehogy szorul támogatásra, de a csaj érezteti vele, hogy ő "rendezi'.
Iszonyatos rabsűg mindkét oldalról.
A szerelem nem ilyen. Másik véglet, amikor a nőt "szabadjára engedik". Élje ki magát, aztán jöjjön haza, csak betegséget ne hozzon magával:) És ápoljon tovább.
Belemagyarázni?? Kiforgatni??
Én leírtam a véleményemet /mely szerint bármit tekinthetünk érdekkapcsolatnak is /és megkértelek rá, hogy próbáld elhinni, hogy más is lehet szerelmes, nem feltétlenűl olyan korkülönbséggel mint ami köztetek van.
Nem kell megváltoztatonod a véleményed. De nem is muszáj kikiabálni a nagyvilágnak, hogy szerinted a nagy korkülönbséges kapcsolat röhejes, mert ezzel ellenérzéseket váltasz ki.
Nagyon sajnálom, hogy a szűrődön nem a mondanivalóm ment át.
További jó ürítést a tér bármely pontján. Csak természetesen.
őőőő milyen ember miatt változattnád meg a véleményed, és engem honnan ismersz, hogy "ilyen" miatt nem??
"Ledöbbenek újra és újra, mivé fajult a világ. "
Kicsit olvasgass arról, hogy is ment a kiházasítás régen :P
Látod, milyen sokan vannak, akik vonzódnak a SOKKAL idősebb férfiakhoz... Szerintem indíts egy újabb fórumot, és akkor látod majd meg, hogy mennyien NEM! Erre azok kattintanak, akik maguk is tudják, hogy valami nincs rendben velük , a párválasztásukkal. Ledöbbenek újra és újra, mivé fajult a világ.
Mi, akik nem így gondoljuk, nem érhetjük meg, hiába próbálkozunk. Azt tudom, hogy én nem szeretném, ha 40 évvel idősebb férfi lenne az oldalamon, de még 20 évvel sem.
Ez az én véleményem, biztos sok másé is, csak ők nem írnak véleményt.
Sziasztok,
Én indítottam a fórumot fél évvel ezelőtt. Már el i felejtettem, de "véletlenül" idetévedtem és megnéztem ki indította, mert: jé, ez engem is érdekel - gondoltam most. :)
Hát igen, kutyából nem lesz szalonna - mindig is az idősebbek vonzottak. Most is. 30-40 év mindig megvolt. Hogy egészséges-e? Nem tudom... Hogy apakomplexus van e a dologban? Lehet... De az biztos, hogy nekem nagyon fontos, hogy az a férfi akivel vagyok, erőt sugározzon magából és biztonságban érezzem magam mellette! Biztonság, bizalom, szeretet-szerelem, őszinteség, tisztelet - ezeket adom én is, és egy idősebb, érettebb társtól nagyobb valószínűséggel kapom meg.
És hogy "elvesztegeti a fiatal nő a fiatalságát az idősebb társa mellett"? Sokan gondolják így, de mi elvesztegetett idő abban, ha szeret valaki és viszont szeretik? Mennyivel jobb, ha mondjuk korabeli férfiak használják ki, és elmondhatja majd hogy hány jóképű, jótestű palija volt akivel lehetett villogni..
Olvassátok el, szerintem irigylésre méltó, AHOGY ÉLNEK: [link]
Én mindig próbáltam intelligensen kezelni a helyzetet, próbáltam megérteni az ő nézőpontjukat, elfogadni, hogy szeretik egymást. De még ígyis néha előbújt a kisördög, hogy legszívesebben felpofoznám a csajt, és megkeseríteném az életét, amiért ő tönkretette a miénket! Mert soha semmi nem lesz már a régi, mondhatom, hogy elvette az emlékeinket!
Nem merjük megnézni a régi fényképeket, mert a szép emlékek is olyan fájdalmasak lettek, hogy csak bőgés a vége.
Ha ő egy 50-es, apámhoz korban illő, értelmes nő lenne, azt mondaná apámnak, igenis, keresd a gyerekeidet, jöjjenek el, főzök egy vacsorát, vagy csak találkozz velük! De ez a csaj még akkor is folyton hívogatta apámat, amikor pár órára találkoztunk! Egy számító dög, aki ezerrel védi az érdekeit, ami nem más, mint a pénz, és hogy apám véletlenül se kerüljön közel hozzánk, mert még a végén nem neki jutna a zsírosbödön!!
