Szerinted mi az élet értelme? (beszélgetés)

:))))))

Tudod Csaba ez az EGO követelménye! Azt mondja nyüzsögj, mert különben semmivé válsz! Keresd a saját utad, mert a másiké a sajátja, és nem a tiéd! Az aki már képes ezen túljutni, az az egészet látja, látja az egyetemleges erővonalakat, és nem érti, hogy a másik még mindig ugyanonnét indul, és nem tud ezen túlhaladni! Van állítólag egy pont ahol a tudatalatti, és az egó kiegyezik! Lehet, hogy nálam ez majd csak a következő életemben jön el!:))) Most éppen a torokcsakrám pörög kissé, de nem akar senki meghallgatni, hát irkálok kicsit!:))))) Valamire jó lesz!

Még mindig nem érted?

Mindig az a lényeg, hogy kitől mit kapunk, s csakis akkor lesz az Enyém, ha megtaláltam a 'kulcsot' is hozzá....

Igaziból azért kérdeztem, hogy szerinted mi értelme van kicsomagolni azokat a dolgokat, amiket még nem ismerünk, vagy nem értünk.

Nekem meg van a válasz, csak arra lettem volna kiváncsi, hogy téged mi motivál.

Engem az, hogy ha megértek dolgokat, akkor könnyebbé válik az életem.

Ezért gondolom, hogy igen jó meghallgatni olyan embereket, akik már rájöttek valamire, amit ha nem hallgatok meg, vagy nem gondolkozom el rajta, akkor lesz kemény 5 évem, hogy kitapasztaljam.

És rájöjjek ugyanarra :)

Tudod mit nem értek Zsuzsi. Ezt a nagy ragaszkodást ahhoz, hogy az ENYÉM legyen. Ezt érzem kicsit túl-nak. Ez egy olyan érzést kelt bennem valakivel kapcsolatban, mintha félen attól, hogy mástól kapott.

Én ezt nem tartom fontosnak. Enyém, vagy nem. Működjön jól. Nem gondolom, hogy mindenért meg kell szenvedni.

Ezekkel a gondolatokkal csak annyi a gondom, hogy végletes. Nem kell mindenért szenvedni. Van, amit megérthetünk ésszel és onnantól nem tesszük. Nem kell mindenáron mindent végig nyüglődni, hogy azt érezhessük "Na most már az ENYÉM".

Ha valamiben kételkedünk, akkor van, hogy be kell verni a fejünket, hogy érezzük, hogy tényleg fáj, de csak a makacs embernek van erre minden témával kapcsolatban erre szüksége, aki valamiért fél másokban megbízni. Ezért eröltetten megy a feje után.

Nehéz élet.:) Akinek van erre ideje, tegye :)

Nekem sok mindent jelentet a csomagolás is, és örültem annak ha mások is besegíttettek már a külsőségekben is...

-először mikor kaptam szépen becsomagolt dolgokat elvarázsolt, s ki sem csomagoltam mindjárt...

-később, már nem vártam el a szépen becsomagolt dolgokat, jobban kedveltem, hogyha a kezembe adják....

-most meg azt szeretném elérni, hogy már ők is kutakodjanak abban, amit én ajándékozok nekik...

:))

"hogy ne vakon kezdjünk hinni valakinek, csak azért, mert már mondott nagyon jó dolgot is.

Azaz bízunk abban, hogy képesek vagyunk megérezni, hogy mire van szükségünk, de elfogadjuk, ha ez kívülről jön és valamit el kell vetnünk magunkban, amit addig hittünk."

Ezzel egyet kell értenem! Ott van a választás lehetősége, és a felelőssége is! El kell érni egy fejlődési fokot, hogy ki merjük jelenteni, hogy mi választottuk az adott dolgot! Ez azonban nem megy sem egyszerre, sem bizonyos kudarcok nélkül!És jön a kép! Nem az a jó, ha egy kisgyereket a hóna alá kötött sállal tanítunk meg járni! Ha önmaga találja meg a számára legideálisabb időt, az biztatóbb. Ha azonban gondjai vannak, akkor az a legjobb, ha a segítség nem veszi el a felfedezés örömét! Számomra az volt mindig a legkedvesebb, ha úgy éreztem, hozzátehettem valamit a magam fejéből, lelkéből is, így lett igazán az enyém!

Mert erről is van szó. Az a jó, ha az ember már nekiállt csomagolni. Az a fejlődés.

Azért ez felvett egy kérdést bennem veled kapcsolatban :) Mi a célod a csomagolással? Miért van értelme? (számodra)

...én is valamiképpen így-vagy úgy gondolkozok; hogy az élet értelme is egy nagy kérdés formájában mutatkozik be...

