Szerintetek bele tud szeretni egy huszonéves lány egy 40 évvel idősebb férfiba? És a férfi a lányba beleszerethet úgy igazán? (beszélgetős fórum)
hát most akár hiszed akár nem,ez nálunk is így van!
Anyám kimaradt sok sok évből!Nem volt mellettem,mikor szükségem lett volna rá!Most sincs,de már megoldom...vagyis nem kérek belőle!Valószínű,hogy két 30 as pasinak(pasija fiainak) jobban szükségük van rá!Nem mehetek át hozzájuk(2perc innen),pedig soha nem tettem semmi rosszat!Persze a pasija családja SZENT,és sérthetetlen!Májusban műtötték anyámat(szövettan,daganata van/volt,kezelik),így csúszott a szülinapja 2 hetet!Szerinted szóltak,hogy menjek át?A Fb ról tudtam meg,hogy volt bulijuk!És ez így megy már sok sok éve,Karácsonykor is!Tudnék még cifrákat írni!Viszont nem érdekel!Komolyan nem!Én már nem próbálkozok!minek?megvan a saját életem,utam!Neked is családod lesz,ne ezzel törődj!Ezek mérgek,csak rontanak a helyzeten!
Háááááááááááááááááááááááát. Szerintem az esélye 1:60000000000000000000000000000000000000 millióhoz. :)
De soha semmi nem kizárt.
Te most személyeskedni próbálsz?
Elismerem, hogy nagy lehet a fájdalmad. Az én apám viszont visszafordíthatatlan fájdalmat okozott, ami nagyon mélyen érintett és nagyon sokáig a padlóra küldött.
Ő meghalt.
Nem érted meg, hogy én mindent megteszek, mindent elmondok neki, és ő semmit nekem?? Nem nyit felém??
Amikor elment, azt mondta, akkor is megérné, ha már csak pár éve lenne hátra, és hogy nem akar gyerektartást fizetni, hogy még ezzel is szabaduljon tőlünk!? Én voltam, vagyok az, aki nem bírja elhinni, hogy ilyen 180 fokos fordulatot tud venni valaki, és megutálni azokat, akiket eddig szeretett??? Egy nő miatt?? Ezért vagyok én olyan rossz, mert mégis azt szeretném, hogy normális legyen a kapcsolatunk!??
Értékelem, hogy utánam néztél! Ami kimaradt:
Párommal rendeződtek a viszonyok nem velem volt baja; feszkó volt igaz; őt megviseli s stressz; nem szokott hozzá, hogy valami nem jön össze; 2 nagyobb üzletet bukott el és épp én sem voltam toppon (szintén munkahelyi dolgok miatt is) Ez kortól függetlenül bárhol előfordul. Arról nem is beszélve hogy volt egy MissedAb-om az 5. hónapon túl; hadd ne részletezzem ez mivel járt (de gondolom azért ezt is láttad). Ez sem lendített az általános jókedven; ami a "legyen gyerek-ne legyen gyerek" témát illeti; párom akkor valóban azt mondta, hogy ezt ő még egyszer nem akarja átélni; öreg már hozzá... én akkor nagyon rápörögtem a témára. Mostanra változott a szitu párom szeretne; én pedig még félek tőle.
(Ezt csak a teljesség kedvéért írtam le)
Ami a babysittert illeti, nekem sosem volt; a gyereket cígeltem magammal; szuper jó fej, 2 családapa volt a főnököm, akik megleptek egy babasarokkal a melóhelyen, így be tudtam magammal vinni; valamint általában itthonról is meg lehetett oldani a munka 80%-át
Ezt szükségesnek éreztem a teljes igazsághoz!
A 40+ os témában(amiről szól ez a topik) valóban nem!
Engem az anyám dobott ezért a pasiért...értem én!Sőt!Megjártam a poklot anya nélkül,apa nélkül!Nincs apakomplexusom mégsem!Nekem sem kéne ilyen sok korkülönbséggel pasi,de ne legyél már ilyen basszus!Miért idegeled magad ilyeneken?Fölösleges!El kell fogadni!Vannak ilyen emberek,lesznek is...ha ők boldogok,áldásom rájuk!:)))
Én tényleg nem foglak feloldozni, de ha nem akarsz véleményt hallani, akkor ne írd ki egy fórumra.