Nem beszéltem még a csajjal, lehet, hogy normális, valami csak van benne, különben apám nem lenne vele, gondolom. Mindenesetre, próbálok nyitni feléjük mert valamiért nem tudom elfogadni, hogy így legyen vége. Ma is vele álmodtam...eljött, bocsánatot kért, és én csak zokogtam a vállán, sokszor ébredek erre:( Talán csak ennyit várok tőle, hogy meg tudjak bocsátani:(
Nem tudom, hogy feldolgoztam, vagy csak elfogadtam, nem tudok mit tenni ezzel már, így alakult.
Köszi, várom a sütit:)
Sok szereplős egy ilyen eset, mindenki, csak azt hiszi, hogy az érintett felek a férj-feleség és a harmadik. A gyerekeket ilyenkor kisgyermekként szokták figyelembe venni. Senki nem beszél arról, hogy mi van, ha felnőtt a gyermek... Neki milyen érzés. Az írásodból úgy érzem, hogy fáj még, de feldolgoztad magadban. Apád barátnőjével beszéltél már? nem lehet, hogy amúgy tök normális?
Fishyke aranyom, majdnem odaégettem a sütit annyira elgondolkodtam rajtatok- de azért finom lett, küldök majd neked belőle... kis fájdalomdíjként.
Köszi. Abból, ahogy 180 fokos fordulatot vett, és évekig nem kereste velünk a kapcsolatot, arra tudok következtetni, hogy a nő keze volt a dologban. Tuti, hogy kiverte a hisztit, hogy apám választhat, vagy a gyerekei, vagy ő. Különben egy apa, akinek a családja volt a legfontosabb, magától szerintem soha nem tenné meg, hogy évekig nem keresi a gyerekeit. Ebből is gondolom, hogy apám nem boldog, ennyi emléket nem lehet csak úgy kitörölni...
Másrészről, szerintem ő már sokszor megbánta, hogy elment, de már nincs más választása. Ahogy ismerem, nem hiszem, hogy jól érzi magát, vagy ha igen, akkor gyökeresen meg kellett, hogy változzon.
Sose lesz a mostohám, ne is mondj ilyet...Hogy milyen a kapcsolatunk? Többször is én vettem fel vele, mert ő a kisujját se mozdította. Az évek alatt egyszer találkoztunk csak, de számomra egyre idegenebb lesz. Úgy érzem, soha az életben nem lesz már igazán jó a kapcsolatunk:(
A nőt inkább hagyjuk...anyukám akkor is csinosabb volt, mint az a trampli csaj...Nem is értem, mit eszik rajta apám.
Nagyon megdöbbentett amit írtál, többször is elolvastam. Igen minden ilyen kapcsolatnál vannak, akik másként látják a dolgokat.
Megkérdeztem, a férjemet (aki korban hozzámillő:) hogy mit szólna, ha a kicsi lányunkat egy vele egyidős férfi csábítaná el valamikor? Hát nem írom le, mi volt a válasz.
Nagyon sajnálom, hogy apád ennyire "félrecsúszott", de nem írod, hogy milyen most az élete? boldog? megfiatalodott a fiatal csaj mellett? és nektek milyen a kapcsolatotok apáddal és a új nővéjével? Irod, hogy: Aki ráadásul egy ronda, igénytelen, jellegtelen kis senki. Anyukád hány éves volt? külsőre szebb, vagy okosabb a "mostohád? " mint anyukád?
Kedves Panna!
Hidd el, magasból tojok rá, Neked mennyit ér az, hogy véleményem szerint vannak kivételek...
Semmiféle csont dobálásról nincs szó és azt sem mondtam, hogy nem megingathatatlan a véleményem.
És igen, bármennyire meglepő, nem tudom magam ebben a szituban elképzelni, mert már megtaláltam a Másik Felem egy nálam 6 évvel idősebb Férfiban.
Nem biztos, hogy ugyanígy gondolkodnék, ha nem lenne a Férjem a képben.
Ettől függetlenül a gyerekvállaláson igen elgondolkodnék egy nálam 40 évvel idősebb férfi oldalán.
Megkérlek, ne akarj belemagyarázni a hozzászólásomba semmit és ne akard a véleményemet kiforgatni. Nagyon szépen köszönöm!