:))

(ám, a ..?.. mindig azt jelképezi, hogy már számomra meg van a válasz, csak ki kell csomagolnom, s megtalálnom azt amit keresek a cuccaim között)

DDDDDDDDD

Azt gondolom, hogy az igazság a kettő között van. Ha valaki azt hiszi, hogy csak nagyon okos emberek tudhatják a megoldást, az nem jó, mert az ilyen gondolkodással az embernek lecsökken nagyjából zéróra az önbecsülése.

Ha valaki azt mondja, hogy senki nem mondhatja meg, hogy neked mi a jobb, mint amit esetleg most rosszul gondolsz, akkor az meg makacsságot és rugalmatlanságot eredményez.

Azt gondolom, hogy ott az egyensúly, ha rájövünk, hogy mi is pontosan annyira értékesek vagyunk, mint az, akinek a hivatása miatt okos gondolatokat fog papírra vetni, vagy ezekről beszélni, éppen ezért ha jó érzéssel tölt el ezek meghallgatása és azon való elgondolkodás, akkor elfogadjuk, hogy ez bár külső segítség volt, de ebből nem csinálunk problémát, viszont figyelünk arra, hogy ne vakon kezdjünk hinni valakinek, csak azért, mert már mondott nagyon jó dolgot is.

Azaz bízunk abban, hogy képesek vagyunk megérezni, hogy mire van szükségünk, de elfogadjuk, ha ez kívülről jön és valamit el kell vetnünk magunkban, amit addig hittünk.

Csak ez nem mindenkivel van így. Van, aki még most is szenved. És nem kevés ember. Ha azt az üzenetet kapják, hogy ne hallgass másra, mert más nem tudhatja, hogy neked mi a jó és csak te tudod, akkor ez rossz üzenet. Tovább mélyíti a kétségbeesését, mert azt hallja, hogy ne kérj segítséget, más nem tudhatja.

Butaság.

"Nincs olyan ember közöttünk- a szenteket is beleértve-, aki mentes lenne ezektől a tulajdonságoktól. Sőt minél " tisztultabb" valaki annál pontosabban tudja magáról, Hogy "tükör által homályosan lát", hogy " bár tudja, mi a jó, mégis rosszat cselekszik". . . . . . és nem játssza el a hiteles tanítót, vagy tévedhetetlen guru szerepét, mert ismeri önmagát. "

Ezt is túlzásnak tartom, mert kijelenti, hogy nincs. Milyen alapon? Ismeri az összes embert?

Általánosít az eddigi tapasztalatai alapján. Ez a bajom többek közt Müller Péterrel. Bár azt mondja, hogy senki sem tudhatja, de ennek ellenére elég biztos kijelentéseket tesz, amit nem tudhat, csak így gondol.

"Eljött az a pillanat amikor rájöttem, hogy nem mondhatom meg más mit gondoljon, hisz a saját útját mindenkinek magának kell bejárni!

A legmélyebb pontjaimon mindig kaptam segítséget! Embereket, akik félrehúztak egy függönyt, hogy mögé lássak a dolgoknak, egy könyvet, idézetet ami megvilágított valamit amit még látnom kellett!"

Tehát nem mondhatod meg, de neked mégis tudtak mások segíteni. Akkor mégiscsak megmondhatod, csak azt is el kell tudni fogadni, ha mondjuk te teljesen jól látod, de ő még nem képes megcsinálni, mert még be kell vernie a fejét, hogy rájöjjön, hogy valóban téved.

Megmondhatod, hogy más mit gondoljon, de ő fogja eldönteni, hogy mit kezd vele.

Ha nem adnánk egymásnak ötleteket, akkor sok embernek még sokkal több időt venne igénybe az, hogy számára jobb irányba tudja terelni az életét, mert a saját életünkben hajlamosak vagyunk beszűkülni és szubjektívvé válni, így egy külső infó sokat segíthet.

Az emberek többsége nem képes a saját életét minden külső információ, vagy segítség nélkül a megfelelő irányba terelni, így nekem néha túlzás, ami szintén a new age gondolkodásnak betudható: Csak te tudod, hogy mi a számodra jó.... salalal szöveg. Ha mindenki tudná, akkor mindenki boldog lenne.

Azért van a tv szerelő, mert jobban ért a TV-hez, mint én. Azért vannak segítők, mert jobban értenek a lélekkel kapcsolatban sok mindenhez, mint az, akinek nem ez a hivatása.

Sok ember, aki nem képes külső segítségre hallgatni, gyakorlatilag a makacsságával kell, hogy foglalkozzon. Magánügye, de sok idő múlva rájön, hogy ha nyitottabb lett volna, akkor könyebbé vált volna az élete.

És te is Müller Péter gondolatát olvasva jöttél erre rá, tehát nem magad oldottad meg, hanem valakitől olvastad. Tehát nem csak magunk tudjuk, hogy mi nekünk a jó, sőt, sokszor mi magunk ebben nagyokat tévedünk.

