Szerinted mi az élet értelme? (beszélgetős fórum)

Így van! Mindenki abban hisz, amiben akar. Itt senki nem akarja (gondolom) a hittérítő szerepét betölteni.

Ahogy az élet értelméről is elfogadjuk egymás eltérő véleményét, a lélekről alkotott hitünkben is lehet akárkinek más véleménye, hite.

Nyugodj meg Erzsike!

Rendelkezhetsz arról, hogy mi történjék a testeddel, végrendelkezhetsz arról, mi történjék a hátrahagyott anyagi vagyonodról.

De a testből kiszállt lelkedről itt, ebben a világban! nincs lehetőséged rendelkezned. Mert a lelked nem egyenlő a testeddel, a lelked te magad vagy. A mindenség része vagy, a mindenség pedig mindenütt ott van! :))

Shakti Gawain: Élj a fényben c. könyvében írta le, hogyan tudjuk a saját belső énünkkel a szoros kapcsolatot kialakítani, amelynek segítségével (ha hallgatunk rá) kritikus helyzetekben sikerül a helyeset cselekedni.

Az oda vezető útról, és annak gyakorlati alkalmazásáról írtam két cikket: Találkozás önmagammal, Beszélgetés önmagammal.

Az adatlapomon megtalálható.

Ez a módszer annyiból jó, hogy ha már a végső elszámolás előtt felmérjük, mikor cselekedtünk jól, vagy mikor bakiztunk, még esetleg időben tudunk korrigálni. Ha akarunk. :))

Hát én sem hittem benne, aztán rájöttem, hogy mégis van és logikus is, ahogyan működik. Kb. olyan, mint amikor az ember iskolába jár és ha megbukik, akkor újra járja azt az osztályt. Ha nem bukik meg, akkor megy egy magasabb osztályba.

A nirvánában már nem hiszek :) Nem is sok értelme lenne, mert a csak jó az unalmas. Én azt látom, hogy ez egy véget nem érő folyamat és olyan, mint amikor egy számítógépes játéknak mindig kijön egy újabb updatelt verziója, új pályákkal és kihívásokkal. Ha eléred a tetejét, akkor meg jön egy újabb kiadás :)

Szóval Nirvana nincs, mert ahol nincs kihívás, azt az ember megunja.

Egyetértek.

Az az érdekes, hogy ha az ember kipróbálja azt a módszert, hogy elképzeli, hogy halála után mivel lenne elégedett, amit megtett, akkor az segíteni tud a jelenre, hogy mit tegyünk meg.

Ma nehezebb érezni, hogy mi a helyes, mint visszanézve megítélni.

Van egy nő, aki azt hiszem Svédországban él és a hoszpiszon dolgozik és írt egy könyvet, hogy azok, akik már tudják, hogy hamarosan meg fognak halni, mit bántak meg és mit csinálnának másképp. Érdekes, hogy miket mondanak és ami tanulságos, hogy ők már ugye nem tudnak változtatni, de ha eljátszunk a gondolattal, hogy csinálunk egy időugrást, mintha már ott lennénk és onnan nézve min változtatnánk, akkor azt még meg tudjuk csinálni. Nagyon hasznos módszer.

Arra, amit írtál, megkönnyíti a mostani döntéseinket, hogy mi is a helyes.

Ezzel is tökéletesen egyetértek.

Csak én kétfelé bontom:

- az életem értelme: hogy összességében mit adok, adtam életem során a világnak, más embereknek a "nagy közösbe", egyáltalán volt-e valami, amivel nyomot (maradandó) emléket hagytam magam után, azt majd ők mondják meg.

- azt, ahogyan éltem, cselekedtem, helyesen, vagy helytelenül, valóban a végső elszámoláskor saját magam fogom megmérni, megítélni.

De azt csak egyedül én fogom tudni, hogy adhattam volna-e többet is magamból és akkor a következő életemet adóssággal kezdem, vagy kiadtam magamból a maximumot és elégedett lehetek önmagammal: mindezt a körülöttem élők nem fogják tudni.

De az utólagos megítélés, elszámolás módja, időpontja részletkérdés. A lényeg: akkor figyeljünk arra, hogy mit és hogyan teszünk, vagy éppen nem teszünk, amikor annak az ideje van. És ha abban a percben, órában helyesen döntünk, nagy baj már nem lehet a végső elszámolásnál. :))

Azért írtam az "utókort", amely arctalan, és valóban csak később derül ki, hogy amit csinált, ahogyan élt, azt a következő nemzedék, nemzedékek milyennek értékelik.

Persze az sem mindegy, hogy az egyes embernek "mi van megírva abban a bizonyos nagykönyvben". Nem mindenki születik nagy tettekre, de mindenkinél számít, hogy amit csinál, amit tesz az élete során, azzal hogyan befolyásolja a környezete életét.

És itt jön elő, hogy esetleg majd az unokák, a munkahelyen a főnök, egyéb közeli és távoli ismerősök milyen embernek tartották.

És akinek ez nincs meg, annak nincs értelme az életének?

Mármint legyen öngyilkos? Vagy az legyen a célja, hogy szeressen és szeressék?

Aztán az sem mindegy, hogy mikor ki ítéli meg :) Mert az is változik. Ma még diktátor valaki, holnap meg hős lesz. Szóval nem igazán az számít, hogy az emberek miként ítélik meg egymás életét. Az bármikor változhat.

Az a kérdés, hogy az élet hogyan gondolja :) De amúgy szerintem is ilyesmi.