Szerinted mi az élet értelme? (beszélgetés)

Én úgy gondolom,az egész élete,a hite önmagában,a gondolkodásmódja követésre érdemes.

Élete és halála ,egy igaz ember élete,és halála.

Lemásolni ?:)))

Ehhh......nem megy.Én csak egy silány,gyarló ,ember vagyok,tele hibával,és talán némi erénnyel,mint bárki más itt a földön.

"Krisztus követett el hibákat és ha ugyanezt követed el, akkor hasonlóan jársz."

Csak szeretnék méltó lenni egy olyan élethez amilyent ő élt,és minden tiszteletem az övé.A hitéjé,a bátorságáé,az isteni lelkéé,amit képes volt megmutatni.

Csak törekedni tudok arra a tiszta életre,amit ő képvisel számomra,és csak bízhatom abban,hogy talán egy szép napon talán egy töredékét átélhetem .

Krisztus nagy harcos volt,és a kisujjában is több volt a bátorság,az erény,az alázat és a szeretet,mint a világon eddig született emberekben együtt véve.

Bezony...ez senkinél nem mond csődöt mert így működik!

(szerintem)

Beszélek zöldségeket. Náluk sem mond csődöt, csak fogalmuk sincs, hogy mi miért történik, és azt hiszik, hogy az elmélet mondott csődöt.

:O))

pardon.

Mert nem jól látod és értelmezed, amit mondok.

Csak abból indulsz ki, amit te gondolsz, így nem érted, hogy hogyan működik.

Krisztus követett el hibákat és ha ugyanezt követed el, akkor hasonlóan jársz.

Az elmélet tökéletes, csak nem érted. Ennyi.

Nálam nincs önbacspás, a gödröt nem gödörnek látni, talán inkább az.

Hogy neked mi a kontrolláltság és tudatoddás, innentől fogva talán ugyanígy keveredik.

Ha rám gondolsz én tudatosan élek. És nincs mögötte félelem.

Szóval ha célzás volt, akkor erre ez a válasz, ha nem volt célzás, akkor is :O))))))

Az elmélet senkinél nem mond csődöt, csak azoknál, akik nem is értik.

Éjjel még írtam valamit ,amit most újra leírok,mert amit most írtál arra is ez a véleményem.

Sokkal nagyobb "veszélynek" látom a fájdalmak elkerülésére való akaratot, törekvést, hárítást, mert félre viheti az embert, önbecsapásra késztethet, pedig a boldogság látszata mögött félelem bujkálhat, örök kontrolláltság, ami nem összekeverendő a tudatossággal.

A világon a legfelemelkedettebb,és legspirituálisabb ember Krisztus volt.

Olyannyira ,hogy azóta sem volt hozzá hasonló lélek itt a földön.

Mégsem volt könnyű ,boldog élete(legalábbis nem mindig).

Tehát az elmélet ,még nála is csődöt mondott.

Az olyan elméletek,amik nem működnek,rossz elméletek szerintem.

Szerintem Edie ugyanazt írta le mint én, csak más szavakkal. Teljesen egyetértek vele.

Én azt hangsúlyozom, hogy olyan nincs, hogy valaki mindig, mindenkor, minden helyzetben hallgat a megérzéseire, mindig, mindenkor, minden helyzetben tudja mi a helyes út, és azt is választja. Emberek vagyunk, nem mindig látjuk helyesen a dolgokat, vagy nem mindig tesszük azt, amiről tudjuk, hogy azt kellene, és olykor abszolút melléfogunk ..... és olyankor szükség van a negatív tapasztalatokra, a szomorúságra, fájdalomra, mert azok motiválnak minket a befeléfordulásra, gondolkodásra, változtatásra. És nem hiszem, hogy van olyan ember, akivel csak és kizárólag szép és jó történik, mert már annyira fejlett és tökéletes.

Mindegy, szerintem is Zizi ugyanazt mondja, amit én.

Az az egypár pofon, ami így is becsúszik, még mindíg más, minhta azt hisszük, hogy nem tehetünk róla és ezért megtanuljuk elfogadni.

Elképzelhető, hogy valakinek nem kell pofon a fejlődéshez?

Csak ezt kérdezem, mert szerintem igen.

Nehéz, de elképzelhető és az, hogy minimális pofon kell, az meg tuti. Az már bizti :O)))

Edie mondta el a frankót.

Így működik.

Akik nem akarják elfogadni, azok inkább avval nyugtatják magukat, hogy nem tehetnek a kövekről. Pedig nemrég még mindenki egyetértett velük.

Amúgy Zizi, soha nem mondtam olyat, hogy nincs szükség pofonra, hogy észrevegyük, hogy nem a jó úton járunk. Pont hogy ahhoz van szükség a pofonra.

Ha a jó úton jársz, akkor nincs pofon.

Hogy ez milyen mérték, na ez függ attól, hogy ki mennyire hallgat a megérzéseire.