Szerintem a tanítók és a guruk ideje lejárt.

Gondolatébresztés a lényeg. Irányok felismerése, megfogalmazása. Van, akinek ez a hivatása, mint pl. Müller Péternek. Őt sem érzem sem tanítónak, sem Gurunak. Egyszerűen neki az a dolga, hogy az ilyen témákat felismerje, megfogalmazza és átadja, hogy azokból mások is fejlődhessenek.

Ez is csak egy hivatás, mint az összes többi. Egyik sem értékesebb, vagy magasabb rendű a másiknál. Viszont erre is szükség van.

Arra gondolok, hogy megy a kattogás sok mindennek a megfejtésére. Ez természetes. Aztán egyszer csak elérkezünk egy olyan gondolathoz, amit nem lehet leellenőrizni, mert annyira megfoghatatlan az elképzelés tárgya és felfoghatatlan (amire gyorsan rá szokták vágni, hogy igen, mert az ember mindent meg akar fogni), hogy azzal elhitethetjük magunkkal, hogy ez jó lesz, mert nem lehet cáfolni.

Nem lehet cáfolni, mivel teljes mértékben megfoghatatlan, tehát klassz lesz egy magyarázatnak, mint végső állomás.

Ilyen például az, hogy Isten nem egy személy, nem egy valami, hanem egy mindent átható akármi.

Egy mindent átható akrámi, az hogyan is teremtett. Hogyan vannak rendszerek, amiket megalkotott?

És erre persze már előre hallom a teljesen hasonló gondolatmeneten alapuló (számomra pont ugyanannyira semmitmondó) következtetést: Nem kellett teremteni, csak van.

Szóval nesze semmi, fogd meg jól.

Egy nem megfogható mindenség, teremtett, illetve nem teremtett személyeket, individumokat. Nem tűnik túl logikusnak.

Az ilyen elméletek pont arra jók, hogy azt modhassuk, hogy na letudtuk, erre már úgysem lehet mit mondani és tovább boncolgatni, úgyhogy ez a megoldás.

Nem tudod elképzelni, mert ugye emberi agy fel nem foghatja, hogy hogyan van, tehát meg van a megoldás :)))

Szóval ezek számomra a nesze semmi fogd meg jól magyarázatok. Elszálltak és nagyon okosnak érezhetjük magunkat, hogy ilyen magyarázatokat adunk, amit még mi sem tudunk elképzelni, hiszen a mi agyunk sem tudja felfogni, de legalább olyat mondtunk, amire nem lehet mit mondani, tehát elégedetten hátradőlhetünk.

Szóval Isten valójában egy gondolkodó teremtő az én véleményem szerint és nem egy ennyire megfoghatatlan akármi, mint amit mostanában nagyon divatos dobálgatni, hogy bennünk van, meg mi vagyunk, meg stb. (Mi vagyunk, de közben meg nem tudunk róla és nem is érezzük magunkat annak. Tehát mi isten, létrehoztuk magunkat, hogy aztán ne tudjuk, hogy mi vagyunk Isten. Logikus) :)

Teremtette a világunkat és a szabályokat. És különálló lény. Az energiája ugyanabból táplálkozik, mint a miénk és ilyenformán a világ a mindenség és az táplál mindannyiunkat, abból lettünk és vagyunk, így mondhatjuk, hogy egy közös energián vagyunk, erre ráfoghatjuk, hogy egyek vagyunk, de közben mégsem vagyunk vele egyek.

Gyönyörű:

[link]

"Nem először bizonyosodik be - és nyilván nem is utoljára - hogy az élet és valóság különlegesebb és talán még sokkal-sokkal szebb is lehet, mint vizuális képzeletünk eddigi határai."

Csak mert, ha tovább fejtegetem, hogy mi nem stimmel ezzel az elképzeléssel, akkor az kötözködésnek tűnhet.

De nem stimmel.

Egyetértek veled, Isten nem parancsolgat, Isten ennél sokkal szerényebb, nem magát akarja futtatni, nem is teheti e dolgokat, hiszen nem egy valaki. Ezt csak az egyszerűség, az érthetőség kedvéért írtam így.

Isten nem egy valaki, nem egy személy, aki akaratát ránk erőlteti, de Isten egy Hatalom, Bölcsesség és Szeretet kimeríthetetlen Forrása bennünk és körülöttünk mindenütt; Isten a mindenható Törvény, a Vezérlő Alapelv mindenben; Isten az Eredeti önfejlesztő Ihlet, melynek fejleménye minden más lény. Az ihletre pedig a kifejezésre törekvés jellemző, onnan az isteni „parancs”, ami a lenni akarásban jut nyilvánosságra: a Bibliai „Legyen !” - legyen Hatalom (képesség), Bölcsesség (értelem / felvilágosulás) és Szeretet.