Azon kívül, hogy valaha jó apa volt, egy jó szó nem szóltál, csak daráltad, hogy mivel bántott téged, az anyád, mekkora szemét a felesége. Objektíven megítélve ez valószínűleg arra utal, hogy ellenségesen viselkedsz vele. S mivel saját bevallásod szerint is még mindig indulat van benned, erősen kétséges, hogy ez az iménti állítást felülírná a meglátásod.
Én nem is a nyitásról beszélek...inkább az elfogadásról..., apukád felnőtt, meghozott egy döntést,ami neked fájdalmas volt, egyébként mindenen kivül valószínűleg neki is.
Te is felnőttél, sőt ahogy néztem babavárásban vagytok...te is szülő leszel.
Egyébként megértelek, a húgom ugyanezzel küzd, Ő még nem tudta elfogadni az apánk kapcsolatait...., nem kevés idő és energia, míg valaki egy ilyen fájdalmas dolgon továbblép, és megérti, de mind magad mind a tervezett családod szempontjából nagyon fontos.
Nekem egyébként más témában, de segített, hogy írtam egy levelet, ez lehet egy olyan levél is, amit nem adsz át az érintettnek soha, de segít tisztázni az érzésidet a sérelmeket, és felldozást ad...ez lehet az első lépés.
Kitartást.
Franie, az legyen az én bajom. Itt úgyse fog meggyőzni senki senkit, a fórumindító meg már bevallotta, hogy egyértelműen apakomplexusa van, ennyi. Nincs miről beszélni.
Demoon, szerintem vegyél szemüveget.
Spinneli, nekem sem jó ezekkel a tüskékkel élni, de hiába nyitok, apám magasról tesz rám, és nem, sosem viselkedtem vele ellenségesen, ahogy Franie írta.
Aha, nem tudom és nem is fogom objektíven nézni a témát. Látom, egyesek olyan érzelmi analfabéták, hogy a büdös életben nem fognak felfogni ilyen mélységeket. De azért kívánom, hogy éljetek át ti is ilyen fájdalmakat még jó sokat az életben!!
Sok beteg apakomlexusos idióta.
Nem tudom, hogy mennyit fórumozol, de ez a tapasztalatom.
Ha valaki beböki, hogy "tisztet a kivételnek" arra utal, hogy nem igazán hisz a kivétel létezésében. Amikor pedig valaki jelentkezik, hogy ő is abban a cipőben jár, ámde rá nem igaz fórumozónk véleménye, akkor "nemisrádgondoltamnemvitatkozom" van és folyik tovább a gondolatmenet, hogy akikre ő gondolt azok pedig mennyire irgumburgum....
Szóval nekem személy szerint büdös a "tisztelet a kivételnek" mert beskatulyáz. Nem megy el a személyes vizsgálatig. Pedig minden eset más:)
Szóval ez az én skatulyám a"tisztelet a kivételnek" hozzászólásokra:D
"Teljesen függetlenül ettől a topiktól, a hozzászólóktól és mindentől nekem az a véleményem, hogy a "vannak kivételek" az kb. annyit ér, hogy "nekem ez a megingathatatlan véleményem, de nem akarok vitát, ezért dobok egy csontot az ellenkező véleményűeknek"
Ez a 370. hozzászólásod. És erre értettem, hogy belemagyarázod, kiforgatod... Főleg az utolsó 6 szó.
Ez nem arról szól, hogy nem akarok, vagy akarok vitázni. Elfogadom, hogy van szerelem ilyen korkülönbséggel, de RÉSZEMRŐL ezt egészségtelennek és abszolút lehetetlennek tartom.
A 20-25 év is sok, de az még nem annyira brutális.
Példa:
Én vagyok 25 - Ő 40-45.
Én vagyok 25 - Ő 60-65.
Na, mindegy, szerintem fejezzük be ezt az értelmetlen beszélgetést, mert vitázni nem akarok,ez a téma nem ér annyit :)
Sok sikert azoknak, akit ebben a helyzetben vannak, illetve sok boldogságot!