Ezt kevesen hiszik el, pedig így működik.

Nem könnyű megcsinálni, de ettől még így van.

"Az itt a földön szerintem csak elméletben működik, hogy az embernek nincs szüksége szomorúságra, fájdalomra, pofonokra ahhoz, hogy észrevegye, nem jó úton jár

Szerintem ez ,még elméletben sem működik:)))

Mert az életben az emberek kapják,ha kell ha nem,ez az élet maga,nincs jó út ,meg rossz út,csak szükséges út van ,amin végig kell menni,lehetőség szerint felemelt fejjel a végére érni.:))

Amúgy minden egyébbel egyetértek.:))

Szerintem mind a kettőtöknek igaza van...

Amikor döntés előtt állsz az életben két út van előtted,a helyes és a helytelen...

Szerintem Csaba arról beszél,hogy ha egy adott szituációban hallgatsz a jó megérzéseidre,és mások hibáiból is le tudod vonni a konzekvenciát,akkor látod hogy melyik a helyes út...ilyenkor nem kell szenvedned mert ezek hatására a jó úton maradsz...

De abban igazad van hogy ide el kell érni,fel kell fejlődni,hogy ezeket a dolgokat meglásd,és elhidd hogy így működik.

Aki általában meglátja,annak jó...mert minimálisra csökkentheti a szenvedéseit.

De az is lehet ,hogy az egyik szituban sikerül így cselekedned,a másikban már nem...mindenkinek vannak gyenge pontjai...

Mint tudjuk,hogy ezt meglásd(mármint a helyes utat) nem mindig sikerül(sokszor nem,akinek igen,az már jóval fejlettebb,mármint az aki egyből látja a helyes utat minden szituban)...hisz emberek vagyunk,különböző dolgok hatására,mégis a rossz irányba megyünk...ekkor jönnek a pofonok...és kérdés hogy mikor szállsz ki,kavicsnál,kősziklánál...vagy egyáltalán nem tudsz...ilyen is van...

"Na. Akkor már te is abban hiszel, amiben Fata?"

Mi ez a mondat már megint? Fatával épp azért találtunk egymásra, mert sokmindenben hasonlóan gondolkodunk, és nem azért, mert versenyt bólogatunk a másiknak.

Szerintem ugyanarról a folyamatról beszélünk, csak Te a legvégéről, mi meg a közbenső fázisról. Én azt gondolom, hogy az ember nem tökéletes. Nem lehet az, mert "csak" ember, egy tanuló, fejlődő lélek ..... ha már mindent tud és tökéletes lesz, nem lesz szükség arra, hogy újra meg újra emberi alakot öltsön, és tanuljon ...... De addig, itt emberi alakban nem fogja tudni kikerülni teljesen a szenvedést, a szomorúságot, a fájdalmat, a gödröket, a kavicsokat, a téglákat ..... stb. Ha már ott tart, tudatossággal csökkentheti a negatív tapasztalatok mennyiségét, gyakoriságát, mélységét, fájdalmát, sok téglát elkerülhet azzal, hogy már a kavicsot, vagy a porszemet észreveszi, de ha vmit megtanult, mindig újabb és újabb lecke jön ...... és amikor már azt hiszi, hogy ő már mindent tud, és mindent jól csinál, tapasztalataim szerint mindig akkor jön vmi pofon, amire nem számított, ami felébreszti benne az alázatot Istennel, a Sorssal, az Univerzummal ..... ki minek nevezi .... szemben, és szembesíti saját emberi mivoltával, és az ezzel járó "tökéletlenséggel" .....

Az itt a földön szerintem csak elméletben működik, hogy az embernek nincs szüksége szomorúságra, fájdalomra, pofonokra ahhoz, hogy észrevegye, nem jó úton jár ..... és az is elmélet, hogy az ember mindig kapásból tudja, hogy melyik számára a megfelelő út. Ez a cél, hogy ide eljussunk, de gyakorlatilag ez az "érettségi", amitől itt a földön még igen messze vagyunk ..... persze ki előrébb tart az útján, ki hátrébb, de szerintem még senki nem ért oda .....

Egy ideje én sem mondom hogy soha...voltak dolgok amikre mondtam,aztán az élet olyan köntösbe bújtatta hogy mégis beleestem,és csodálkoztam magamon hogy mégis???

Szóval szerintem ha görcsösen azt mondod valamire hogy soha,megtapasztalás céljából rád fogja nyomni az élet,hogy lásd a másik oldalt is,és tanulj....

Volt idő amikor mindent kategórkusan kijentettem, aztán rájöttem, hogy változom, nem csak a külső körülmények miatt, hanem mert megtanultam, megtapasztaltam dolgokat.

Megadom magamnak a lehetőséget és nem mondom, hogy soha. :O)

megtaláltam:O)

köszönöm:D