Szerinted mi az élet értelme? (beszélgetés)

Persze. Nem vagyok naív, hogy azt gondoljam, hogy nekem szuperül fog menni :)

De azért sokat teszek már most érte, hogy neki minél jobb legyen majd.

Meglátjuk. Be szoktak jönni az ilyen terveim :)

Egyébként meg sokkal jobban felfújtátok ezt mint amit ez jelentett.

Úgy estetek nekem mintha félre kezeltem volna egy pácienst, közbe meg tulképp csak beírtam egy véleményt a fórumra, és gőzöm nem volt róla,hogy Fortuna mennyire érintett a témában.

Arról nem is beszélve, hogy Fata leszőkézi Edit, meg rövid memóriájúnak titulálja, de ezekre egy szavad sincs :) Akkor hagyjuk már, hogy nem vagy elfogult és nincs csapatszellem.

Ha Edi mond valamit, akkor azonnal kioktatod, de ha Fata sértegeti őt, akkor érdekes módon nem fontosak ezek az elvek.

Ez a két széle! Mindent megenged, mindent tilt!

A baba számára ott kezdődik, hogy megfogan! Ha szerencséje van akkor akarják.Jó tudom a lélek válasz szülőt, de az elfogadásnál már kell egy együttműködés.... és még így is hosszú az út! Sok a buktató! Van amikor sötétben tapogatózik mindenki!

Csak megfeledkeztél arról, hogy éppen lincselik és te csak nyomtad a kioktatást. Ez nem empatikus.

Nekem nincs azzal bajom, ha valaki nem mindig empatikus, csak akkor meg ne oktasson ennek fontosságáról mást.

Nem volt szép, hogy a te tudásoddal nem tettél semmit a lincselés ellen.

És van szerencsére más verzió, de abban igazad van, hogy ez a kettő a legáltalánosabb.

A más verzió akkor jöhet létre, ha valaki feloldja a (defektjeit), mert akkor a tiszta ösztönös intuíciói alapján nevel és ez az igazán egészséges a baba számára.

Én ezt kimagyarázásnak érzem.

Tehát a többiek stílusa akkor rendben volt szerinted?

Csak rám figyeltél és azt nem vetted észre, hogy mit írtak mások?

Ne viccelj már.

Ma sem vetted észre, hogy a barátnőd miket írogatott?Elég furcsa.

És amikor felhívtam rá a figyelmedet tegnap, akkor is megerősítetted, hogy igen, ez csak nekem szól.

Na mindegy, szerintem nem korrekt a hozzáállásod ilyenkor.

Az meg, hogy sosem volt csapat ezt meg ne erőltessétek, mert sokkal többen észrevették ezt már annál, hogy megpróbáljatok emiatt másokat hülyének nézni.

Sokszor ahhoz lett igazítva a vélemény, amit a barát mondott. Ha tagadod, akkor csak azt mutatod, hogy nem vagy őszinte.

Ahogy Amiras is írta. Ezek a dolgok léteznek. Nálatok sokszor 8 emberrel, nálunk is előfordul.

De tudod az is vicces, hogy azt írod, hogy nincs csapatotok, majd leírod, hogy mit fogtok tenni és hogyan fogtok minket hívni :)))))

Ez jó :))))

Most úgy gondolom, hogy amikor megszületik egy kisgyerek akit vártak, kétféle lehetőséggel találkozik. Vagy úgy nevelik a szüleik ahogy őket nevelték, vagy homlokegyenest ellenkezőképpen!

Sokáig volt egy olyan szemlélet, hogy a szülő előír, a gyerek végrehajt! Voltak olyan irányzatok, hogy a gyereket nem kell sem irányítani, sem korlátozni!

Az igazság, a gyerek érdeke, a kettő között van.

Ha hozunk egy kevésbé szerencsés csomagot vagy továbbgördítjük, levéve a vállunkról a felelősséget/ engemet is így neveltek/, vagy szembeszállunk , akkor nagy a tévedés veszélye, mert ismeretlen úton járunk.

A saját gyermek nevelése minden esetben más, mint az elmélet! Befolyásol a szubjektum!

Én csak azt láttam, hogy ahhoz képest, hogy Edit pont az empátiáról oktattad ki, pont abszolút nem voltál vele empatikus.

Ilyenkor nem hiteles a mondandó. Vagy csináld, vagy ne oktass ki benne mást.

Edi. Én csak Veled beszéltem folyamatosan, a többikkel nem folytattam társalgást. Egyedül Lullának írtam, hogy köszönöm, amit leírt, mert előtte én is azt próbáltam megfogalmazni, amit aztán ő kifejtett.

És volt még talán egy-egy hozzászólásom, amit Fortunával és Sünivel váltottam, annak kapcsán, hogy egy beteg gyermek milyen terhet jelent a szülőnek. Olvasd vissza. Nem reagáltam keresztbe-kasul, arra a vonalra figyeltem, amit veled beszéltem, nem olvasom ilyenkor végig az összes hsz-t.

És nem a közellenség voltál, csak a Te véleményeddel ill stílusoddal nem értettem egyet, a többiek véleményétől függetlenül.

Valahol a facen olvastam azt is, és mennyire igaz:

soha ne keverd össze a személyiségemet a viselkedésemmel! Mert a személyiségem az én vagyok, a viselkedésem meg attól függ, hogy te ki vagy!

Azért amit a szülő megtesz, azért ő a felelős.Persze nekünk meg ez kell, pont emiatt nem érdemes vádolni senkit.

Ez nem a vádlásról szól, hanem arról, hogyha helyükre kerülnek a dolgok, az hogy kinek mi a felelőssége, és kinek mit kellett megkapnia, meg megtanulnia, akkor feloldódnak a gátak:)

És még pince sincs!

Micsoda vircsaft!:))))