Szerinted mi az élet értelme? (beszélgetés)

Végigolvastam süni bejegyzésétől.

Elnézést, hogy páran véletlenül ide írtak, és jöttünk, mint baráti kör.

De, hogy a témához is hozzászóljak:

Nem egyszerű a beteg gyerek nevelésének a kérdése. Ha valaki bevállalja, felad dolgokat.

Annyira nem hiszek "az élet tanítani akar valamire"-ben sem, annak ellenére, hogy egész életünkben tanulunk.

Inkább ilyenekben hiszek: élni, és élni hagyni... Jogok és kötelezettségek...

Most nem tudom kifejteni, de szerintem nem is olyan bonyolult.

Mi meg kertipartizunk a barátoméknál. 20-30-an. Szerencsére jó idő van hozzá.

Állatkertbe én is sokszor gondolkozom, hogy el kellene menni. Mondjuk gyerekkoromban egy dolgot nem szerettem benne, a szagokat. :) De az állatok miatt mégiscsak érdekes :)

A másik, amit halasztgatok folyamatosan a színház.

:)

Miért hagyod ki?:)

Remélem:)Már olyan régen voltam:)

Eddig minden évben majálisoztam, de ma úgy tervezem, hogy kihagyom, a férjem kapja meg a nemes feladatot, hogy kimenjen a gyerekkel. De ez csak terv.

Biztos jó lesz az állatkertezés ilyen szép időben.

Mentek majálisozni?:)

Én állatkertezek ma:)))

Neked van gyereked egyébként?

Mert egy (agyilag felnőtt)szülő szerintem sosem beszélne úgy a gyerekéről hogy ha nem egészséges akkor nem kell neki.

De aki ezt mondja, az még nőjön egy kicsit a gyerekvállaláshoz.

A szülő alap esetben semmilyen elvárással nem lehet a gyerek felé. Pontosan emiatt van az, hogy sok ember a saját nemét nem tudja elfogadni, mert a szülőkben már terhesség előtt , és alatt ott volt hogy milyen nemű gyereket szeretnének, és ha nem az született, akkor a gyerek nem identitásának (lelkileg) annyi....

Ugyanaz van egy beteg gyereknél is, ha a szülő el tudná fogadni, azt hogy ő speciális, akkor ők tök hálásak lennének, és ez alapján boldogok is,(autista kivétel).

Csak és kizárólag a szülőn múlik a gyerek boldogsága.

Egyes egyedül csak a szülőn, mert a gyerek egy az egybe úgy áll magához, ahogy a szülő hozzá.

Tudod sok ember nagyon felületesen ítél meg ilyen témákat is, mint sok mást. Más benne élni és más pusztán csak elképzelni. A tragédia az, ha valaki olyan kap ilyen gyereket, aki csak menekülne ez elől a feladat elől. Azok szomorú sorsok. Minél intelligensebb egy ember, annál jobban át tudja érezni a másik szemszögét is és nem csak arra gondol, hogy neki mi lenne a könnyebb, hanem, hogy a másiknak mire lehet szüksége.

Ezek a leckék.

Én nagyon tisztelem azokat az embereket, akik megkűzdenek az ilyen feladatokkal. Bizonyos szempontból sokkal erősebbek, mint azok, akik csak egészséges gyereket lennének hajlandóak felnevelni. Az ugye önmagáról szól és nem a gyerek igényeiről.

Sok szülő magának szüli a gyereket, ami meg is bosszulja magát hosszú távon. Akinek az a fontos, hogy elsősorban a gyerek szempontjait tartsa szem előtt, ott alakul ki a boldogság családi tekintetben. Hiszen ha gyereket vállalok, akkor arra szerződök, hogy biztosítom neki a legjobbat, hogy minél boldogabb életet élhessen majd azokkal az alapokkal, amiket adok neki. Persze ez vagy sikerül vagy nem, de ha még ez a célom sincs meg, hát ...

Amikor fiatal voltam, akkor még én is abban az elég alap gondolkodásban voltam, hogy beteg gyereket nem nevelnék.

Azóta kicsit okosabb lettem. Már megdöbbent, ha valakit felnőtt fejjel ilyen gondolatokkal látok. De hát nem egyformán fejlődünk és nem azonos témákban.

Szerencsére legtöbbször olyan szülők kapnak ilyen gyerekeket, akik meg tudnak bírkózni a feladattal.

Kívülről azt gondolni, hogy ez csakis boldogtalansággal jár felületes elképzelés, de persze érthető. Pont olyan, mint arra gondolni, hogy egy kicsi gyerek rengeteg problémát jelent, hiszen sír, tisztába kell tenni, öltöztetni, nem lehet magára hagyni, stb. De az ember olyankor nem látja azt a szeretet, amit a gyerek szemében lát, aki rámosolyog és várja a szülő ölelését.

Persze sokkal egyszerűbb azt mondani, hogy amivel nehézségem van, azt nem vállalom, de egy gyerek, egy emberi élet nem játék. Azt tiszteletben kell tartani. Aki ehhez nem elég erős, az jobb, ha nem is gondolkozik gyerekvállalásban, mert nem tudhatja, hogy az élet milyen feladatot ró rá ezzel kapcsolatban.