Ja, és annyit, hogy bárhonnan nézed a dolgot, az a természetes, ha egy Nő egy hozzá majdnem korban illő Férfit választ. Ettől függetlenül lehet, esetleg jóval érettebb egy Nő a koránál, ami valószínűleg azt eredményezi, hogy egy idősebb, érettebb, magasabban kvalifikált Férfit választ társául. Ennyi.
És ebbe nem kell sem ki-sem bele magyarázni semmit :)
Ez a fórumindító pedig véleményeket kér és hidd el, nem fogom egy olyan ember miatt, mint mondjuk Te, megváltoztatni a véleményemet.
Szép napot Kívánok!
Szia!
Azért kezdem mindig nagy betűvel, mert így szoktam meg, a nekem fontos személyeket mindig így írom le :)
A Párom és a leendő Gyermekem pedig a legnagyobb betűt érdemli :D
Én elfogadom, hogy van ilyen szerelem, az, hogy én nem tudom elképzelni, nyilván azért van, mert én egy nálam 6 évvel idősebb Férfiban találtam meg a Másik Felem :)
Én is megállok a saját lábamon és nekem ezzel nincs is problémám, sosem függtem anyagilag senkitől, remélem, ez így is marad :)
Sok boldogságot Kívánok Nektek :)
Puszi :)
Huh, remélem nem fog majd ilyen történni nálunk:)
Nagyon sajnálom timycat édesanyját, aki mintemlítette 49 éves. A másik fórumon írta:
"Ma sem alszik itthon :( Be vagyok tojva, az elmúlt fél évben 1 barátnőm elvált, másik 2-t pedig úgy hajított ki a pasija/vőlegénye, mint a cicát dolgát végezni szokták és tök váratlanul. Nekem is derült égből jött ez a feszkó :((
... ma anyu nem könnyítette meg a helyzetem, belekezdett az ugye én megmondtam. . . Páromat sosem csípte :("
Én is igen nehezen viselném, ha a gyermekem egy nálam sokkal idősebb párt választana magának.
Még valami: nem mind arany, ami fénylik.
Látom, borzolódnak a kedélyek. Leírom a saját sztorimat ezzel a témával kapcsolatban, amikor is egy 25 éves, házas nő jött össze egy 49 éves házas, családos férfival, az apámmal...Én pedig akkor voltam 23 éves...
Timycat, mi már ismerjük egymás történetét, és nem ítélek el másokat sem, csak próbálom megértetni, miért kap valaki hányinger a téma hallatán is.
Mindig is nagyon jó apa volt, minden megtett értünk, szeretett minket és mi is őt. Rengeteg dolgot csináltunk együtt, mondhatni, barátok is voltunk egyben, és ott volt a kisfia is, akinek szintén nagy szüksége volt rá.
Egészen addig nem volt is volt gond, amíg egyszer csak el nem kezdett későn járni haza, és gyanús dolgokat csinálni. Amíg persze le nem bukott, de még akkor is tagadta a dolgot. Ne menjünk bele a részletekbe, elköltözött.
De addigra már tudtuk, hogy a nő egy nálam 2 évvel idősebb csaj volt, ami aztán mindenkit padlóra tett. Nem lehet elmondani azt a fájdalmat, lelki és fizikai is sajnos, amit okozott nekünk ez a hatalmas csalódás.
Ha egy 50 éves nő miatt hagyott volna el minket, biztos nagyon fájt volna, de előbb-utóbb megértettem volna és elfogadtam volna.
De ettől még a mai napig is hánynom kell: a csaj alig idősebb nálam, és apám "úgy" néz rá...És annak a nőnek nincsen saját apja, miért kell elvenni másét?? Mert hogy senki ne mondja nekem, hogy akkora szerelem támadt a kis szívében, a lóf...t...Apám nagyon sokat keres, bármit megadhat neki. Előtte pedig nem volt semmije, szó szerint, a férjével a szülőkkel laktak és éltek napról napra.
Gyerek szemmel ezt így láttam és így éreztem, de ez semmi ahhoz képest, amit anyunak kellett átélnie. Szerintem ezt sem kell részleteznem, minden normális ember megérti, hogy milyen lehet a volt férjet látni nap mint nap egy lánya korabeli nővel az oldalán...Aki ráadásul egy ronda, igénytelen, jellegtelen kis senki, és amikor ők összeházasodtak, az a csaj akkor született meg! Könyörgöm, ha ez nem egy beteg dolog, akkor semmi!!!!!
Soha nem fogom tudni ezt feldolgozni, csak elfogadni próbálhatom a helyzetet. Nagyon rosszakat tudnék még mondani, pedig itt még csak nem is 40 év korkülönbségről van szó.
