Szerinted mi az élet értelme? (beszélgetés)

Egyébként néha érdemes belegondolni abba, hogy ha mi lennénk Isten mondjuk és nekünk kellene reagálnunk, akkor mire mit tennénk valakivel. Érdekes játék ám. Mármint elképzelni.

Olyankor jön rá az ember, hogy sokszor dehogy adnám oda, amit akarok, hiszen abból semmit nem tanulnék.

De ha megfelelően teszem a dolgom, akkor azt megajándékoznám. Szóval amikor így nézem a történéseket, akkor maximálisan egyetértek az élettel. :) Következetes és full korrekt.

"Én még nem tanultam meg türelmesen megvárni, dehát ez pontosan 0%ban érdekli az életet:)))))"

Bocs, hogy erre reagálok, noha nem nekem szól.

Az "Életet" minden érdekli!!! Ha már azt tudod, és le is írod, hogy türelmetlen vagy, akkor a "jó angyalkák" örülnek, mert így már talán segíthetnek.

Remélem érted:)

Ha szeretnék valamit elérni, akkor tennem kell érte. Ez a tevékenység sok tapasztalatot hoz. Akkor haladok a vágyaim felé, ha jól csinálom a dolgaimat. Ezzel fejlődök.

Vágesz?

Itt az előre lépés kapcsán arra gondolok, hogy hibák kijavítása és fejlődés.:))

A kényelmi és élvezeti cikkek szerintem nem előre visznek, hanem a megszerzés és az ezek alapján történő pillanatnyi öröm és kielégülés érzését adják.

Valahogy más a kettő:)

Bár ezek megszerzése is lehet egy tanuló út.

Én még nem tanultam meg türelmesen megvárni, dehát ez pontosan 0%ban érdekli az életet:)))))

Hozzám meg ilyen emberek járnak, ezért látom szebbnek az állapotot :)

De ha azokat az embereket nem veszem számításba, akkor igazad van, 5% körüli.:)

Szerintem is jó a következtetésed, hogy rohamosan növekszik az így gondolkodók száma, de sajnos én "optimistán" 5%-ra szavazok.

Óriási ismeretségi köröm van, ezért merem ezt mondani.

Igen, bár engem még kényelmi és élvezeti vágyak is visznek előre :)

Vannak céljaim, amiket még szeretnék megélni. Már megtanultam türelmesen megvárni, de szépen lassan minden eljön, amit szerettem volna.

Persze nem mindig vagyok türelmes, mert ha valami megtetszik és meg tudom venni, akkor kibújik belőlem a kos és ahogy lehet, azonnal!!! :)

Akár hitelkártyára, akár drágábban, de most kell! :)

Mert egyszer élünk :))))

Én optimistán azt mondom, hogy manapság talán 20%.

Egyre több ember nyitott már, persze hogy valóban így gondolkozik-e azt nem tudom, de már nem veti el.

Ezt is csak az tudja megcsinálni, akiben már nincsenek fékek.

Lényegében a hibák kijavításának motivációja visz minket előre. Ezek kellemetlen következményei adják a vágyat, hogy változtassunk rajtuk.

Jó. Kezdesz kikupálódni. ;DDDD

Természetesen, semmi nincs véletlenül (ebben azt hiszem nincs vita), hanem azért van minden akadály, hogy elgondolkodj azon: MIBEN GONDOLKODOM ROSSZUL? MELYIK ÉRZELMEM, INDULATOM, VILÁGNÉZETI ÁLLAPOTOM OKOZHATJA EZT?

Szerinted 100-ból hányan gondolkodnak el ezen, ha nem szalad a szekér?

Így igen.

De ahogy Buddha mondja szerintem azért nem oké, mert a vágyak motiválnak a fejlődésben. Ellenben ha elfogadom azt hogy minden jó úgy ahogy van, (ami egyébként igaz) akkor meg is állok az úton. Kell mellé ez a másik dolog, ami lényegében egy bele nem törődés, hogy ami van az még nem elég, és menjek előre.

Ennyi :)

Ráadásul már arra is rájöttem, hogy nem véletlenül vannak a fékeink. Pont mi választottuk, mert azoktól való megszabadulásból tanulunk a legtöbbet :)

"Kérjetek és megadatik!"

Ismerős a szöveg? :)

Az ember arra született, hogy bőségben, jólétben, egészségben végezze el a sors-feladatát.

Miért nem tudja így tenni?

Mert a tudatalattijának a "társadalmi elvárások" szerinti beidegződése (neveltetése) megakadályozza ebben.

Ha valaki felül tudja írni a belénk ültetett korlátozó baromságokat - több működő(!) eszköz, módszer is van erre -, akkor megszabadul a szenvedéstől és lazán, sikeresen végigmehet ezen megtestesülésén.

Logikusnak logikus :)

Elvárások nélküli élet. Akkor nincs csalódás :)

Én ezt azért alkalmazom, de visszafelé. Ha nem sikerül valami, akkor nem csinálok belőle gondot, mert valamiért így kellett történnie.

Ez mondjuk így is van. Mármint valami olyan miatt, ami számunkra jobb, mintha megtörtént volna. Ebből lehet fejlődni.

Tehát ne akarj semmit és boldog leszel.

mmmm...

Fogaggyunk :))))

Jó, majd holnap. Addig linkelgetek :)

Milyen fura, hogy fiatalon az ember hajlamos arra, hogy nagyon fontosnak érezze, hogy megváltsa a világot, aztán lenyugszik :)

Milyen fura visszagondolni, hogy korábban mik hajtottak és már mennyire mosolygok rajta.

Csak úgy eszembe jut mostanában. :)