Szerinted mi az élet értelme? (beszélgetés)
Nekem meg mennem kell ám..
Önkéntesként szerencsére én döntöm el, hogy mikor járok be, és mennyi időre, és én úgy döntöttem, hogy állandó du.-ban.. Így ráérek felkelni..
Persze, csak néha megijedek, hogy ne csak ezek legyenek a témák, mármint hogy neked, mert az a baj, hogy az ilyen témák, ha csak ez van a fejünkben, akkor benegatívosodik a hangulatunk.
Keressük inkább a lehetőséget arra, hogy a gépet hogyan lehet megszerezni. Ma este megnyitom a klubot rá, remélem lesz rá időm. Na meg nem tudom, hogy hány klubot lehet nyitni, mert nekem már van 3. Max az egyiket akkor használjuk, ha esetleg újat nem nyithatok.
Oksi?
Jó, csak az a kérdés, hogy minek foglalkozzunk olyannal, amin mi sem tudunk változtatni. Ha elolvasok egy negatív esetet, akkor megnézem, hogy van-e dolgom vele. Tudok-e rajta bárhogyan is változtatni, ha nem, akkor nem érdemes a saját hangulatunkat ilyenekkel terhelni.
A világ tele van nehézségekkel és látszólagos igazságtalanságokkal. Ha egész nap ezeket olvasom, akkor sose fogom magam jól érezni. Ezért inkább azt nézem, hogy nekem mit kell tennem, hogy valami jobb legyen.
Arról szól, hogy meghalt egy betege, aki élhetett volna, ha nem az lenne a szomorú valóság, ami..
Elvették az ellátását,és vissza küldték rákosan dolgozni..
meg azt írja le, hogy ha a családja nem olyan lett volna, amilyen szociális temetése lett volna, miközben a felesége pár métert sem tud menni, nemhogy sírt ásni..
Én nem szeretem a háborgásokat. Megoldásokat kell keresni és nem azt, amin háborogni lehet.
Olyat olvasok szívesen, hogy mit hogyan lehet megcsinálni, miből hogyan lehet kijönni. Háborogni mindig lehet, de ez csak egy kompenzáció a saját tehetetlenségünkre.
Nem hiszem, hogy szereposztó dívány lenne, mert még a kinézete sem olyan, aki bárkinek kellene..
Viszont észre vettem, hogy ott, a könyvtárban szinte mindenki mindenkinek a rokona..
Egész családok dolgoznak ott, és két családnál most a hétvégén esküvő volt, így az a két család is rokon lett..
De tényleg egész családok vannak ott, mint a Móricz: Rokonok című novellában..
Vajon mi lehet az, most azon gondolkozom..
A barinőm úgysem fogja elárulni, lévén, hogy orvos, nem pletykálkodhat, még más téren sem..
Éjjel írta a kislánykor ismerősöm, barátnőm, (Ő mondta, hogy barátnőjének tart) aki pszichiáter, és még a tavalyi újságcikkben nyilatkozott, hogy példaértékű vagyok a számára, szóval ezt írta éjjel:
"Szia! Elkeseredtem, hogy megint csalódás ért. A könyvtárigazgatóról hallottam ezt-azt, de csak pletykákat-nem túl hízelgőeket-ezekkel nem akartalak terhelni, vagy megfosztani a lelkesedéstől. Végtelenül sajnálom!!! Helyes, írjanak is cikket Rólad, minimum egy egész oldalt, mert szerintem ennél kevesebbe nem férnének el a megpróbáltatásaid. Ideje lenne már, hogy véget érjen! Most már tényleg nyújthatna valaki érdemi segítő kezet Neked, nagyon megérdemled! Drukkolok! Sok puszi és kitartás: :....."
Jóreggelt :)
Sül a tegnapi fűszeres olajon még egy adag cukkini a maradékból.