Lényeg a lényeg: nem tudom normálisnak látni ezeket a dolgokat, és elég sok pszichológiát tanultam ahhoz, hogy ne csak az orromig lássak.
Arra a nőre hétszentség, hogy a korabeli pasik soha nem néztek rá, tele van kisebbségi komplexussal, csak rá kell nézni, esélye nem volt, hogy egy korabeli jó pasival jöjjön össze, ezért már nem is próbálkozott vele.
Nem akarok általánosítani, én róla beszélek!! Mielőtt valaki a torkomnak esik.
Csak magamból tudok kiindulni, sose volt problémám azzal, hogy korombeli srácokkal ismerkedjek, így még csak eszembe se jutott, hogy idősebb pasikkal kezdjek!! Pedig mindig komolyabb voltam náluk, ezért van hatalmas szerencsém a férjemmel, aki velem egyidős, mégis valamivel komolyabb a többi 28 évesnél. Meg nyilván apámmal se voltak problémáim, mivel mindig ott volt, teljesen jó volt a kapcsolatunk. Azért nála valami mégiscsak "félrement", ha egy szinte annyi idős lánnyal tud lenni, mint én.
De a pasiknál ez büszkeség kérdése is: baromi büszkék magukra, ha fiatal barátnőjük/feleségük van, többnek érzik magukat ettől, mint azok a férfiak, akiknek "csak" az 50 éves feleség jut esténként.
No, ez az én véleményem, lehet cincálni, bár nem örülnék neki. Csak szerettem volna, ha kicsit más megvilágításból is látjátok a problémát.
Apakomplexus? Azt mondod? És mi lesz ha a te gyermeked is ilyen helyzetbe kerül? Beleszeret egy nála sokkal idősebb emberkébe?? mert ezt te sem tudhatod! Elgondolkoztál már ezen? SOHA nem tudhatod mi lesz.....ezt sose felejtsd el!
De azért természetesen mindenkinek tiszteletben kell tartani a véleményét, ahogy én is a tiéd, és másét is...valamilyen szinten örülök hogy NEM érted, ebből adódik hogy még sosem éreztél ilyet!
Ah látom jogot tanultál és hasznosítod is: Gratulálok.
"...páromnak már van egy gyereke, engem meg nem véd az özvegyi jog öröklés esetén; de van egy lányom és egyéb módon áthidaltuk, hogy krach esetén ne tudjanak kivágni a házból, mint a "hasas macskát. "
Nincs tovább miről írni, ilyen emberek is vannak, mint te, semmi gond, ettől válik érdekessé az élet.
Na, látom megint a nyúl viszi a puskát. Nincs értelme annak, hogy megpróbáljuk megérteni azokat, akiket nem lehet. Megint figyelmetekbe ajánlom a google-ba beírva: apakomplexus.
timycat, nagyon derék dolog, hogy te szülés után 2 hónappal visszaálltál a melóban szerintem gabi mint kórházi dolgozó erről is össze tudna egy jellemrajot állítani. Sem pasi, sem gyermek nem tud eltéríteni, rendkívül céltudatos vagy.
Gondolom azért kezdi nagybetűvel, hogy nyomatékosítsa a Gyermekem szót... mert fontos neki, feltételezem ő nevelte fel és nem a bébiszitter.
Csak azt nem értem miért görcsölsz akkor annyira, hogy legyen másik közös gyermeked? ha ezzel az egyel sem maradtál otthon? Egy másik fórumon ... azhiszem az abortusz utánin.... azt írtad, hogy te nagyon akarsz másodikat, de a párod nem akar. Megértem őt. Téged is . Legyen itt is két gyermek, ne csak az övéi örököljenek.
Abszolút kívülálló szemmel nézve az a véleményem továbbra is, hogy vannak kivételek, de te nem biztos, hogy közéjük tartozol.
Ez butaság, senkit nem köteleznek arra, hogy otthon maradjon évekig... én szülés után 2 hónappal már visszaálltam a melóba, persze rugalmas időbeosztással. Annyi, hogy nem járt a Gyed, Gyes; helyette kaptam munkabért.
Valószínű ezért sem félek a "korai" özvegységtől megállok a magam lábán is ha úgy adódik; remélhetőleg minél később.
(MÁS! megkérdezhetem, hogy miért kezded nagybetűvel, hogy "Gyerekem", "Picim", "Párom"?)