Amikor megyek látogatni hozzá, és kint ül a folyosón, és lesi, hogy mikor érek már oda.. ezek olyan édes dolgok!

Leírhatatlanok! Csak átélni lehet, hogy mennyi szépet ad azóta, hogy megszelídült..

Nem motoszkál a fejemben.. az motoszkál, hogy mikor jöhet már újra haza, mikor ölelhetjük már meg egymást?

Hidd el, aki megjárta a hadak útját, és nem savanyodott be, az nem a negatívot hozza ki belőle, hanem vissza tekintve a múltra - , már csak a pozitívumot látja benne... Hogy milyen édesen játszik, ha itthon van, hogy hogy tud szeretni, hogy minden 10 percben elmondja, hogy: anya úgy szeretlek!

Stb...stb...

És el tudod magad egy pillanatra is engedni, nem motoszkál a fejedben, hogy ez az állapot visszafordíthatatlan?

Mert nekem, ha van valami problémám lehet, hogy ideig-óráig elterelem a figyelmem, de tudat alatt mindig az motoszkál a fejemben.

Ő nem tehet semmiről, ő nem kérte az életét..

Ha most negatív lennék, akkor meg nyilván azt kapnám meg, hogy próbáljam meg a jót látni benne..

Hát azt látom, a jót, hogy mekkora örömöt tud okozni azzal, hogy van, azzal, hogy mennyire tud szeretni... - és nem fogom a rosszat kihozni abból, hogy jaj, mert ő minek van, ha van..

Ő imádni való fiúcska, akivel öröm minden nap, ha itthon van.. aki bájos, aki tündéri...

Nem tagadom..

Boldogtalan vagyok, nincs életem, nincs tartós állásom... de ha itthon vagy a fiam, akkor igazi a boldogság, imádom őt!

Akkor örülünk egymásnak... mivel ő már van, őróla gondoskodni kell, akinek van szíve, hatalmas szíve, van lelke, ami szintén hatalmas, és nem gondolkodhatok úgy, hogy nincs..

Ő van, és lesz is, és imádjuk egymást!

- nem leszek megkeseredett sem, a pozitívumot próbálom kihozni belőle, és abból, ha együtt lehetünk..

Én értem!

Én tanultam belőle.. vissza tekintve az életemre, hogy ki voltam előtte 20 évesen, és ki lettem x év múlva, amikor bölcsebb lettem, több lettem, jobb lettem a feladat megoldásával..

Aki tanult belőle, annak kell vissza tekintve életére azt mondani, hogy igen! - Én tanultam, és okultam a leckéből.. Erősebb lettem, képes voltam rá, és bölcsességet kaptam vele, tapasztalatot, és tanulást, tudást.. a feladat, a lecke okulását, megoldását..

Ezeknek az embereknek dupla olyan erejük van, mint egy egészségesnek. Én ismerem magam milyen vagyok mikor felhúznak, akik láttak elmondták már elvesztem az eszem.

De ebben az állapotomban sem bírnék el egy dühöngő örülttel. Persze nem egy gyerekről van szó. De az a gyerek egyszer felnő.

Adrienne, ezt boncolgattuk itt régebben, hogy feladat a szülőnek az élettől.. A miértek... megoldandó lecke, és a lényeg, hogy mennyit képes belőle tanulni az illető.. Tanul belőle, vagy sem. Mit kap az élettől, ha tanult belőle, bölcsességet, és pozitív vissza tekintést, erőt a feladathoz, és más lesz az élet számára, ha nem tanul belőle..

Csak lenne itt most Csaba, és Solair, hogy tudjanak rá válaszolni..

Más a vegetálás, és más az ép értelmű sérült..

Az autizmus is olyan, hogy ahány autizmus, annyi féle.

A Down-kórban is van épp értelem, és van nagyon súlyos fogyatékos is..

A vegetálás az valóban nem élet senkinek sem, itt most az épp értelemről volt szó..

Én ma már csak pozitívan tudok vissza tekinteni, mert tanultam a feladatból, válaszokat kaptam a miértekre.. - és aki képes erre, az később csak a szépet látja már viszont, és nem azt, hogy tönkre ment az életem..

Feladatot kaptam, és nagyon, nagyon sokat tanultam belőle..

Olvastad itt régebben a feladatot? A sorstól kapott leckéket? hogy mindennek van oka... - a lényeg, hogy tanulunk-e belőle, vagy sem...

Ha igen, akkor az jó! - ha nem, akkor jön a többi egyre keményebb pofon, vagy kőszikla, ami szétzúz...

Semmit sem olvastál a régi eszmecserékből itt?

Autista csoportoknál ki van írva:

Ne hangoskodj! Ne tegyél hirtelen mozdulatokat!

stb... ezek a legfontosabbak..

Régen az enyém is dühöngő volt, és mindenkire rátámadt, de mára már megszelídült fiúcska..

- és azért egy rendőr, ha velük szemben nem tudja megvédeni magát... akkor egy utcai támadásnál pl., vagy ha ártalmatlanítani kell valakit, akkor hogyan teszi azt? Tanultál önvédelmet, és biztos vagyok benne, hogy felső fokon..